Majd ha nagy leszel! - Epilógus

- Mikor nézhetem már meg mit hozott a télapó? – ugrálok az asztal mellett. Ma van karácsony és már volt itt a télapó. Itthon van a nagytesóm, Alexis is. Martha nagyi mindig itt van, és most itt van Jim nagypapi is.
- Majd mikor szépen megettük a vacsorát – mondja apa és közben anyához sétál és ad neki egy puszit. Minek ennyi puszi! Nem is értem.
- Csücsülj le kicsim – mondja anya.
- Na, végre – leülök az asztalhoz és mindenki leül. Amit anya főzött megint nagyon fincsi. Nagyon gyorsan eszek, mert a tesóm azt mondta, ha nem eszem meg a vacsorám, akkor nem nézhetem meg mit hozott nekem a télapó. Megeszem mindet.
- Most már megnézhetem? – már senki nem eszik. Anya csak mosolyog és bólint. Én futok először a fához. Nagyon szép fa. Anya megmutatja mi az, amit nekem hozott a télapó és már ki is szedem a papírból. Kapok egy csomó játékot. Olyan szupik.
- Ez nem csak a te ajándékod, hanem mindenkié – egy picike ajándékot. Széttépem rajta a papírt, de csak egy picike cipő van benne, meg egy elrontott rajz. Nem értem. Ez kicsi nekem ez a cipő.
- Ki rontotta el a rajzát? – megkérdezem anyától a rajzot mutatva és ő kinevet. Nem értem miért nevet. A többiek nem szólnak, de mosolyognak.
- Ez komoly? – kérdezi a tesóm.
- Igen az – apa mondja neki, anya meg odahív magához.
- Ez nem egy elrontott rajz Holly. Ez a kistesód első fényképe.
- De én nem látom rajta – tényleg nem látok rajta semmi olyat, ami egy kistesóhoz hasonlítana.
- Ott van nézd, még nagyon picike.
- Jó, de hol van most? A fényképbe?
Most apa is kinevet.
- Nem. Anya pocakjában – mondja apa és odateszi a kezemet anya hasára.
- Ott bent!? Hall engem?
- Hall – mondja anyu, én meg odahajolok anya hasához és beszélek neki.
- Kösz, hogy szót fogadtál a télapónak.

Vége!