ALWAYS <3
- Igazán nem akarunk gondot okozni – töröm meg a csendet
mikor már a liftben állunk.
- Ha már vannak testvéreim, szeretném megismerni őket. Nem okoztok gondot – magyarázta és már az ajtó előtt állunk és a kulcsait keresi. Egy sikeres ajtónyitás után bemegyünk. Az ajtó egyből a hatalmas nappaliba vezet, ami egybe van nyitva a konyhával. Egy távolabbi pontján egy mobil kiságy van, benne egy aprócska kislány ücsörög, aki az ajtó nyílására, maga babanyelvén kezdett magyarázni és kezeit máris kifelé nyújtotta.
- Szia, csillagom – kapja ki Kate a kislányt, minek jutalma egy gyöngyöző kacagás lett. Egyel egy időben az író is kilépett a konyhába. Tudtam, hogy több van köztük.
- Rick, ők itt a húgaim, Raina és Christine Hamill. Lányok, ő itt a férjem. Ő pedig itt a szemem fénye – puszilja meg a kezében lévő kislány feje búbját.
- Rick Castle – nyújtja felénk a kezét a férfi. Mindketten kezet fogunk vele. A nővérem férje a mi kedvenc írónk. Vajon hogy csinálta?
- Hogy hívják? – találtam meg a hangomat, közben pedig éreztem, hogy a testvérem keze megfogja az én kezemet.
- Amanda Castle – szólal meg a férfi és mellkasa dagad a büszkeségtől.
- Nagyon szép – szólal meg mellettem Raina, mert én képtelen vagyok most akár egy szót is kinyögni. Amanda gyönyörű kislány, és csupa mosoly. Alig hallom mikor Kate megbeszéli Rickkel, hogy most ő főz vacsorát. A férfi eltűnik egy ajtó mögött Kate pedig a konyhába invitál minket.
- Hé, minden rendben? – kérdezi halkan Raina mielőtt mi is a konyhába mennénk.
- Nincs, de meg kellett tennem. Menjünk – veszek egy nagy levegőt ezzel lenyelve a könnyeimet. Raina még hírtelen megölel, aztán a konyhába sétálunk.
- Vacsorára hazaérnek a többiek is, megismerhetitek még Rick anyját és lányát – magyarázta miközben a kislányt az etető székbe rakta és egy játékot adott a kezébe.
- Segítsünk?
- Nem kell, tudjátok régen utáltam főzni, de mára egész jól megy. Mesélhetnétek magatokról – néz ránk komolyan – egyikünk sem kezd el beszélni. Igazából fogalmam sincs, hol is lehet kezdeni egy ilyen mesélést és mi az, amit még elmondhatok?
- Na, jó – sóhajt egyet Kate – van valami munkátok? Van hol laknotok?
- Titkárnőnek tanultam, de nincs munkám – szomorodok el.
- Nyomozó, és úgy vagyok, mint Chris.
- Talán… - gondolkodik el, aztán már folytatja is –Talán rá tudom venni a főnökömet, hogy legalább egyikőtöket alkalmazza.
Mind a ketten meglepődünk.
- Anyánk, mármint az igazi, mikor halt meg? – teszi fel a kérdést Raina, én pedig közelebb ülök a csendesen játszó Amandához. Játszani kezdek vele, miközben figyelek arra, ami körülöttem zajlik.
- 19 éves voltam, egy este vacsorázni mentünk. Meg volt beszélve, hogy anyával ott találkozunk az étteremben. Apával hiába vártuk, hát haza mentünk. Ott várt minket a hír, meggyilkolták. Azóta sem tudni, hogy ki volt. Évekig próbáltam nyomozni, mígnem a volt főnököm temetésén majdnem megöltek. Egy évvel később mikor újra előkerült az ügy, ismét majdnem meghaltam. Rájöttem, ha tovább bolygatom, nem csak belebolondulok, de előbb utóbb megölnek mindenkit, aki körülöttem van és fontos. Túl mélyre nyúlik az ügy. Feladtam és rájöttem, hogy így is boldog tudok lenni. Mióta van gipszben a kezed?
