Kedves erre látogatók, azt tanácsolom mindenkinek, örüljetek annak, ha van igaz barátotok. Sosem tudhatjátok, mikor melyik pillanatban van szükségetek rá.
Mikor kell egy biztos támasz, aki MINDIG veled van. Akire számíthatsz. Aki megmondja, hogy ő MINDIG veled van.
Aki azt is megmondja, hogy ha hülyeséget tettél, vagy ha valamit megtettél, de neked fáj, ő biztosít, igen jól tetted.
Az igaz barátok fontosak!
Ha nektek is van igaz barátotok - mint nekem - aki fontosabb, és szinte a testvéretekként szeretitek, mert az igaz barát olyan, mint a testvér.
Hívd fel, vagy ha teheted öleld meg.
Mikor kell egy biztos támasz, aki MINDIG veled van. Akire számíthatsz. Aki megmondja, hogy ő MINDIG veled van.
Aki azt is megmondja, hogy ha hülyeséget tettél, vagy ha valamit megtettél, de neked fáj, ő biztosít, igen jól tetted.
Az igaz barátok fontosak!
Ha nektek is van igaz barátotok - mint nekem - aki fontosabb, és szinte a testvéretekként szeretitek, mert az igaz barát olyan, mint a testvér.
Hívd fel, vagy ha teheted öleld meg.
Köszönöm hogy vagy nekem Raina <3
Raina:
Megcsörren a telefonom.
- Tessék? – szólok bele. – Igen… Máris? … Te jó ég… Rendben… - leteszem a telefonom, és Chrisre nézek.
- Indulnunk kell. – a hangom titokzatos, de tudom, hogy a nővérem érti miről beszélek.
- Máris? Azt hittem több időnk van. – látom, hogy elkeseredik.
- Újra itt van. Nem kockáztathatok. Nekem mennem kell, de téged nem ismer. Maradj itt. Kate segít visszaszerezni Clarissát. Nem rángathatlak magammal. Nem tehetem ezt veled. Két éve elvárom, hogy velem gyere, de sosem gondolok arra, hogy neked ez milyen nehéz. Sajnálom Chris. – a könnyeim hullani kezdek. Nem várom meg a választ, hanem fogom magam, és elmegyek. Futni kezdek, és a lábaim megállás nélkül szedem egymás után. Futok, és csak akkor állok meg, mikor már a tüdőm nem bírja tovább. Szörnyen kapkodom a levegőt, és zilálok. Megérkezem abba az épületbe, ahol meghúztuk magunkat. Összepakolom a cuccomat, és elindulok.
Chris:
Megcsörren a telefonom.
- Tessék? – szólok bele. – Igen… Máris? … Te jó ég… Rendben… - leteszem a telefonom, és Chrisre nézek.
- Indulnunk kell. – a hangom titokzatos, de tudom, hogy a nővérem érti miről beszélek.
- Máris? Azt hittem több időnk van. – látom, hogy elkeseredik.
- Újra itt van. Nem kockáztathatok. Nekem mennem kell, de téged nem ismer. Maradj itt. Kate segít visszaszerezni Clarissát. Nem rángathatlak magammal. Nem tehetem ezt veled. Két éve elvárom, hogy velem gyere, de sosem gondolok arra, hogy neked ez milyen nehéz. Sajnálom Chris. – a könnyeim hullani kezdek. Nem várom meg a választ, hanem fogom magam, és elmegyek. Futni kezdek, és a lábaim megállás nélkül szedem egymás után. Futok, és csak akkor állok meg, mikor már a tüdőm nem bírja tovább. Szörnyen kapkodom a levegőt, és zilálok. Megérkezem abba az épületbe, ahol meghúztuk magunkat. Összepakolom a cuccomat, és elindulok.
Chris:
Összezuhanva nézek arra amerre az előbb a húgom elfutott.
Nem hagyhatom, hogy egyedül csinálja. Most mit csináljak? A lányom felé nézek,
aztán Kate felé és újra arra amerre Raina eltűnt. Nem veszíthetem el a húgomat.
Nekem szükségem van rá, neki pedig rám, még ha néha ezt le is tagadja.
- Nem hagyhatom, hogy egyedül csinálja. Utána megyek – pattanok fel és én is futni kezdek, de egy autó áll meg mellettem. Kate az.
- Gyere – nyitja ki az ajtót belülről és én már be is pattanok. Pillanatok alatt érjük el a lakásukat. Kivágom a kocsi ajtaját és úgy is hagyom. A lift olyan lassan halad felfelé, mintha valaki közben lefelé húzná. Kinyitom a kulcsal amit Kate adott, de ott bent csend várt. A szobába megyek, de semmi. A fürdőbe de semmi. Minden lehetséges helyen megnéztem, de csak egy pár sort tartalmazó levelet találtam. Látszik rajta hogy nagyon sietett. Végig olvasom és leroskadok az ágy szélére.
- Mit tegyek? – suttogok kétségbe esve magam elé.
- Nem hagyhatom, hogy egyedül csinálja. Utána megyek – pattanok fel és én is futni kezdek, de egy autó áll meg mellettem. Kate az.
- Gyere – nyitja ki az ajtót belülről és én már be is pattanok. Pillanatok alatt érjük el a lakásukat. Kivágom a kocsi ajtaját és úgy is hagyom. A lift olyan lassan halad felfelé, mintha valaki közben lefelé húzná. Kinyitom a kulcsal amit Kate adott, de ott bent csend várt. A szobába megyek, de semmi. A fürdőbe de semmi. Minden lehetséges helyen megnéztem, de csak egy pár sort tartalmazó levelet találtam. Látszik rajta hogy nagyon sietett. Végig olvasom és leroskadok az ágy szélére.
- Mit tegyek? – suttogok kétségbe esve magam elé.
Raina:
A vonatállomás felé megyek. Beülök egy taxiba, és nagyjából 10 perc múlva már ott is vagyok. Kiveszem a bőröndömet a kocsiból, majd kifizetem a taxit. Bemegyek a hatalmas állomás épületébe, és a pénztárhoz megyek.
- Egy jegyet kérek Seatle-be. - szólal meg az előttem álló férfi.
- 5 dollár lesz. – szól a pénztáros. Basszus. Csak 2 dolcsi van nálam. A francba. Becsukom a pénztárcámat, és úgy döntök, hogy inkább kiállok a sorból. Mikor elindulok, látom, hogy az előttem álló férfinak egy tízes hullik ki a zsebéből. Szerencsére senki sem látta. Felveszem, és a pénztár elé állok.
- Egy jegyet Seatle-be. – odanyújtom a pénzt és már kapom is jegyet. Sokat blicceltünk már Chrissel a vonaton, de ha nem muszáj, akkor inkább legálisan utaznék. Elveszem a visszajárót. Örülök neki, mert így legalább tudok enni, ha megérkezem. A peronra sétálok, és leülök egy padra. Már távolról hallom a vonat hangját. Lassan begördül az állomásra, és én felszállok rá. Szerencsére elég nagy előnyöm van Chrissel szemben. Nem akarom veszélybe sodorni. Ismét. Egyszer már hagytam, hogy miattam bajba kerüljön. Keresek egy helyet, és leülök. A csomagjaimat magamnál tartom. Csak bámulok ki az ablakon. Még öt perc van hátra az indulásig. Elmélyülök a gondolataimba. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki a nevemet kiabálja. Körbenézek, majd a tekintetem a peronon álló nővéremen akad meg. Integet nekem. Kapálózik, hogy száljak le. A könnyeim folyni kezdenek. Látom, hogy Kate is ott van mögötte. Így valamivel nyugodtabb vagyok. Legalább nem lesz egyedül. A vonat elindul, és én elkapom a tekintetem Chrisről. A testem rázkódik a néma zokogástól. A vonat gyorsít, és már csak annyit látok, hogy Katenek kell lefognia Christ, hogy ne rohanjon a vonat után. Chris hisztérikusan kapálózik. Még nem tudom, hogy mi lesz ezután. Megszakad a szívem, hogy a legdrágább embert az életemben el kell hagynom. Seatle elég nagy. Majd meghúzom magam valahol. Az út nagyjából két órás Elszundítok egy kicsit. A bemondó hangjára riadok fel. 10 perc múlva Seatle-be érkezünk. Összeszedem magam, és felkészülök a leszállásra.
A vonatállomás felé megyek. Beülök egy taxiba, és nagyjából 10 perc múlva már ott is vagyok. Kiveszem a bőröndömet a kocsiból, majd kifizetem a taxit. Bemegyek a hatalmas állomás épületébe, és a pénztárhoz megyek.
- Egy jegyet kérek Seatle-be. - szólal meg az előttem álló férfi.
- 5 dollár lesz. – szól a pénztáros. Basszus. Csak 2 dolcsi van nálam. A francba. Becsukom a pénztárcámat, és úgy döntök, hogy inkább kiállok a sorból. Mikor elindulok, látom, hogy az előttem álló férfinak egy tízes hullik ki a zsebéből. Szerencsére senki sem látta. Felveszem, és a pénztár elé állok.
- Egy jegyet Seatle-be. – odanyújtom a pénzt és már kapom is jegyet. Sokat blicceltünk már Chrissel a vonaton, de ha nem muszáj, akkor inkább legálisan utaznék. Elveszem a visszajárót. Örülök neki, mert így legalább tudok enni, ha megérkezem. A peronra sétálok, és leülök egy padra. Már távolról hallom a vonat hangját. Lassan begördül az állomásra, és én felszállok rá. Szerencsére elég nagy előnyöm van Chrissel szemben. Nem akarom veszélybe sodorni. Ismét. Egyszer már hagytam, hogy miattam bajba kerüljön. Keresek egy helyet, és leülök. A csomagjaimat magamnál tartom. Csak bámulok ki az ablakon. Még öt perc van hátra az indulásig. Elmélyülök a gondolataimba. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki a nevemet kiabálja. Körbenézek, majd a tekintetem a peronon álló nővéremen akad meg. Integet nekem. Kapálózik, hogy száljak le. A könnyeim folyni kezdenek. Látom, hogy Kate is ott van mögötte. Így valamivel nyugodtabb vagyok. Legalább nem lesz egyedül. A vonat elindul, és én elkapom a tekintetem Chrisről. A testem rázkódik a néma zokogástól. A vonat gyorsít, és már csak annyit látok, hogy Katenek kell lefognia Christ, hogy ne rohanjon a vonat után. Chris hisztérikusan kapálózik. Még nem tudom, hogy mi lesz ezután. Megszakad a szívem, hogy a legdrágább embert az életemben el kell hagynom. Seatle elég nagy. Majd meghúzom magam valahol. Az út nagyjából két órás Elszundítok egy kicsit. A bemondó hangjára riadok fel. 10 perc múlva Seatle-be érkezünk. Összeszedem magam, és felkészülök a leszállásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése