Testvéri kapocs - 13. rész

Bocsánatotokat kérjük a várakozásért! Kárpótlásként itt egy hosszú rész :D Jó olvasást!

Drága húgicám, már csak pár óra és újra együtt lehetünk. Remélem senki és emmi nem akadályozza meg. Szükségem van arra, hogy magamhoz öleljem a kistesómat. Szeretlek, Always <3

Raina:

- A francba. Hogy lehettem ennyire hülye. – motyogom az orrom alatt és most már utat engedek a könnyeimnek.
- Itt a doboz. – jön vissza Kate. A kezemmel megtörlöm a szemem és a csuklómat kidugom a rácson. Kate lefertőtleníti, majd beköti a kezem.
- Köszönöm.  – suttogom és behúzom a kezem, majd leülök a kis, kényelmetlen padra. Magamba görnyedek, de látom, hogy Kate még mindig a rácsok előtt áll.
- Tudok segíteni? – kérdezi törődő tekintettel. Megrázom a fejem.
- Olyanokat vágtam Chris fejéhez, amikhez nem volt jogom. Megbántottam. Szörnyű bűntudatom van. Én szeretem a nővéremet. El sem tudom képzelni, hogy min mehet most keresztül és én csak rontok a helyzeten. Nem tudom mit tegyek Kate. Ha elmegyek, veszélybe sodrom. Ha itt maradok, veszélybe sodrom. – a könnyeim patakzani kezdenek.
- Oh Raina. Bár tudnék segíteni. Szeretnék jó tanácsot adni, de nem tudok. Le kell zárnunk a gyilkossági ügyedet. Megoldom, hidd el. Segítek neked. – csak bólintani tudok. Kate elmegy és én egyedül maradok. Útálok egyedül lenni. Ha nem bántom meg Christ, akkor most nem lennék egyedül. Luke halála után, Seatle-ben kellett volna maradnom. Hiba volt visszajönni.
Viszont, ha már itt vagyok, akkor viselem a következményeket. Igaza van Cabot-nak. Ez legalább 25 évnek néz ki. Mire kikerülök a börtönből, már nem fogok tudni mit kezdeni magammal. Muszáj tennem valamit. El kell érnem, hogy felmentsenek. Nem tudom még, hogy-hogy csinálom, de az biztos, hogy küzdeni fogok. Harcolok az igazamért és a szabadságomért. Logan visszajött. Biztos kibékülnek Chrissel és magukhoz veszik Clarissát. Ha kijutok, valami szép helyre fogok utazni. Igen. Ez lesz a legjobb döntés. Elutazom. Valami messzi, szép helyre. Koktélokat fogok szürcsölni a tengerparton és egy izmos, szexi pasi fekszik majd mellettem. Ez csodás elképzelés, de először a jelent kell megélnem és túlélnem.

Chris:

Az irodámba megyek. Már képtelen vagyok egyáltalán dühöngeni is. Leroskadok a székre és a tenyerembe temetem a fejem. Fáj, ahogy beszélt, de ha egy pillanatra elgondolkozok, valószínűleg igaza van. Megérdemeltem. Azt kértem, menjen vissza. Ő nem kérte volna tőlem ezt, azt kérte volna, fussak, minél messzebb legyek a bajtól. Én meg… ÁÁÁ… kiáltok fel, mert tehetetlennek érzem magam és kétségbe vagyok esve. Hiányzik a húgom. Hiányzik a normális élet, olyan élet aminek Raina is része. Szabadon, nem pedig börtönbe. Olyan jó lenne egy kertes házban lakni a lányommal, valakivel, aki szeret és pár házzal arrébb ott lakna Raina az ő családjával. Mindketten boldogok lennénk. Észre sem veszem, hogy nyílik az ajtóm.
- Bejöhetek? – dugja be a fejét Kate.
- Gyere – sóhajtok és már bent is van. Leül az egyik székre, ami az asztal mellett van.
- Sajnálja, amiket mondott – tér egyből arra, amiért jött. – Szeret téged és szüksége van rád. Szükségetek van egymásra.
- Mégis nekem esett – hajtom le a fejem.
- Megbánta. Magát ostorozza. Nem ismerlek titeket régóta, de kell, hogy fogd a kezét, hogy végig tudja csinálni. Neked pedig szükséged van az ő kezére.
- Tudom. Irigyellek Kate – nézek rá és ő meglepődik.
- Miért?
- Van egy férjed, aki szemlátomást megőrül érted. Egy kislányod, aki veled lehet, és minden nap elmondhatod, hogy szereted és nem csak egy rácson keresztül szemlélheted, ahogy játszik. Családod van – hajtom le a fejem.
- Ne felejtsd el, hogy egész életemet hazugságban éltem le. Jogom lett volna tudni rólatok, még akkor is, ha akkor azt hitték, halottak vagytok. Mi vagyunk a ti családotok. Lehet, hogy nehéz elhinni és elfogadni. Meg fogjátok szokni, kihozzuk Rainát, aztán teszünk róla, hogy Clarissa ott legyen, ahol lennie kell, az anyjával és a családjával.
- Mit kéne most tennem? Kiabáltam vele. Kiabáltam a húgommal – kérem a segítségét. Egy pillanatra elmosolyodik.
- Örülök, hogy tőlem kérsz segítséget. Ez nagyon egyszerű, a testvérek olykor veszekszenek, de ugyanakkor elválaszthatatlan kapocs fűzi össze őket, menj és öleld meg. Arra van a legnagyobb szüksége, hogy ne legyen egyedül.
- Köszönöm – pattanok fel és hírtelen megölelem. Ő visszaölel, én pedig visszamegyek oda ahonnan jöttem. A húgomhoz. 

Raina.

 

Az arcomat a tenyerembe temetem és úgy ülök a kényelmetlen padon. Az előbb megpróbáltam aludni, de 10 perc után megfájdult a hátam és inkább lemondtam róla. Halk lépteket hallok. Nem emelem fel a fejem. Feltételezem, hogy Kate az.
- Nagyon utál igaz? Megértem. Én is utálom magam. Mindenkinek csak szenvedést okozok. – a könnyeim ismét patakzani kezdenek, de most nem érdekel.
- Nem utállak. Sosem tudnálak. A húgom vagy. Nagyon szeretlek. – felkapom a fejem és látom, hogy Chris áll a rácsok előtt. A könnyeim visszahúzódnak és én felállok. Közelebb megyek hozzá és csak állunk egymással szemben.
- Ne haragudj. Nem lett volna szabad olyat kérnem, hogy add fel magad. Ezt nem kérhettem volna tőled. Annyira sajnálom Raina. Nagyon szeretlek. – nem sír, de látom, hogy nagyon közel áll hozzá.
- Nem. Nekem kéne bocsánatot kérnem. Így is hatalmas terhet cipelsz Clarissa és Logan miatt. Nem kellett volna még rátennem egy lapáttal. Nem akartam kiabálni veled. A nővérem vagy és szeretlek. – most már kifolyik az-az erővel visszatartott könnycsepp a szeméből. Kinyúlok a rácson és a tenyeremet az arcához simítom és a hüvelykujjammal letörlöm azt a kósza magányos könnycseppet. A kezét az enyémre teszi és ő is benyúl a rácson és megsimítja az arcomat. Nagyon jól esik az érintése. Örülök, hogy minden rendben.
- Kihozlak téged innen, ígérem. Mindent meg fogok tenni, minden követ meg fogok mozgatni, hogy sikerüljön.
- Én pedig nem fogok ellenkezni. Nem szaladok el és ha kell, akkor vállalom a következményeket. Mindent megteszek, hogy előre lendítsem az ügyet. Ígérem. –rámosolygok és ő egy puszit nyom a kezemre.
- Oh. Tessék. Ennyivel tartozom Logannek. – nyomok egy húszast a kezébe, amit a farzsebemből rángattam ki.
- Mi ez? – kérdezi Chris és én belefogok a magyarázatba.
- Amíg Seatle-ben voltam, találkoztunk, de nem ismertem fel. Elloptam a kártyáját és leemeltem róla húsz dolcsit. – Chris csak nevet az egészen. Most már belőlem si kitör a nevetés. Már sokkal jobban vagyok. – Mi van veled, és Logannel?
- Nincs semmi. Menekülök előle. Szeretném, ha újra működne, de félek is.
- Tudnod kell, hogy én mindig veled vagyok. Én itt vagyok neked, és sosem megyek el. – a rácsokon keresztül kicsit fájdalmasan, de Chris magához szorít és megölel.
- Most mennem kell. Holnap reggel benézek. Szeretlek. Szia.
- Szia. – Chris elment és én visszaülök a kis kényelmetlen padra. Újra megpróbálkozom az alvással.

Chris:

Nyugodtabban és boldogabban sétálok fel az irodámba. Jó érzés, hogy a húgom és köztem minden rendben van. Az asztaloknál már csend van. Senki sincs bent. Az órára nézek és látom, hogy már este hat óra. Biztosan a nővérem is otthon van már. Az irodámba megyek és összeszedem a cuccaimat. Megfogom a táskámat és az utcára sétálok. Nem kell sokat várnom, egy taxi áll meg, beszállok és megadom a címet. Azt hiszem, most már keresnem kell egy lakást vagy legalább egy albérletet. Ez az első lépés a felé, hogy Clarissát visszakaphassam. Megérkezünk, kifizetem a taxit és már felfelé is megyek. Nincs kedvem előkeresni a kulcsot, amit a sógoromtól kaptam, így csak becsengettem. Kate nyitott ajtót és kíváncsian kérdezte.
- Minden rendben?
- Persze, megbeszéltünk mindent. Újra helyre állt a testvéri kapcsolatunk – mosolyodtam el és ledobtam a táskám.
- Chris – hallok egy hangot a hátam mögül. Pillanatok alatt fordulok 180°-ot. Logan áll velem szemben. Annyira el voltam foglalva azzal, hogy kibékültünk Raina-val, hogy észre sem vettem, hogy Logan itt van.
- Mit keresel itt? – kérdezem ellenségesen.
- Beszélnünk kell – szólal meg.
- Nincs miről beszélnünk – hátat fordítok, és az emeletre rohanok a szobámba. Leülök az ágyra és rettegek. A vádaskodást már megbeszéltük. Biztosan azért jött, hogy bejelentse, ő akarja magához venni Clarissát. Nem hagyhatom, hogy elvegye tőlem. Az ajtón kopogás hallatszik. Felállok és kinyitom.
- Beszélnünk kell – engedi be magát a szobába.
- Persze, gyere csak be – jegyzem meg flegmán és becsukom utána az ajtót. Bármi is történik vagy bármiről is beszélünk majd, az csak ránk fog tartozni és nem a nővéremékre.
- Nincs miről beszélnünk Logan – újra csak ezt mondom.
- A francba Christine, mi az, hogy nincs miről beszélnünk? Van egy közös lányunk, aki egy nevelő otthonba van – hangja dühös.
- El akarod venni tőlem ugye? – kiabálni kezdek vele.
- Elvenni? Nincs is veled! Egy otthonban van – kiabál még mindig.
- De magamhoz veszem! Mindent megteszek, hogy a lányom újra velem lehessen. Helyre fogom hozni, amit elrontottam - mire végigmondtam már alig volt hangom és egy árva könnycsepp is végigcsorgott az arcomon. Válaszolni akar, de megakad benne szó és csak némán bámul. Most miért szótlan? Miért nem mond semmit? Közelebb lép és szorosan magához húz. A könnyeim megindulnak és már megállás nélkül folynak. A hátamat simogatja és a könnyek néhány perc elteltével elapadnak.
- Megijesztettél. Sosem láttalak még sírni. Mikor velem voltál mindig mosolyogtál és nevettél. Ne haragudj rám, nem akartam veled kiabálni. ÉN csak szeretnék a lányunk apja lenni, nem csak genetikailag. Te az anyja akarsz lenni és meg az apja, megadni nektek azt az életet, amit érdemeltek. Elmondani neked minden este lefekvéskor, hogy mennyire fontos vagy nekem.
- Akkor ne csak mond, hanem mutasd is meg – suttogom szinte az ajkaiba és ő szenvedélyesen megcsókol. Kezeivel a derekamat tartja csók közben. Finoman lök egyet rajtunk és hanyatt esünk a nagy ágyon. Kezei szenvedélyes táncot jártak testemen. Megszabadítjuk egymást a felesleges ruháktól, amik még szerelmünk újabb beteljesedést akadályozza, és már úgy szeretjük egymást, ahogy azt tettük régen is.

Testvéri kapocs - 12. rész

Hinni valamiben jó dolog. Rájönni, megtanulni hinni egy másikban ami régen az áleted része volt még jobb. És az érzés, hogy az tanított meg újra hinni, aki életednek a legfontosabbja, felemelő érzés.
Tudni, hogy ő veled van, szeret és bármikor képes csak egy szavával visszarángatni az "élők" sorába nagyszerű érzés. Ő kibírja azt, amitől eddig mindenki csak menekült. Ő veled marad, MINDIG, és nem hagy el SOHA: Te mégis megijedsz, hogy elijeszted, pedig magadban és benne is biztos vagy.
SZERETLEK ÉS KÖSZÖNÖM? HOGY VAGY NEKEM! ALWAYS <3

Raina:

A kocsit beparkolom a garázsba. Nem akarom, hogy bárki kiszúrja. Hallom, hogy csörög a telefon a kocsiba. Beülök és felveszem a telefont.
- Szia Raina. Kate vagyok.
- Hol vagy? Már órák óta várok rád. – kicsit kiakadtam.
- Add ide. – ez…ez Chris hangja. Valami mozgás, és már Chris szól a telefonba.
- Raina. Cabot elrabolta Clarissát. – nem tudok megszólalni. Ez nem lehet. – Téged akar.
- Rendben. Odamegyek. Hívd Cabot-ot és mond meg neki, hogy cserét ajánlunk. Nem húzom ezt tovább. Elegem van. Elég ebből az egészből. Ha engem akar, akkor megkap. – nem várom meg Chris válaszát. Lecsapom a telefont és beindítom az autót. A kapitányságra hajtok. Elég messze vagyok a belvárostól, de padlógázzal megyek. Nagyjából fél óra múlva bekanyarodok a kapitányság parkolójába. Látom Cabot kocsiját. Már itt van. Kiszállok és bemegyek.
Beszállok a liftbe és a második emeletre megyek. A lift ajtaja kinyílik és én szembe találom magam Chris könnyes arcával.
- Hol van? – kérdezem ingerülten.
- A kihallgatóban. Bezárta magát és Clarissát. Mit akarsz tenni? – a kihallgató felé kezdek menni. Szörnyen ideges vagyok. – Ne csinálj hülyeséget!
- Cabot! Engedjen be. Én vagyok Raina. – dörömbölök a kihallgató ajtaján. Cabot kinyitja az ajtót és beránt.
- Örülök, hogy itt van. – a hangja gúnyos és kárörvendő.
- Engedje ki a lányt és akkor maradok is. – látom, hogy fontolóra veszi a dolgot. Megfogja Clarissa kezét és kinyitja az ajtót. Kiengedi a kislányt és visszajön hozzám. Látom, hogy Chris könnyes szemmel öleli a lányát. Felemeli a fejét és rám néz.
- Raina Hamill. Letartóztatom gyilkosság megalapozott gyanújával és kétrendbeli szökésért. Ez úgy 25 évnek néz ki az állami börtönben. – a kezemen kattan a bilincs és Cabot nem kíméli a csuklómat. Olyan szorosra húzza a béklyót a csuklómon, hogy az a húsomba váj. 

 

Chris:

Cabot elengedi Clarissát és ő máris a karjaimban landol. Felkapom, és olyan szorosan ölelem őt magamhoz, amilyen szorosan csak lehet. Egy férfikéz simít végig a kicsi hátán, és nem kell felnéznem ahhoz, hogy tudjam az apja az. Hála az égnek nincs semmi baja, kicsi még és nem tudja, hogy mennyire nagy a gond. Kicsi kezével szorítja nyakam. Figyelem, hogy az ügynök rákattintja a bilincset a húgom kezére. Nem mutatja ki, de tudom, hogy fáj neki. Annyira már ismerem. Szó nélkül adom Logan kezébe a lányunkat és Raina-hoz lépek. Megölelem, és a fülébe suttogok.
- Nagyon szeretlek, és köszönöm, amit tettél – nem tudom mit is mondhatnék neki – ki fogunk hozni. Megígérem.
- Tudom. Ti vagytok azok, akikért bármit megtennék, nincs mit köszönnöd. Én is szeretlek – amint kimondja Cabot ránt a kezén egyet és a lift felé indulnak. Erősen szorítom a számat, kezeimet ökölbe szorítom, hogy ne törjön ki rajtam a sírás. Cabot megnyomja a lifthívó gombját, és Kate abban a pillanatban mormogni kezd és megindul az ügynök felé.
- Hát persze – mormogja.
- Cabot Conrad Letartóztatom gyermekrablásért, bármi, amit mond felhasználható ön ellen a bíróságon. Jogában áll ügyvédet fogadni, ha erre nincs, módja az állam kirendel egy hivatalos védőt – Kate kiszedi Raina-t Cabot kezéből. A férfi arcára a döbbenet minden szikrája kiült. Kate kihasználta az alkalmat és most ő kattintotta a bilincset a férfira csuklójára. Valószínűleg ugyanolyan szorosan, mint az Raina csuklójára tette. Mindannyian meglepődve állunk a kapitányságon.
- Esposito vidd Cabot különleges ügynököt az egyik zárkánkba – mondja Kate és most Raina-hoz fordul – Cabot hivatalosan is körözést adatott ki rád, így téged is be kell, hogy zárjunk, de itt és nem máshol és a jó hír az, hogy ezzel a bakijával elősegítette, hogy téged kihúzzunk a csávából. Ne haragudj – mondta és elvezette egy másik zárkába.
- Tényleg ki tudjuk hozni Raina-t? – kérdezem, miközben már át is veszem a lányomat. Csendesen játszik a hajammal, még én a többiekkel beszélgetek.
- Igen, így Cabot hitelessége megrendült. A vallomásotokkal és az én vallomásommal még a videofelvétel nélkül is ki tudjuk hozni Raina-t – magyarázza Logan.
- Hála az égnek – sóhajtok egy nagyot.
- Aja – szakít ki Clarissa hangja.
- Igen csillagom? – simítom ki a haját az arcából.
- Szee – öleli meg a nyakam. Könnyek futnak a szemembe.
- Szólnunk kell a gondozóknak, hogy meg van – szólal meg Kate és látom, nehéz megtennie ezt a lépést.
- nem maradhatna még egy kicsit? – nézek reménykedve a nővéremre.
- Talán egy órát még itt tarthatom – sóhajt és elmegy telefonálni.
- Ki fogjuk hozni – néz rám Logan. Fogalmam sincs, mi ez a többes szám. Kezét a hátamra teszi és közben Clarissa nyakát csiklandozza.
Az irodámba sétálunk, csak mi hárman. A kis tökmagomat az asztalra ültetem.
- Ne haragudj. Igazságtalan voltam. Nem kellett volna szó nélkül lelépnem. Akkor tudtam volna rá vigyázni és rád is. Most nem kéne ezeken keresztül mennetek.
- A múlton már nem érdemes rágódni. Felesleges azon gondolkodni, mi lett volna ha…
Az elkövetkező egy órában végig az irodámban játszottunk a lányunkkal. Senki nem zavart meg minket… Ez az egy óra csak a mienk volt, azonban megjött egy gondozó, adtunk egy puszit a lányunknak és elvitte tőlünk. A szívem szakadt ki a helyéről. Hányszor kell még ezt átélnem? Kit vesz még el tőlem a sors. Logan, a lányom, most Raina. Nem tudom mit bírok még. Pár percig még dermedten állok, aztán a zárkák felé veszem az irányt. Kate ott áll és valamit beszélgetnek. Mire odaérek már elhallgatnak. Raina kezén még mindig ott a bilincs, holott már legalább egy órája behozták ide.
- Miért nem vetetted még le róla a bilincset? – esek neki kicsit erélyesebben a nővéremnek.
- Mit érdekel. Nem mindegy mikor visszaküldtél Cabot karmai közé? – döbbenten állok. Mi ez? Az előbb még nem volt ilyen. Csak állok és nézem, hogy Kate leveszi róla a bilincset. A húsába teljesen belevágott. Finoman elkapom a rácsokon keresztül a kezeit.
- Ezt be kell kötni – halkan szólok – elfertőződhet.
- Nem kell anyáskodnod felettem – jelenti ki hidegen és elrántja a kezeit.
- Hozok elsősegély dobozt – menti ki magát Kate és már el is tűnik.
- Elmondanád, mi bajod van? – már én sem vagyok higgadt.
- Visszaküldtél ide! – mutat körbe.
- A francba Raina Hamill! Gondolkoztál már te egy kicsit az én fejemmel? Ha nem lettem volna egy könyörtelen kurva, akkor a húgomnak nem kellett volna ölnie és akkor most nem lenne börtönben és a lányomat sem kellett volna egy hülye otthonba adnom. Az egyetlen férfi, akit szerettél még élne. Tudod milyen ezzel a tudattal élni? – mire a végére értem már szinte ordítottam. Elhallgatott.
- Szólj, ha engeded, hogy aggódjam érted – jegyzem meg már normális hangsúlyban és kifelé indulok.

Testvéri kapocs - 11. rész

Nincs jobb annál, mint hogy van egy szerető testvéred. Drága húgicám, ne engedd, hogy bármi is az utadban álljon. Szeretlek <3 MINDIG és SOHA

Raina.

Az I5-ös autópályán hajtok végig. Seatle-be megyek. Van egy tervem. Nem hagyom Cortez kezében az ügyet. Seatle-ben feladom magam és így már Seatle-i rendőrség kezében lesz az ügy. Ha elítélnek, akkor itt kerülök börtönbe. Nem baj. Ha visszamegyek New York-ba és ott ítélnek el, akkor tuti, hogy Cortez kicsinál. Hirtelen Csörögni kezd a kocsi telefon és én megijedek. Nem vehetem fel. Tuti, hogy Kate az. A csöngés abbamarad. Pár pillanat múlva ismét csörög. Felveszem, de nem szólok bele.
- Raina. Én vagyok az Kate. Kérlek, hozd vissza a kocsim. Ha most újra menekülni kezdesz, akkor ugyanott leszel, mint legutóbb. Nem jutsz előre. Ha másik rendőrség kezébe teszed az ügyet, akkor nem fogják figyelembe venni a macit. – a francba. Igaza van. Erre nem is gondoltam. Lekanyarodom az útról és leparkolok. Leállítom a motort és gondolkodom. Kate még mindig vonalban van.
- Raina. Kérlek. – a hangja suttogás. Szükségem lenne Chrisre. Ő a jobbik énem. Ő mindig tudja mi a helyes.
- Mit tegyek? – csak ennyit birok kinyögni.
- Beckett. Megérkezett a videó. Ez nem segít. Semmi terhelő nincs rajta. Nem vesszük hasznát. – ez Esposito hangja. – Sőt, csak ront a dolgon, mivel csak maga a gyilkosság van rajta.
- Az lehetetlen. – a hangom hitetlenkedő. – Mindennek rajta kell lennie.
- Nézd Raina. Gyere vissza és együtt kitalálunk valamit. – a hangja megnyugtató.
- Rendben. De Chrisnek nem szólhatsz róla. Van egy biztonságos hely, ahol meghúzódhatok. Ha odaértem hívlak. Ja! A kocsidra még szükségem van. – leteszem a telefont és visszafordulok. Visszamegyek New York-ba. Az út egy órás volt. New York külvárosánál állok meg. Egy nagy épületnél. A kocsit úgy rakom le, hogy ne legyen feltűnő. Egy nagy raktárépületbe sétálok és látom, hogy úgy van ott, ahogy legutóbb hagytuk. Beljebb sétálok és körülnézek.
Visszamegyek a kocsihoz és Kate-et kezdem tárcsázni.
- Water Street 174. Én már itt vagyok. – nem köszönök és nem is várom meg a választ. Gyorsan leteszem a telefont és visszamegyek az épületbe. Sötét van. Így várom Kate-et…

Chris:

Felszállok a buszra és visszamegyek a Castle lakásba. Logan-t otthagytam. Nem érdekel, miket vág a fejemhez. Miket is beszélek, persze, hogy érdekel, hisz nem az én hibám minden. Mégis engem vádol mindennel. Kifelé nézek az ablakon, ahogy halad a busz. Ráadásul borzalmas testvér vagyok. Azt akartam, hogy adja fel magát. Neki volt igaza, szöknie kell. Önző is vagyok. A magam gondjával vagyok elfoglalva, ahelyett, hogy a húgomat húznám ki szorult helyzetéből. A busz megáll, és onnan gyalog megyek. Csak Rick és az unokahúgom van otthon. Kiemelem Amandát a kiságyból és magamhoz szorítom.
- Írhatsz, ha szeretnél, vigyázok rá – szólok Ricknek.
- Köszi. Odabent megtalálsz – mutat a dolgozószobára, én pedig felfelé indulok a kislánnyal. Az egyetlen dolog, ami most egy kicsit megnyugtat, az Amanda. Ezt eddig kevesen érték el. Raina, és egykoron Logan is ilyen hatással volt rám. Fogalmam sincs, hol van most Kate.
- da… da… da… - Amanda ezerrel ütni kezdte a földet egy csörgővel. Normális esetben nevetnék rajta, de most képtelen vagyok. A mobilom csörögni kezd. Kate neve áll a kijelzőn.
- Bocs, hogy olyan mogorva voltam – szóltam bele azonnal a telefonba.
- Chris baj van – a torkom összeszorul. Mi az, hogy baj van?
- MI történt? Raina ugye…
- Cabot elrabolta Clarissát. Neked szólt az üzenet és Raina-nak. Visszakapjuk a lányodat, ha Raina átadja magát. Van két óránk dönteni. A kapitányságon találkozunk.
El sem köszönök, lecsapom a telefont. Leszáguldok Amandával a lépcsőn és Rick kezébe nyomom a lányát. Azonnal taxit fogok és talán 10 percnyi autózás után a kapitányságon vagyok. Azért adtam be oda, hogy megvédjem, és most mégis felhasználják ellenünk. Ha a lányomnak vagy a húgomnak valami baja lesz, azt nem élném túl.

Testvéri kapocs - 10. rész

Kedves olvasóink, elnézést kérünk, hogy ennyit kellett várnotok az új részre. Nem részletezném az okokat, de köszönjük a megértést. Kérünk titeket, hogy hagyjatok nyomot az olvasás után. KÖszönjük. Jó olvasást! K&R

Voltatok már úgy, hogy volt valaki az életetekban akit annyira szerettetek, hogy azt éreztéétek, hogy inkább meghaltok, ha azon múlik a boldogsága? Éreztétek már a boldogságot mikor azt mondták neked, "én nem foglak elhagyni...soha!" ? Mikor egyetlen szavával el tudja űzni az ember szomorúságát és bánatát? Ha van ilyenetek, akkor becsüljétek meg, mert az ilyen emberek nagyon nagy kincsek, amit mindent megérnek!
Kicsi kincsem, köszönöm, hogy minden hülyeségemet el tudod viselni. Köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm, hogy szeretsz
ALWAYS <3

Raina:

Szörnyen rosszul esik, hogy Chris csak így visszaküldött. Most itt sétálok az utcán, és tudom, hogy valaki rám fog találni. Már nem tudom, hogy mit tegyek. Harcoljak? Vagy már értelmetlen? Harcolni akartam, hiszen meglett a maci, de most, már nem tudom, hogy mit tegyek.
- Álljon meg! – szólít fel az ismerős férfihang. Cortez az. Megállok és felemelem a kezem. Elfuthatnék. Futnom kéne. Futni. Fuss. Nincs nála fegyver. A testalkatából ítélve nem fog utolérni. Hirtelen meg fordulok és futásnak eredek. Nem vettem figyelembe, hogy két másik, jó kondiban lévő járőr is van vele.  Futok, ahogy az erőmből telik. Meglátok egy keskeny sikátort, két ház között. A két házat egy gerenda köti össze. Elég magasan van és mivel oda nem süt be a nap kellően sötét is. Szerencsére van annyi előnyöm, hogy ne lássák, hogy hol fordulok le. Befutok a sikátorba és felmászok a tűzlépcsőn. Most jövök rá, hogy ez nem tartozik a szuper ötleteim közé. Ugornom kell, de ha a kezem nem tart meg és leesem, akkor csúnya véget érhetek aszfalt matrica formájában. Meg kell próbálnom. Ha észre is vesznek, ők nem fognak ugrani. A gerenda csak egy embernek elég. Ugranom kell. Muszáj. Nagy levegőt veszek és elrugaszkodom. Szerencsésen érkezem, így a kezeimre nincs szükségem. Most pedig várok. Már hallom a hangjukat. A francba. Náluk már van fegyver. Ha olyan hülyék, hogy nem néznek fel, akkor megmenekültem. Befutnak a sikátorba. Belenéznek minden egyes szemetes konténerbe. Minden zugot átnéznek, kivéve idefönt. Elhagyják a sikátor területét. A gerendán ülve megfordulok és csak most veszem észre, hogy egy kislány bámul rám az ablakból. Nem is hittem, hogy ide raknak ablakot. Közelebb kúszok és megkérem a kislányt, hogy nyissa ki. Elég veszélyes lenne sérült karral lemászni innen. Bemászok az ablakon, majd elhagyom a lakást az ajtón. Lemegyek és mielőtt kilépnék, körülnézek. Tiszta a levegő, de óvatosnak kell lennem. Nincs nálam telefon. Senki sem tud elérni. Biztonságos helyre kell mennem. Sétálni kezdek és megpillantok egy fekete volvót. Nagyon jól tudom, hogy kié. Nem tudom, hogy Kate mit keres errefelé és remélem, hogy Chris nincs vele. Nekem kell az a kocsi. Így legalább Kate tudni fogja, hogy jó kezekben van. Majd hagyok neki egy üzenetet. Közelebb megyek és megbizonyosodom, hogy tényleg övé a kocsi. Kinyitom az ajtót és nem igazán akadályoz meg, hogy nincs benne kulcs. Egy gyors bütykölés után, már megy is. Szép hangja van. Jó csendes, szinte muzsika a fülemnek. Írok egy papírt és az oszlopra akasztom, ami mellett az autó parkol. Csak ennyi áll rajta: „Vigyázni fogok rá Kate. Te pedig Chrisre.” Beszállok a kocsiba és elhajtok. Még nem tudom hová megyek, de így egyszerűbb. Nem kerül pénzbe, vagyis még a tankolást meg kell oldanom. Ezen majd az aktuális pillanatban gondolkodom.

Chris:

- Mégis mikor akartad elmondani, hogy van egy lányom? – emeli meg a hangját Logan.
- Talán, ha nem léptél volna le szó nélkül, talán ha tudtam volna, hogy még élsz, te is tudhatnál a lányodról – normális hangsúlyban beszélek. – Teljesen jogtalanul kiabálsz vele. Nézd Logan. Eltűntél, azt mondták kiszálltál, de mindenki tudta, aki csak úgy eltűnik, mert kiszállt, az biztosan halott. Azt hittem halott vagy.
- és miért nem mondtad el, hogy terhes vagy? Egyáltalán az enyém?
- Hagyd már abba! – most már megemelem a hangom és Clarissára mutatok – Nézz már rá! Le sem tudnám tagadni, hogy tőled van. Amíg ott voltál mindenki békén hagyott. Aztán csak Raina maradt. Hogy megvédjem a lányomat beadtam ide, aztán… A többit te is tudod, biztosan tudsz róla, Raina-t mivel vádolják és hogy miért ölt.
- Biztosíthattam volna neki rendes életet – még mindig emelt hangon beszélt – Különben is miért kellett beadnod ide?
- Az Istenért Logan! Gondolj már bele milyen életet tudtam volna biztosítani neki? Mikor az anyját is bántották? Ez volt az egyetlen mód, hogy megvédjem… - mondtam volna tovább, de egy vékony hang megállított. A kerítéstől jött.
- Aja.
A hang forrása felé néztem. Clarissa áll a kerítésnél, kezében a babával, amit tőlem kapott.
- Szia, kicsim – simogatom meg a kis kezét, amivel a kerítést szorítja.
- Emedünt? – reménykedve néz rám, és könnyek gyűlnek a szemembe.
- Még nem kicsim. De tudod mit, mire a szülinapod lesz, haza viszlek. Rendben?
- Iden.
- gyere, adj gyorsan egy puszit, aztán szaladj játszani –a kerítés apró lyukain keresztül kapok egy puszit és már vissza is totyogott játszani. Kezemet a puszi helyére simítottam. Nem néztem a mellettem álló férfira, de nem is voltam rá képes. Megígértem valamit a lányomnak és csak egy hónapom van, hogy megvalósítsam. Felállok és a telefonom csörögni kezd. Kate neve áll a kijelzőn.
- Mondjad – szólok bele köszönés helyett.
- A húgod most csórta el a kocsimat.
- Aha. Valószínűleg vigyáz rá.
- ennyi, amit mondani tudsz? – lepődik meg. Most mit mondjak rá.
- Húzzátok ki a csávából és nem fog többet menekülni. Visszakaphatod a kocsidat, én a húgomat és talán a lányomat is – kicsit erélyesebben szóltam a nővéremnek, de mielőtt megbánhatnám, lecsapom a telefont.

Testvéri kapocs - 9. rész

A testvéri kötelék olyan dolog, amit ha szeretnénk sem tudnánk megszakítani. Nem kell mindig vérségi köteléknek lenni ahhoz, hogy valaki a testvérünk legyen. A  szeretet épp úgy kötelék, mint a DNS.  Istennek mindannyiana gyermekei vagyunk, tehát mindannyian a testvérek vagyunk. Én mégis egy valakit tartok igazán húgomnak. Te tudni fogod, hogy rólad van szó! Szeretlek és köszönöm, hogy vagy nekem! ALWAYS <3

Raina.

Kinyitom a szemem és elkeseredve veszem tudomásul, hogy a szoba üres. Cabot emberei valószínűleg odakint állnak. Egy nővér nyit be a szobába.
- Azért jöttem, hogy átkössem a kezét. – csak bólintok. – Hoztam önnek egy üzenetet.
Na ez már felkelti az érdeklődésemet. Minden erőmmel rá koncentrálok.
- Egy fiatal, magas, barna hajú hölgy üzeni, hogy a maci segített. – a szemeim kikerekednek. Végre. Valami fejlemény.  De a hosszú, barnahajú nő, nem lehet Chris. Biztosan Kate járt idebent.
- Köszönöm. – a kötéscsere után a nővér elhagyja a szobámat. Ki kell találnom valamit. Meg kell lógnom innen. Viszont Cabot emberei őrzik az ajtót, szóval esélyem sincs. Kiszállok az ágyból és az ablakhoz megyek. Nem is olyan magas. A gond csak az, hogy mindenemet elvették. A telefonom, és a ruháimat is. Egy szál korházi köpenyben vagyok, amiből mellesleg kilátszik a fenekem. De ez érdekel most a legkevésbé. Csak tudnám, hogy minek kell nekik a ruhám. Azt hiszik, hogy abban tartom a lézerkardom. Pedig a lézerkardom máshol tartom. Kinyitom az ablakot és kilépek az erkélyre. A talpam alatt hideg a beton. Már teljesen kint vagyok és csak most érzem, hogy a köpenyemen, hátul, befúj a szél. Azta. Most már zavarban vagyok. Egy szál izében állok az erkélyen és mindenki alám lát. Óvatosan lemászok, de esem egy nagyot, mert az egyik kezem nagyjából használhatatlan. Feltápászkodom a földről és fogok egy taxit.
- Hello. Nyugi. Nem az elmeosztályról szöktem meg. – megadom a címet és már úton is vagyok Rick lakására. Az út nem tart sokáig. Kiszállok és kifizetem a taxit. Elindulok felfelé és mikor az ajtóhoz érek, kopogok. Hallom a halk lépteket. Amanda biztos alszik.
- Raina? – látom a meglepődést az arcán. Nem tudja levenni a szemét, a vicces kinézetemről.
- Ne bámulj. – Rick elkapja a tekintetét és nagyobbra nyitja az ajtót. Bemegyek és azonnal a szobába viharzok és keresek valami normális ruhát és, ami a legfontosabb, veszek fel bugyit. A gyors öltözködés után, lemegyek a nappaliba és leülök a kanapéra. Rick megáll velem szemben és vizslató a tekintete.
- Hogy kerülsz ide? A korházban kéne lenned. Minden rendben?
- Igen. Hallottam, hogy meglett a maci és videó is. Hol van Chris? – teszem fel a kérdést.
- Az őrsön. Kate-el. – jön az egyszerű válasz.
- Telefonálhatok? – kérdezem és Rick a saját telefonját nyomja a kezembe. Még jó, hogy fejből tudom Chris számát. Tárcsázom, és hallgatom, ahogy csöng a telefon. 

Chris:

Tombol bennem a harag. Törni, zúzni szeretnék. Lendítem a kezem, hogy az asztalon lévő számítógépet a földre söpörjem, de a telefonom abban a pillanatban csörögni kezd. Megállítom magam, és már fel is veszem.
- Hamill – szólok bele idegesen.
- Itt is – hallom iker húgom hangját.
- Honnan hívsz? Hogy-hogy telefonálhatsz? – váltok akaratlanul is aggódó hangsúlyra.
- A sógorunk megengedte, hogy hívjalak. Egy szál alig valamiben léptem meg.
- Maradj ott. Azonnal indulok.
Lecsapom a telefont, írok egy cetlit. Kifelé menet Kate kezébe adom, Azt akarom, ha utánam jön, tudja, hogy egyedül jöjjön. Nincs kedvem Logan-nek elmagyarázni, mi is történ. Azt viszont, jó lenne tudni, miért lépett le minden szó nélkül. Taxit fogok és szigorú utasításba adom, hogy a rövidebb úton menjen.
- Raina – ölelem szorosan magamhoz és csak miután felszisszen, jut eszembe, a sérült karja – ne haragudj.
- Mit tudtok? – szegezi nekem a kérdést és Rick-kel együtt ülünk le a kanapéra.
- Megtaláltuk a kamerádat, de még nem tudjuk mi van rajta. És kaptunk egy segítséget a drogosztálytól és… - elhallgattam.
- Ki az? – szorítja meg a kezem.
- Logan. Az a Logan, Clarissa apja – csúszik ki egy könnycsepp a szememen. Megölel és eszembe jut, mi van, ha nem tudunk segíteni rajta, akkor nem ölelhetem többet magamhoz.
Az ajtó nyílik és Kate lép be rajta. Mögötte pedig Logan.
- Azért adtam a papírt, hogy egyedül gyere – förmedek rá a nővéremre.
- Christine segíteni akarok – lép oda mellém és megpróbálja megfogni a kezem, de én elrántom.
- Ne hívj Christine-nek. Valaha hívhattál így. Hazudtál nekem és aztán otthagytál. Azt hittem halott vagy.
- Biztos, hogy jó ötlet volt, meglépned? – kérdezi Kate Raina-tól – Azon vagyunk, hogy kihúzzunk a csávából.
- Tudom – csüggeszti le a fejét és Logan-re néz – rád haragszom.
- Az most nem érdekel. Lecsukatjuk azt a disznót, téged kihozunk a dutyiból, aztán megadod nekem azt a 20 dollárt, amit lenyúltál.
ezt nem értem, de úgy tűnik a húgom igen, sőt egy hát persze arckifejezés is feltűnik rajta. Nem faggatózom.
- Menj vissza – lépek oda hozzá – ha nem mész vissza csak nehezebben tudunk kihozni. Szükségem van a húgomra. És neki is szüksége van a nagynénjére – szándékosan nem mondok nevet. Mivel Amanda is a közelben van, így nem feltűnő, hogy gyerekről beszélek. Megölelem szorosan, homlokon puszilom és könnyekkel az arcomon indulok kifelé. Oda megyek, ahová szoktam. A buszút kicsivel több, mint fél óra. Leülök a szokott korlátra és keresem a kis barna buksit.

testvéri kapocs - 8. rész

Kedves olvasók, itt az újabb rész, reméljük tetszeni fog nektek és hagytok néhány kommentet.

Drága húgicám,  köszönöm, hogy mindig velem vagy, hogy kitartasz mellettem. Nagyon szeretlek és keresve se találhattam volna jobb tetsvért. Köszönöm, hogy az utamba sodródtál, hogy vagy nekem. ALWAYS <3

Raina:

Rémálomból felriadva térek magamhoz. Folyik rólam a víz, és szörnyen fázom. Ez csak egy dolgot jelenthet. Felment a lázam. A karom nem bírom megmozdítani. Valószínűleg kezd elfertőződni. Korházba kéne mennem, de ha bejelentkezem, akkor Cabot rám talál. Megpróbálok felállni, de nagyon erőtlen vagyok. A lábaim nem tartanak. Pár percig még ülök az ágy szélén, és próbálok életet erőltetni elgyengült lábaimba. Mikor elég erősnek érzem magam, elindulok lefelé a lépcsőn. A lépcső feléig érek, és a lábaim megcsuklanak. Ép karomnak hála nem esem le a lépcsőn.
Chris meglát, és azonnal a segítségemre siet. Átkarolja a derekam, én pedig a nyakába kapaszkodom. A konyhába segít és leültet egy székre.
- Te jó ég. Tüzel a homlokod. – teszi a fejemre a kezét.
- Semmi bajom. – ellenkezem.
- Mutasd a karod. – jön közelebb, és elkezdi leszedni a kötést a kezemről. – Ez egyre rosszabb lesz. Elkezdett elfertőződni.
- Korházba kell vinni. – szólal meg aggodalmasan Kate.
- NEM. – kiabálja le Chris.
- Igaza van Chris. – szólalok meg erőtlenül. – Ebből sehogy sem jövök ki jól.
- Nem hagyom, hogy elvigyen. – sírni kezd. Tartom magam. Nem könnyezhetem.
- Feladom. – suttogom. – Ennek már nincs értelme. Luke meghalt. Napokon belül újra rám talál. Elég a menekülésből. Ha most nem megyek be a korházba, elveszíthetem a karom, vagy ami még rosszabb az életem. – Chris megölel, és a nyakamba zokog.
- Elviszlek. – suttogja Kate és már hozza is a kocsi kulcsokat. Chris ölel, és érzem, hogy nem tud elengedni. Kibontakozom az ölelésből, és Katehez megyek. Átfogja a derekam, és kitámogat a kocsihoz. Nagyon gyenge vagyok. Alig állok a lábamon. Mikor beérünk a korházba azonnal ellátnak, majd telepumpálnak antibiotikummal. A sok gyógyszertől elnyom az álmom. Pár órával később térek magamhoz. Chris itt fekszik mellettem. megnyugtató a szuszogását hallani. Nem mozdulok meg, nem akarom felébreszteni. A karom fáj, de már nem annyira, mint mielőtt bejöttünk. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Cabot már úton van. Érzem, hogy Chris már kezd ébredezni. Ahogy megmozdul, a másik oldalamon a karomba éles fájdalom nyilall.
- Ne haragudj. Nem akartam fájdalmat okozni. – mondja, és le akar szállni az ágyról, de én megragadom, és magamhoz szorítom.
- Az fájna igazán, ha elmennél. – suttogom, és ő visszafekszik mellém. Elkezdi simogatni a fejem, és én újra álomba szenderülök. Kiabálásra ébredek. Az ajtó résnyire nyitva van, és hallom, ahogy Kate kiabál. Chris már nem mellettem fekszik, hanem az ágy melletti széken ül, és összekulcsolt kezére hajtja a fejét. Baj van. Érzem.
- Mi történt? – suttogom, és ő felkapja a fejét.
- Itt van Raina. Megtalált. Érted jött. – könny szökik a szemembe, de azonnal letörlöm.
- Ennek így kell lennie. Ha engem már nem üldöz, akkor te is élhetsz nyugodtan. – a sírás szorongatja a torkomat. Hirtelen nyílik az ajtó, és Cabot lép be Kate-el az oldalán.
- Sajnálom Raina. – szólal meg Kate, és látom, hogy mindjárt elsírja magát.
- Raina Hamill. Le van tartóztatva gyilkosság megalapozott gyanújával. – mondja Cabot, de én le sem veszem a szemem Chrisről.
- Ne mondj neki semmit kérlek. Jogodban áll hallgatni. – mondja Chris könnyes szemmel. Becsukom a szemem, és elhatározom, hogy helyesen fogok cselekedni.
- Én tettem. – bököm ki, és kapok egy nagy pofont Christől.
- Küzdj. Ne add fel. Ne tedd ezt. Harcolj. – üvöltözik velem, de én nem figyelek rá.
- Mindent bevallok. Én tettem. – nyögöm újra, és már semmi sem érdekel. Utat engedek egy könnycseppemnek. De csak egynek, nem többnek. A pofon fájt, de már nincs értelme harcolni.
- Kérem menjenek ki. – szólal meg Cabot, és két rendőr jön be, és elkezdik kirángatni Kate-et, és a nővéremet.
- Várjon. Az utolsó szó joga még nekem is jár. – könyörgő szemekkel nézek Cabora, és a rendőr elengedi Christ, aki odaszalad hozzám, és megölel.
- Chris nem bántam meg semmit, csak azt, hogy téged is magammal rángattalak. Ennek most véget vetek. Meg kell fizetnem a gyilkosságért. Chris emlékszel a piros színű macimra? Brumi úrra? – ő bólint. – Odaadom Clarissának. És ne feledd Brumi úr mindent lát, és mindenhol ott van. – mosolygok rá, de az őr közelebb jön, és megragadja a karját, majd mindenki elhagyja a szobát. Még hallom Cabot hangját, ahogy utasítja az embereit, hogy senki nem mehet se ki, se be rajta kívül.

 

Chris:

- Miértcsináljaezt, miértnemküzd? – kiabálok Kate-tel ő pedig megpróbál lefogni és megállítani a dühöngésemben.
- Hagydabba a dühöngést. Ezzelnemsegíteszneki.KI fogjukszabadítani – rázmeg jó alaposan.Csakarra van erőm, hogy bólintsak. Szinte összeroskadva ülök be a kocsiba és csak nézek magam elé. Nincs kedvem beszélgetni. Egyre csak azon gondolkodom, hogyan és mivel tudnánk kihozni a húgomat. Nem engedem, hogy börtönbe élje le az életét. Tudom, hogy valamit akart brumi úrral, de mit? Egyenesen a kapitányságra megyünk, fel azonnal a második emeletre.
- Fiúk! – kiáltja el magát a nővérem – A húgom Bajban van. Gyilkossággal vádolják.
- DE mi alapján? – kérdezi Espo és Kate rámnéz. Tudom, mitkövetkezik, el kellmondanommindent.
- Chris, mindenről tudnunk kell – teszi hozzá a nővérem.
- A nevelőapánk egészen addig békén hagyott, amíg teherbe nem estem. A szülés után, miután Clarissát beadtam oda, zaklatni kezdett. Először szóba, aztán már simogatott és fogdosott. Nem mertem szólni senkinek, szégyelltem magam. Egyik este betört a szobámba és rám mászott. Sikítozni kezdte, és Raina berontott és leszúrta. Cabot azóta üldözi.
- Miértmenekültek, ha csakazérttette, hogy megvédjen? – kérdezi Ryan.
Cabot bandatag és a kezehosszúranyúlik.Rainamindenképpenbörtönbe jut.
- Mitörtént a kezével? – kérdezi Kate.
- Cabot lelőtte Luke-ot, Raina szerelmét. Ő volt, aki mindig figyelmeztetett minket, ideje tovább állni.
Azthiszemmindentelmondtam már. A pihenőbe sétálok egy csésze kávéért és bezárkózok az irodámba. Dühöngeni szeretnék, de nem megy. Hogy húzzam ki a csávából így, hogy ő feladta? És mit akart a macival? Tudom, hogy akart vele valamit. Kopognak és Kate nyit be.
- A kapitányengedélyezte a nyomozást. Hajlandóvagy a bíróság előtt is elmondani az előbbit, ha kell?
- Persze – bólogatokgondolkodásnélkül – Hazamehetek?
- Itt a kocsikulcs. Rick majdértemjön. Kérlek, ne csináljsemmihülyeséget.
Csakbólintok és már kifelé is tartok. Úgysemtudnékígydolgozni.Óvatosanvezetek, mégsemtörhetemösszea nővérem kocsiját. Leparkolok, és csak most tűnik fel Luke kocsija. Raina valószínűleg ezzel jött. Benézek az ablakán és a hátsó ülésen ott vannak a húgom cuccai és az a bizonyos maci, amit emlegetett. Felszaladok a lakásba és pillanatok alatt fordítom fel az egész szobát, hogy megtaláljam a kulcsokat. Nem mintha nem tudnám kulcs nélkül kinyitni, de minek törjem fel, ha esetleg ki tudom kulccsal nyitni. Rick értelmetlenül néz rám az ajtóból kezében az unokahúgommal. Az ágy mellett megtalálom a keresett tárgyat és már visszafelé tartok a kocsihoz. Kiszedek belőle mindent.
Ülökazágyon és megpróbálokrájönnimitakartveleközölni a húgom.Semmifurcsátnemlátokrajta, pedigvalamineklenniekell.Addigforgatom a medvétamíg, korogninemkezd a hasam.Lefelésétálok, és a lépcsőn kiesik a kezemből brumi úr, és meglepődök. A szeme kiesik. Rick felveszi és körbeforgatja.
- Hátez? – felemeli, énpedigkiveszem a kezéből. Bele nézek a szem helyére. Úgy néz ki, mint egy… A húgom egy zseni. Bár ezt eddig is tudtam.
- Hívdfel Kate-et és mondmeg, hogy odatartok.Találtamvalamit – kiabálokvisszafelé Ricknek és gyorsanautóbaülök.Nemtudokolyangyorsanszáguldani, ahogyszeretnék.Várjunkcsak! Ez egy rendőr autója. Kell, hogy legyen benne villogó, még ha civil autó is. Nagy nehezen bekapcsolom, és a kocsik máris széthúzódnak előlem. Rettentő gyorsan, szinte repülök a kapitányságra. Gyorsan lezárom és máris a liftben vagyok. Még ki sem nyílik az ajtó, már kiabálok.
- találtamvalamit! Azthiszem egy kamera, bárfogalmamsincsmitláthatott, de Raina aztmondta, mindigmindent.
- Leviszem a technikusoknak – kapjaki a kezemből Esposito a macit, és megvizsgálja. A vaslady ajtaja ekkor nyílik. Bár a hátam mögött van, de már megismerem az ajtó nyílódását. Úgy igazából nem érdekel, mert nem hozzám szól.
- Kapunksegítségetazügyben. Szeretném, ha együtttudnánakdolgoznivele.Világosvoltam Beckett?–hogylehetvalakiilyenhideg és érthetetlen.Mégén is tudom, hogy Kate felvette Rick nevét.
- Üdv. Logan Jones vagyok, a drogosztályról – ez a hang.Édesistenem! Nemmerekmegfordulni.Ez a hang.Halottnakhittem és mégisél.Lassanmegfordulok, de nemtudokmegszólalni és neki is elakadnak a szava.
- Chris – csakennyittudmondani.
- Szóval rendőr vagy? – nekem sem jön ki több a számon és félek, ha jönne, több nem szépeket mondanék. Fordulok egyet és az irodámba szaladok. Most azonban még a kulcsot is ráfordítom.