- Négy hete, még két hét és leveszik – mondta Raina és én már rá is jöttem mit játszik Kate, egy kérdést ő és egy kérdést mi.
- Miért törték el? – most azonban rám néz Kate, talán azt várja, hogy én mondjam el? Raina már meg is szólal.
- Észre sem vettük és egy bandában voltunk? Sok mindent láttunk és sok mindenre voltunk kényszerítve. KI akartunk szállni, megmondtam a srácnak, hogy szakítok vele, erre ő kicsavarta a kezem.
- Pár nappal később csendben leléceltünk. Azóta kaptunk már fenyegető hívásokat és megpróbálnak megfélemlíteni minket – vettem át a szót – egy ideig bírtuk egyedül, de már nem bírunk velük.
- Segítségre van szükségünk – ismerte be Raina. Büszke vagyok a húgomra, nagyon sokat kellett győzködnöm, hogy hajlandó legyen megkeresni velem Katet és most ő mondta el mi is történt. Jobban hasonlít Kate-re mint gondoltam. Nagyon jól elbeszélgettünk és közben megérkezett Alexis és Rick anyja Martha is. Alexis nem sokkal fiatalabb, mint mi. Ők is nagyon kedvesek.
- És hol laktok? – kérdezte vacsora közben Rick.
- A ház ahol felnőttünk elúszott, úgyhogy minden éjjelt más, olcsóbb szállodákban töltjük.
- De hol a cuccotok? – vág a szavamba Alexis.
- Mikor leléptünk sietnünk kellett. Néhány alap dolgot bedobtunk a háti táskánkba a többi pedig ott maradt – felel a kérdésre a testvérem.
- Maradjatok itt! – veti fel ötletként Rick – ugyan látom, hogy nálatok van a háti táska és van hely bőven a vendégszoba nagyon kényelmes.
Mindketten elgondolkozunk az imént kapott ajánlaton. Nem sok kényelmes ágyban aludtunk az elmúlt időben.
- De csak ha tényleg nem gond – szólalok meg, mert mindkettőnket meggyőzött a kényelmes ágy gondolata.
- Ha már vannak testvéreim, szeretném megismerni őket. Nem okoztok gondot – magyarázta és már az ajtó előtt állunk és a kulcsait keresi. Egy sikeres ajtónyitás után bemegyünk. Az ajtó egyből a hatalmas nappaliba vezet, ami egybe van nyitva a konyhával. Egy távolabbi pontján egy mobil kiságy van, benne egy aprócska kislány ücsörög, aki az ajtó nyílására, maga babanyelvén kezdett magyarázni és kezeit máris kifelé nyújtotta.
- Szia, csillagom – kapja ki Kate a kislányt, minek jutalma egy gyöngyöző kacagás lett. Egyel egy időben az író is kilépett a konyhába. Tudtam, hogy több van köztük.
- Rick, ők itt a húgaim, Raina és Christine Hamill. Lányok, ő itt a férjem. Ő pedig itt a szemem fénye – puszilja meg a kezében lévő kislány feje búbját.
- Rick Castle – nyújtja felénk a kezét a férfi. Mindketten kezet fogunk vele. A nővérem férje a mi kedvenc írónk. Vajon hogy csinálta?
- Hogy hívják? – találtam meg a hangomat, közben pedig éreztem, hogy a testvérem keze megfogja az én kezemet.
- Amanda Castle – szólal meg a férfi és mellkasa dagad a büszkeségtől.
- Nagyon szép – szólal meg mellettem Raina, mert én képtelen vagyok most akár egy szót is kinyögni. Amanda gyönyörű kislány, és csupa mosoly. Alig hallom mikor Kate megbeszéli Rickkel, hogy most ő főz vacsorát. A férfi eltűnik egy ajtó mögött Kate pedig a konyhába invitál minket.
- Hé, minden rendben? – kérdezi halkan Raina mielőtt mi is a konyhába mennénk.
- Nincs, de meg kellett tennem. Menjünk – veszek egy nagy levegőt ezzel lenyelve a könnyeimet. Raina még hírtelen megölel, aztán a konyhába sétálunk.
- Vacsorára hazaérnek a többiek is, megismerhetitek még Rick anyját és lányát – magyarázta miközben a kislányt az etető székbe rakta és egy játékot adott a kezébe.
- Segítsünk?
- Nem kell, tudjátok régen utáltam főzni, de mára egész jól megy. Mesélhetnétek magatokról – néz ránk komolyan – egyikünk sem kezd el beszélni. Igazából fogalmam sincs, hol is lehet kezdeni egy ilyen mesélést és mi az, amit még elmondhatok?
- Na, jó – sóhajt egyet Kate – van valami munkátok? Van hol laknotok?
- Titkárnőnek tanultam, de nincs munkám – szomorodok el.
- Nyomozó, és úgy vagyok, mint Chris.
- Talán… - gondolkodik el, aztán már folytatja is –Talán rá tudom venni a főnökömet, hogy legalább egyikőtöket alkalmazza.
Mind a ketten meglepődünk.
- Anyánk, mármint az igazi, mikor halt meg? – teszi fel a kérdést Raina, én pedig közelebb ülök a csendesen játszó Amandához. Játszani kezdek vele, miközben figyelek arra, ami körülöttem zajlik.
- 19 éves voltam, egy este vacsorázni mentünk. Meg volt beszélve, hogy anyával ott találkozunk az étteremben. Apával hiába vártuk, hát haza mentünk. Ott várt minket a hír, meggyilkolták. Azóta sem tudni, hogy ki volt. Évekig próbáltam nyomozni, mígnem a volt főnököm temetésén majdnem megöltek. Egy évvel később mikor újra előkerült az ügy, ismét majdnem meghaltam. Rájöttem, ha tovább bolygatom, nem csak belebolondulok, de előbb utóbb megölnek mindenkit, aki körülöttem van és fontos. Túl mélyre nyúlik az ügy. Feladtam és rájöttem, hogy így is boldog tudok lenni. Mióta van gipszben a kezed?
- Négy hete, még két hét és leveszik – mondta Raina és én már rá is jöttem mit játszik Kate, egy kérdést ő és egy kérdést mi.
- Miért törték el? – most azonban rám néz Kate, talán azt várja, hogy én mondjam el? Raina már meg is szólal.
- Észre sem vettük és egy bandában voltunk? Sok mindent láttunk és sok mindenre voltunk kényszerítve. KI akartunk szállni, megmondtam a srácnak, hogy szakítok vele, erre ő kicsavarta a kezem.
- Pár nappal később csendben leléceltünk. Azóta kaptunk már fenyegető hívásokat és megpróbálnak megfélemlíteni minket – vettem át a szót – egy ideig bírtuk egyedül, de már nem bírunk velük.
- Segítségre van szükségünk – ismerte be Raina. Büszke vagyok a húgomra, nagyon sokat kellett győzködnöm, hogy hajlandó legyen megkeresni velem Katet és most ő mondta el mi is történt. Jobban hasonlít Kate-re mint gondoltam. Nagyon jól elbeszélgettünk és közben megérkezett Alexis és Rick anyja Martha is. Alexis nem sokkal fiatalabb, mint mi. Ők is nagyon kedvesek.
- És hol laktok? – kérdezte vacsora közben Rick.
- A ház ahol felnőttünk elúszott, úgyhogy minden éjjelt más, olcsóbb szállodákban töltjük.
- De hol a cuccotok? – vág a szavamba Alexis.
- Mikor leléptünk sietnünk kellett. Néhány alap dolgot bedobtunk a háti táskánkba a többi pedig ott maradt – felel a kérdésre a testvérem.
- Maradjatok itt! – veti fel ötletként Rick – ugyan látom, hogy nálatok van a háti táska és van hely bőven a vendégszoba nagyon kényelmes.
Mindketten elgondolkozunk az imént kapott ajánlaton. Nem sok kényelmes ágyban aludtunk az elmúlt időben.
- De csak ha tényleg nem gond – szólalok meg, mert mindkettőnket meggyőzött a kényelmes ágy gondolata.
Csak forgolódok az ágyban, Raina mellettem alszik, azt
hiszem nagyon mélyen. Az agyam megállás nélkül pörögés nem hagy nekem egy perc
nyugtom sem. Nem akarom felkelteni a testvéremet, kimászok az ágyból és
belebújok a kölcsön köntösbe amit Kate-től kaptunk és kisétáltam a nappaliba.
Az ablak mellett egy hatalmas fotelt találtam. Beleültem és felhúztam a térdeimet,
s csak nézek kifelé az ablakon. New York gyönyörű éjszaka. A sok fény és
kivilágítás. Annyira elmerülök a látványban, hogy észre sem veszem Kate leül
velem szembe.
- Nem, tudsz aludni? – hírtelen összerezzentem, mert nem számítottam rá – ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
- Semmi gond, az ágy tényleg kényelmes, de nem tudok elaludni. Nem akartam Rainát felébreszteni – mondom, de közben még mindig kifelé bámulok az ablakon.
- Aggódsz érte – nem kérdezte, inkább kijelentette. Úgy érzem, hogy a fejembe lát.
- Ő a húgom, és ez normális.
- Úgy érzem, nem mondotok el mindent.
- Nem tudom miről beszélsz. Mindig is Raina volt az erősebb. Engem mindig is könnyebben lehetett befolyásolni és fenyegetni is. Most is erős, de csak látszólag. Aggódom érte, csak pár perccel vagyok idősebb, mint ő, de vigyázni akarok rá. Tűzbe mennék érte, és nem bírnám a testvérem nélkül. Mindig is ketten voltunk egymásnak. Mikor szükségem volt rá, nem moccant mellőlem. ÉS nekem is ezt kell tennem – néhány könnycsepp csordult végig az arcomon, aztán egy érzés, és már tudom, azonnal fel kell mennem. Pillanatok alatt pattanok fel és szaladok fel a szobába. Hallom, hogy Kate utánam jön. Kinyitom az ajtót és az ágyhoz sietek. Raina vagdalódik és valamit motyog, fel akarom rázni, de abban a pillanatban egy halk sikoly kíséretében felül. Arcáról csak úgy folyik a víz és pillanatok alatt könnyekkel keveredik. Szorosan magamhoz ölelem, és a hátát simogatom. Várom, hogy zokogása alább hagyjon. Kate értetlenül áll az ajtóban.
- Semmi baj, itt vagyok – simítok végig a fején. Lassan ringatom és lassan vissza is alszik a karjaimban. Lefektetem, aztán én is elfekszem. Láthatólag Kate is megnyugodott és magunkra hagyott minket. Figyelem még egy ideig, hogy nyugodtan alszik-e, aztán engem is elnyom az álom. Már nyugodtan alszunk tovább. Reggel halk babasírásra ébredek. Kimászok az ágyból és átsétálok unokahúgom szobájába. Unokahúgom, olyan furcsa kimondani.
- Te is rosszat álmodtál picuri? – kiemelem a kiságyból és az ott lévő plédet kis hátára terítem, hogy ne fázzon meg.
- Nem szokott sírva ébredni. Jó reggelt. Bocs, hogy felkeltett – lépett be Rick az ajtón – gyere tücsök, megnézzük anyát. Átadtam neki a kislányt és a szobába sétáltam, hogy felöltözzek. Raina is felébredt, már nem volt az ágyban, de víz csobogását halottam a fürdőből. Biztosan jót fog tenni neki a forró zuhany.
- Szia, jobban vagy? – ölelem, meg mikor kijön a fürdőből. Mikor ketten vagyunk teljesen más, mint mikor van ott valaki. De én így szeretem.
- Jól, köszi, mire mennék nélküled – mosolyodik el. Imádom, mikor mosolyogni látom a testvéremet. Kimegyünk a szobából és Kate reggelivel kínál minket. Nem szoktunk reggelizni egy pirítóst és én kávét Raina pedig teát kért.
- Hol vannak a többiek? – kérdezte meg Raina.
- Martha és Alexis már elmentek. Arra gondoltam, hogy bejöhetnél velem az őrsre. Megpróbálom rávenni a főnököm, hogy szükség van még egy emberre.
- Kate én nem várom el ezt az egészet - Raina ellenkezni akar, de Kate azonnal le is inti.
- Nem szeretnék vitát, különben is neked munka kell, nekünk pedig tényleg kell egy ember. Rick itthon marad Amandával, de ha gondolod, bejöhetsz velünk – fordul felém Kate.
- Nem köszönöm, megleszek – mosolyodok el és már most tudom, mit is fogok csinálni.
- Nem, tudsz aludni? – hírtelen összerezzentem, mert nem számítottam rá – ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
- Semmi gond, az ágy tényleg kényelmes, de nem tudok elaludni. Nem akartam Rainát felébreszteni – mondom, de közben még mindig kifelé bámulok az ablakon.
- Aggódsz érte – nem kérdezte, inkább kijelentette. Úgy érzem, hogy a fejembe lát.
- Ő a húgom, és ez normális.
- Úgy érzem, nem mondotok el mindent.
- Nem tudom miről beszélsz. Mindig is Raina volt az erősebb. Engem mindig is könnyebben lehetett befolyásolni és fenyegetni is. Most is erős, de csak látszólag. Aggódom érte, csak pár perccel vagyok idősebb, mint ő, de vigyázni akarok rá. Tűzbe mennék érte, és nem bírnám a testvérem nélkül. Mindig is ketten voltunk egymásnak. Mikor szükségem volt rá, nem moccant mellőlem. ÉS nekem is ezt kell tennem – néhány könnycsepp csordult végig az arcomon, aztán egy érzés, és már tudom, azonnal fel kell mennem. Pillanatok alatt pattanok fel és szaladok fel a szobába. Hallom, hogy Kate utánam jön. Kinyitom az ajtót és az ágyhoz sietek. Raina vagdalódik és valamit motyog, fel akarom rázni, de abban a pillanatban egy halk sikoly kíséretében felül. Arcáról csak úgy folyik a víz és pillanatok alatt könnyekkel keveredik. Szorosan magamhoz ölelem, és a hátát simogatom. Várom, hogy zokogása alább hagyjon. Kate értetlenül áll az ajtóban.
- Semmi baj, itt vagyok – simítok végig a fején. Lassan ringatom és lassan vissza is alszik a karjaimban. Lefektetem, aztán én is elfekszem. Láthatólag Kate is megnyugodott és magunkra hagyott minket. Figyelem még egy ideig, hogy nyugodtan alszik-e, aztán engem is elnyom az álom. Már nyugodtan alszunk tovább. Reggel halk babasírásra ébredek. Kimászok az ágyból és átsétálok unokahúgom szobájába. Unokahúgom, olyan furcsa kimondani.
- Te is rosszat álmodtál picuri? – kiemelem a kiságyból és az ott lévő plédet kis hátára terítem, hogy ne fázzon meg.
- Nem szokott sírva ébredni. Jó reggelt. Bocs, hogy felkeltett – lépett be Rick az ajtón – gyere tücsök, megnézzük anyát. Átadtam neki a kislányt és a szobába sétáltam, hogy felöltözzek. Raina is felébredt, már nem volt az ágyban, de víz csobogását halottam a fürdőből. Biztosan jót fog tenni neki a forró zuhany.
- Szia, jobban vagy? – ölelem, meg mikor kijön a fürdőből. Mikor ketten vagyunk teljesen más, mint mikor van ott valaki. De én így szeretem.
- Jól, köszi, mire mennék nélküled – mosolyodik el. Imádom, mikor mosolyogni látom a testvéremet. Kimegyünk a szobából és Kate reggelivel kínál minket. Nem szoktunk reggelizni egy pirítóst és én kávét Raina pedig teát kért.
- Hol vannak a többiek? – kérdezte meg Raina.
- Martha és Alexis már elmentek. Arra gondoltam, hogy bejöhetnél velem az őrsre. Megpróbálom rávenni a főnököm, hogy szükség van még egy emberre.
- Kate én nem várom el ezt az egészet - Raina ellenkezni akar, de Kate azonnal le is inti.
- Nem szeretnék vitát, különben is neked munka kell, nekünk pedig tényleg kell egy ember. Rick itthon marad Amandával, de ha gondolod, bejöhetsz velünk – fordul felém Kate.
- Nem köszönöm, megleszek – mosolyodok el és már most tudom, mit is fogok csinálni.
- Biztos, hogy minden rendben lesz? – kérdezi tőlem Raina
mikor már az ajtóban állnak Kate-tel indulásra készen.
- Én aggódom, érted te aggódsz értem? – teszem fel a kérdést.
- Nem kall aggódnod – jegyzi meg azonnal.
- Hát neked sem – adok neki két puszit, aztán elmennek. Elköszönök Ricktől és én is elindulok, egy teljesen más irányban, mint ők. Egy ideig sétálok, aztán buszra szállok, mert túl hosszú az út. Leszállok a buszról, de még sincs annyi bátorságom, hogy először odamenjek ahová készültem. A közeli parkba mentem és leültem egy padra. Néztem a közeli játszótéren játszó gyerekeket és csak gondolkodtam. Fogalmam sincs mennyi idő telt már el, de felálltam és az eredeti célom felé indultam. Azonban mire odaérek, újra elszáll a bátorságom. A kerítés előtt állok meg és az ott lévő korlátra ülök. Csak figyelem a sok gyereket. Szememmel egy bizonyos valakit keresek, mikor meglátom csak őt figyelem.
- Én aggódom, érted te aggódsz értem? – teszem fel a kérdést.
- Nem kall aggódnod – jegyzi meg azonnal.
- Hát neked sem – adok neki két puszit, aztán elmennek. Elköszönök Ricktől és én is elindulok, egy teljesen más irányban, mint ők. Egy ideig sétálok, aztán buszra szállok, mert túl hosszú az út. Leszállok a buszról, de még sincs annyi bátorságom, hogy először odamenjek ahová készültem. A közeli parkba mentem és leültem egy padra. Néztem a közeli játszótéren játszó gyerekeket és csak gondolkodtam. Fogalmam sincs mennyi idő telt már el, de felálltam és az eredeti célom felé indultam. Azonban mire odaérek, újra elszáll a bátorságom. A kerítés előtt állok meg és az ott lévő korlátra ülök. Csak figyelem a sok gyereket. Szememmel egy bizonyos valakit keresek, mikor meglátom csak őt figyelem.
- Tudod, hogy bemehetsz hozzá – meg sem lepődöm már azon,
hogy Raina rám talált, le sem veszem a tekintetem a kislányról.
- Az egyikünknek sem jó, tudod jól, mi volt a legutóbb – leül mellém a korlátra és megfogja a kezemet. Még csak most tűnik fel, hogy Kate a másik oldalamra ül.
- De nem kell ezt tenned – suttogja, de még mindig csak előre nézek.
- Tudod, hogy nincs más választásom.
- De van, Raina már kapott munkát, és neked is találunk – szólal meg most először mellettem Kate.
- Ez egy olyan otthon, ahová az anya behozza, de nem mond le róla, így nem tudják a gyereket örökbe fogadni, viszont kemény procedúrán kell átmenni, hogy vissza lehessen kapni – most először pillantok le magam elé a földre – ezt már elszúrtam.
- Melyik az? – kérdezi a nővérem, én pedig egy barna fürtöd apró kislányra mutatok, aki egy padon ült és babáját szorongatta. Életem legnagyobb hibája volt, hogy beadtam ide, de nem tudtam mást tenni.
- Nem volt más választásom. Még korházba sem engedtek, Raina segítségével szültem meg, de hiába szerettem volna, nem tudtam eltartani és nyugodt életet biztosítani neki. Így minden rossztól meg tudtam védeni. Ez az amit sosem bocsátok meg magamnak.
Elsírtam magam. Raina magához húzott én pedig
fejemet a vállára hajtottam. Alig láttam a könnyeimtől, de szememmel csak az
apró kis lényt figyeltem, aki szívemhez oly közel áll, és akiért ha kell, tűzbe
mennék, épp úgy, mint azokért, akiket szeretek. - Az egyikünknek sem jó, tudod jól, mi volt a legutóbb – leül mellém a korlátra és megfogja a kezemet. Még csak most tűnik fel, hogy Kate a másik oldalamra ül.
- De nem kell ezt tenned – suttogja, de még mindig csak előre nézek.
- Tudod, hogy nincs más választásom.
- De van, Raina már kapott munkát, és neked is találunk – szólal meg most először mellettem Kate.
- Ez egy olyan otthon, ahová az anya behozza, de nem mond le róla, így nem tudják a gyereket örökbe fogadni, viszont kemény procedúrán kell átmenni, hogy vissza lehessen kapni – most először pillantok le magam elé a földre – ezt már elszúrtam.
- Melyik az? – kérdezi a nővérem, én pedig egy barna fürtöd apró kislányra mutatok, aki egy padon ült és babáját szorongatta. Életem legnagyobb hibája volt, hogy beadtam ide, de nem tudtam mást tenni.
- Nem volt más választásom. Még korházba sem engedtek, Raina segítségével szültem meg, de hiába szerettem volna, nem tudtam eltartani és nyugodt életet biztosítani neki. Így minden rossztól meg tudtam védeni. Ez az amit sosem bocsátok meg magamnak.
- Hol az apja? – Kate kérdései nem apadnak el, de válaszolok.
- Fogalmam sincs hova lett. Egyik napról a másikra eltűnt. azt mondták lelépett, de eddig mindenki eltűnt rejtélyes módon, aki le akart lépni.
- Szeretted? Tudta, hogy terhes vagy?
- Nem tudta, hogy terhes vagyok. És soha nem voltam még olyan szerelmes, mint akkor. Két hónap múlva lesz két éves. Clarissa-nak hívják.
- Minden rendben lesz Chris – emeli meg a fejemet Raina – Addig nem nyugszom, míg nem lehetsz ténylegesen az anyja az unokahúgomnak.
- És én is segítek – Kate megfogja a másik kezemet. Ránézek a két kezemre, egyiket Raina fogja, a másikat Kate. Kate és az én kezemre néztem. Még nem tudom, mit érezzek Kate felé.
- Miért vagy ilyen kedves velünk? Évekig nem tudtál rólunk, most egyik napról a másik napra feltűntünk és te kedves vagy velünk, pedig megtehetnéd, hogy elküldj minket jó messzire.
- Mert a húgaim vagytok. Mindegy, hogy mikor tűntetek fel – néz ránk és megereszt egy félmosolyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése