Én ezt nem értem. Reggel még pusziszkodtak, most meg már
haragszanak. Ülök és nézem, hol anyát, hol apát. Anya böködi az aput az ujjával
és kiabál. Néha apa is visszakiabál.
- Ma biztos, hogy nem alszunk itthon – mondja anya és felvesz engem és a szobába megyünk. Egy csomó ruhát szed ki a szekrényemből és az övéből is és táskába teszi. Hova megyünk? Apa is jön? Anya miért nem mond semmit?
- Gyere Holly – megfogja a kezem, de még visszaszaladok füliért, a kiskutyámért.
- Hova megyünk? – kérdezem anyát.
- A nagypapihoz.
Szeretem a nagypapit, de vajon apa is jöhet? Már az ajtónál állunk. Anya oda adja a kabátom és a cipőmet. Egyedül veszem fel, mert én már nagy vagyok. apa nem mozdul. Csak nézi anyucit meg engem. Szerintem szomorú.
- Gyere kicsim – anya megfogja a kezem. Elengedem a kezét és az apukámhoz futok.
- Te nem jösz?
Apa leguggol hozzám és megsimogatja a hajamat, én meg megölelem a nyakát, de jó szorosan.
- Most csak ketten mentek anyával. Légy nagyon jó kislány – megölel és anya odajön értem. Nem akarok elmenni, így anya felemel és kimegyünk. Azt hiszem, anya már nem szereti apát. Nekem szabad még szeretnem? Az autóban anya nem mond semmit és most nem is mókázik velem. Inkább csak csendben ülök az ülésemben és fülit szorongatom. Ő mindig velem van. Ő az én barátom. Megállunk a kocsival, anya meg fogja a kezemet és a táskát is és itt lépcsőznünk kell. Nem szeretek lépcsőzni. Otthon van olyan izé, ami felvisz, ha szeretnénk, csak a gombot kell megnyomni. Én kopogok a nagypapi ajtaján és anyára nevetek. Azt mondja, ügyes vagyok és megsimogat. Szeretem az anyukámat, de hiányzik az apukám. A nagypapi kinyitja az ajtót.
- Katie – ez anya. Mindig így hívja anyát, de csak ő. Apa mindig máshogy hívja. Azt szokta mondani neki, hogy Kate, mert így hívják, vagy azt hogy drágám, de azt is szokta, hogy nyomozó. Én vagyok a hercegnője, néha azt mondja gyöngyöm. Ha pedig rosszat csinálok, akkor mindenki Holly-nak hív.
- Mi történt? – kérdezi a nagypapi és leveszi rólam a kabátot meg a cipőmet. Anya nem szól semmit. Ő is leveszi a kabátját.
- Menj játszani kicsim.
Elmegyek, de csak addig, hogy anya ne lásson. Szeretem hallani mit, mond. A felnőttek olyan érdekesen tudnak beszélni. Anya azt szokta mondani, ilyenkor hallgatózom, meg azt is, hogy „tiszta apád vagy” De még nem tudom, ez mit jelent.
- Veszekedtünk – hallom anya hangját.
- Min veszekedtetek, hogy eljöttetek?
- Deming felhívott az utóbbi pár napban többször is. Visszajött New Yorkba és újra akarta kezdeni. Nem szóltam róla Rick-nek, úgy gondoltam felesleges, hisz esélye sincs az exemnek. Délután azonban ő vette fel a telefonom és nagyon kiakadt. Teljesen kifordult magából, hiába mondtam el, hogy nincs köztünk semmi, de ő nem hiszi el.
Ki az a Deming? ÉS mi az a megcsalás? Mit jelent, hogy ex? Meg kell kérdeznem Alexis-től. Ő a nagytestvérem. Ha valamit nem tudok, akkor mindig megkérdezem tőle. A többiek mindig csak azt mondják, hogy majd ha nagy leszel megérted, meg hogy, te még ehhez kicsi vagy.
- Mit teszel most? – kérdezi Jim nagypapi.
- Nem tudom. Gondolkodnom kell – hallom, hogy anya elindult felém. Gyorsan a szobába szaladok. Ez anya szobája volt mikor kicsi volt. Jim nagypapi megcsinálta nekem és most már az enyém. Anya leül az ágyra és én odamegyek hozzá. A lábaira ültet. Megsimogatom, hátha akkor vidámabb lesz.
- Anyuci, már nem szereted apát? – kérdezem tőle és csak hallgat. Azt hiszem nem fog mondani semmit.
- Persze, hogy szeretem – mondja mégis.
- Akkor haza mehetünk, ugye? – haza akarok menni. Hiányzik apa és Martha nagyi is. És a tesóm honnan fogja tudni, hogy ide kell telefonálni, ha én nem vagyok otthon? A felnőttek élete olyan bonyolult.
- Most egy kicsit itt maradunk a nagypapinál. Beszélgetnem kell apával.
- Rossz volt? ÉN voltam rossz?
- Nem szívem, nem voltál rossz. Gyere, menjünk el fürdeni, aztán eszünk valamit vacsorára – besétálunk a fürdőbe. Anya nem mondta el, hogy miért haragszik apára. Habos vizet kapok. De itt nincsenek kacsák. Meg a kishajóm sincs itt. ÉS a Lock Ness-i szörnyem, amivel apa mindig bohóckodik. Anya nem segít, már nagy vagyok és meg tudok fürdeni, de azért nem mozdul mellőlem és néha besegít. Ennit is kapok. A nagypapi valami husit csinált. Nagyon fincsi volt.
- Meséljek? - takar be anya.
- Nem. Apa meséljen – megrázom a fejem.
- Apa most nincs itt kicsikém.
- Akkor hívd ide – rácsapok a takaróra.
- Holly ez nem olyan egyszerű kislányom.
- De miért? Nagy vagyok már! Már négy éves vagyok – meg is mutatom neki az ujjaimon. Nem mond semmit. Megfordulok és betemetem az arcomat a párnával. Megsimogatja a fejem és puszit is ad rá.
- Szép álmokat kicsim – azt hiszem kiment. Mért nem olyan egyszerű. Csak ide kéne hívnia.
- Szerinted füli miért nem hívja ide anya apát? Szerinted anya haragszik rám? Most nagyon rossz kislány voltam.
Talán bocsánatot kéne kérnem anyutól. Füli most is velem jön, és anya szobájába megyünk. Megállok, mert nyitva az ajtó. Anya sír. Hallom. Odamenjek megsimogatni? De nekem már aludnom kéne. Vajon kikapok, ha odamegyek? Nem baj. Odaszaladok. Fülit feldobom az ágyra és én is felmászok és odabújok anyához. Megpuszilom és megölelem, hátha nem lesz olyan szomorú. Nem tudom miért sír, de nem szeretem mikor sír. Azt szeretem mikor nevet. És mikor apa megöleli mindig nevet vagy mosolyog. Talán apa meg tudná vigasztalni. Hű! DE álmos vagyok. Lehet, hogy alszok egy kicsit. Anyához bújok és becsukom a szemem.
- Ébresztő kicsim – ez anya hangja. Azt hiszem, már reggel van.
- Álmos vagyok – anya kivesz az ágyból és felöltöztet. Jobb lenne még aludni egy kicsit. A konyhában már a nagypapi is ott van. Sütött nekem palacsintát, de ez nem olyan, mint apué.
- Gyerünk Holly, elkésünk az oviból – mondja anya.
- Én inkább elmegyek apához – az ajtóhoz megyek, és a kilincset próbálom elérni, de túl magas és anya is rám szól.
- Holly Castle! Ma oviba megyünk, és nem akarok vitát! – hoppá, most már tényleg mérges. Inkább szót fogadok. Okosan felveszem a cipőmet és a kabátomat, a nagypapi meg beköti a cipőm madzagját.
- Mérges vagy rám? – kérdezem anyut mikor az autósülésembe csatol be.
- Nem haragszom kicsim – megsimogatja az arcomat és ad egy puszit is. Akkor jó, ha nem haragszik. Azért szeretek ám oviba járni. Van ott egy barátom David-nek hívják, vele szoktam játszani.
- Légy jó kislány – puszil meg anya, én megölelem és befutok a David-hez. Játszunk. Én vagyok az anyuka és rendőr vagyok, ő pedig az apuka és író.
- anya és apa veszekedtek. A nagypapinál aludtunk anyával – mesélem a barátomnak.
- El is fognak válni? – kérdezi, de nem tudom, hogy ez mit jelent.
- Mi az, hogy elválni?
- A bátyám azt mondta, hogy ha egy anyuka és apuka elválnak, akkor haragszanak egymásra és te az anyukáddal maradsz, és nem láthatod apukádat.
- De én ezt nem akarom. Hiányozna apa – elszomorodok azon, amit David mondott.
- Írj levelet a télapónak. Nemsokára karácsony.
- Szerintem megkeresem. Akkor biztosan megteszi, amit kérek és nem is voltam rossz.
Ebéd után aludtunk, aztán az óvó nénivel kimentünk az udvarra játszani. Hógolyózunk és hóembert is építünk. Egyik kislányért már jött is az anyukája. Figyelek, hogy figyelnek-e, de egyik felnőtt sem néz erre. Gyorsan kifutok a kapun, de vajon merre induljak? Merre lakik a mikulás?
- Ma biztos, hogy nem alszunk itthon – mondja anya és felvesz engem és a szobába megyünk. Egy csomó ruhát szed ki a szekrényemből és az övéből is és táskába teszi. Hova megyünk? Apa is jön? Anya miért nem mond semmit?
- Gyere Holly – megfogja a kezem, de még visszaszaladok füliért, a kiskutyámért.
- Hova megyünk? – kérdezem anyát.
- A nagypapihoz.
Szeretem a nagypapit, de vajon apa is jöhet? Már az ajtónál állunk. Anya oda adja a kabátom és a cipőmet. Egyedül veszem fel, mert én már nagy vagyok. apa nem mozdul. Csak nézi anyucit meg engem. Szerintem szomorú.
- Gyere kicsim – anya megfogja a kezem. Elengedem a kezét és az apukámhoz futok.
- Te nem jösz?
Apa leguggol hozzám és megsimogatja a hajamat, én meg megölelem a nyakát, de jó szorosan.
- Most csak ketten mentek anyával. Légy nagyon jó kislány – megölel és anya odajön értem. Nem akarok elmenni, így anya felemel és kimegyünk. Azt hiszem, anya már nem szereti apát. Nekem szabad még szeretnem? Az autóban anya nem mond semmit és most nem is mókázik velem. Inkább csak csendben ülök az ülésemben és fülit szorongatom. Ő mindig velem van. Ő az én barátom. Megállunk a kocsival, anya meg fogja a kezemet és a táskát is és itt lépcsőznünk kell. Nem szeretek lépcsőzni. Otthon van olyan izé, ami felvisz, ha szeretnénk, csak a gombot kell megnyomni. Én kopogok a nagypapi ajtaján és anyára nevetek. Azt mondja, ügyes vagyok és megsimogat. Szeretem az anyukámat, de hiányzik az apukám. A nagypapi kinyitja az ajtót.
- Katie – ez anya. Mindig így hívja anyát, de csak ő. Apa mindig máshogy hívja. Azt szokta mondani neki, hogy Kate, mert így hívják, vagy azt hogy drágám, de azt is szokta, hogy nyomozó. Én vagyok a hercegnője, néha azt mondja gyöngyöm. Ha pedig rosszat csinálok, akkor mindenki Holly-nak hív.
- Mi történt? – kérdezi a nagypapi és leveszi rólam a kabátot meg a cipőmet. Anya nem szól semmit. Ő is leveszi a kabátját.
- Menj játszani kicsim.
Elmegyek, de csak addig, hogy anya ne lásson. Szeretem hallani mit, mond. A felnőttek olyan érdekesen tudnak beszélni. Anya azt szokta mondani, ilyenkor hallgatózom, meg azt is, hogy „tiszta apád vagy” De még nem tudom, ez mit jelent.
- Veszekedtünk – hallom anya hangját.
- Min veszekedtetek, hogy eljöttetek?
- Deming felhívott az utóbbi pár napban többször is. Visszajött New Yorkba és újra akarta kezdeni. Nem szóltam róla Rick-nek, úgy gondoltam felesleges, hisz esélye sincs az exemnek. Délután azonban ő vette fel a telefonom és nagyon kiakadt. Teljesen kifordult magából, hiába mondtam el, hogy nincs köztünk semmi, de ő nem hiszi el.
Ki az a Deming? ÉS mi az a megcsalás? Mit jelent, hogy ex? Meg kell kérdeznem Alexis-től. Ő a nagytestvérem. Ha valamit nem tudok, akkor mindig megkérdezem tőle. A többiek mindig csak azt mondják, hogy majd ha nagy leszel megérted, meg hogy, te még ehhez kicsi vagy.
- Mit teszel most? – kérdezi Jim nagypapi.
- Nem tudom. Gondolkodnom kell – hallom, hogy anya elindult felém. Gyorsan a szobába szaladok. Ez anya szobája volt mikor kicsi volt. Jim nagypapi megcsinálta nekem és most már az enyém. Anya leül az ágyra és én odamegyek hozzá. A lábaira ültet. Megsimogatom, hátha akkor vidámabb lesz.
- Anyuci, már nem szereted apát? – kérdezem tőle és csak hallgat. Azt hiszem nem fog mondani semmit.
- Persze, hogy szeretem – mondja mégis.
- Akkor haza mehetünk, ugye? – haza akarok menni. Hiányzik apa és Martha nagyi is. És a tesóm honnan fogja tudni, hogy ide kell telefonálni, ha én nem vagyok otthon? A felnőttek élete olyan bonyolult.
- Most egy kicsit itt maradunk a nagypapinál. Beszélgetnem kell apával.
- Rossz volt? ÉN voltam rossz?
- Nem szívem, nem voltál rossz. Gyere, menjünk el fürdeni, aztán eszünk valamit vacsorára – besétálunk a fürdőbe. Anya nem mondta el, hogy miért haragszik apára. Habos vizet kapok. De itt nincsenek kacsák. Meg a kishajóm sincs itt. ÉS a Lock Ness-i szörnyem, amivel apa mindig bohóckodik. Anya nem segít, már nagy vagyok és meg tudok fürdeni, de azért nem mozdul mellőlem és néha besegít. Ennit is kapok. A nagypapi valami husit csinált. Nagyon fincsi volt.
- Meséljek? - takar be anya.
- Nem. Apa meséljen – megrázom a fejem.
- Apa most nincs itt kicsikém.
- Akkor hívd ide – rácsapok a takaróra.
- Holly ez nem olyan egyszerű kislányom.
- De miért? Nagy vagyok már! Már négy éves vagyok – meg is mutatom neki az ujjaimon. Nem mond semmit. Megfordulok és betemetem az arcomat a párnával. Megsimogatja a fejem és puszit is ad rá.
- Szép álmokat kicsim – azt hiszem kiment. Mért nem olyan egyszerű. Csak ide kéne hívnia.
- Szerinted füli miért nem hívja ide anya apát? Szerinted anya haragszik rám? Most nagyon rossz kislány voltam.
Talán bocsánatot kéne kérnem anyutól. Füli most is velem jön, és anya szobájába megyünk. Megállok, mert nyitva az ajtó. Anya sír. Hallom. Odamenjek megsimogatni? De nekem már aludnom kéne. Vajon kikapok, ha odamegyek? Nem baj. Odaszaladok. Fülit feldobom az ágyra és én is felmászok és odabújok anyához. Megpuszilom és megölelem, hátha nem lesz olyan szomorú. Nem tudom miért sír, de nem szeretem mikor sír. Azt szeretem mikor nevet. És mikor apa megöleli mindig nevet vagy mosolyog. Talán apa meg tudná vigasztalni. Hű! DE álmos vagyok. Lehet, hogy alszok egy kicsit. Anyához bújok és becsukom a szemem.
- Ébresztő kicsim – ez anya hangja. Azt hiszem, már reggel van.
- Álmos vagyok – anya kivesz az ágyból és felöltöztet. Jobb lenne még aludni egy kicsit. A konyhában már a nagypapi is ott van. Sütött nekem palacsintát, de ez nem olyan, mint apué.
- Gyerünk Holly, elkésünk az oviból – mondja anya.
- Én inkább elmegyek apához – az ajtóhoz megyek, és a kilincset próbálom elérni, de túl magas és anya is rám szól.
- Holly Castle! Ma oviba megyünk, és nem akarok vitát! – hoppá, most már tényleg mérges. Inkább szót fogadok. Okosan felveszem a cipőmet és a kabátomat, a nagypapi meg beköti a cipőm madzagját.
- Mérges vagy rám? – kérdezem anyut mikor az autósülésembe csatol be.
- Nem haragszom kicsim – megsimogatja az arcomat és ad egy puszit is. Akkor jó, ha nem haragszik. Azért szeretek ám oviba járni. Van ott egy barátom David-nek hívják, vele szoktam játszani.
- Légy jó kislány – puszil meg anya, én megölelem és befutok a David-hez. Játszunk. Én vagyok az anyuka és rendőr vagyok, ő pedig az apuka és író.
- anya és apa veszekedtek. A nagypapinál aludtunk anyával – mesélem a barátomnak.
- El is fognak válni? – kérdezi, de nem tudom, hogy ez mit jelent.
- Mi az, hogy elválni?
- A bátyám azt mondta, hogy ha egy anyuka és apuka elválnak, akkor haragszanak egymásra és te az anyukáddal maradsz, és nem láthatod apukádat.
- De én ezt nem akarom. Hiányozna apa – elszomorodok azon, amit David mondott.
- Írj levelet a télapónak. Nemsokára karácsony.
- Szerintem megkeresem. Akkor biztosan megteszi, amit kérek és nem is voltam rossz.
Ebéd után aludtunk, aztán az óvó nénivel kimentünk az udvarra játszani. Hógolyózunk és hóembert is építünk. Egyik kislányért már jött is az anyukája. Figyelek, hogy figyelnek-e, de egyik felnőtt sem néz erre. Gyorsan kifutok a kapun, de vajon merre induljak? Merre lakik a mikulás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése