Testvéri kapocs - 9. rész

A testvéri kötelék olyan dolog, amit ha szeretnénk sem tudnánk megszakítani. Nem kell mindig vérségi köteléknek lenni ahhoz, hogy valaki a testvérünk legyen. A  szeretet épp úgy kötelék, mint a DNS.  Istennek mindannyiana gyermekei vagyunk, tehát mindannyian a testvérek vagyunk. Én mégis egy valakit tartok igazán húgomnak. Te tudni fogod, hogy rólad van szó! Szeretlek és köszönöm, hogy vagy nekem! ALWAYS <3

Raina.

Kinyitom a szemem és elkeseredve veszem tudomásul, hogy a szoba üres. Cabot emberei valószínűleg odakint állnak. Egy nővér nyit be a szobába.
- Azért jöttem, hogy átkössem a kezét. – csak bólintok. – Hoztam önnek egy üzenetet.
Na ez már felkelti az érdeklődésemet. Minden erőmmel rá koncentrálok.
- Egy fiatal, magas, barna hajú hölgy üzeni, hogy a maci segített. – a szemeim kikerekednek. Végre. Valami fejlemény.  De a hosszú, barnahajú nő, nem lehet Chris. Biztosan Kate járt idebent.
- Köszönöm. – a kötéscsere után a nővér elhagyja a szobámat. Ki kell találnom valamit. Meg kell lógnom innen. Viszont Cabot emberei őrzik az ajtót, szóval esélyem sincs. Kiszállok az ágyból és az ablakhoz megyek. Nem is olyan magas. A gond csak az, hogy mindenemet elvették. A telefonom, és a ruháimat is. Egy szál korházi köpenyben vagyok, amiből mellesleg kilátszik a fenekem. De ez érdekel most a legkevésbé. Csak tudnám, hogy minek kell nekik a ruhám. Azt hiszik, hogy abban tartom a lézerkardom. Pedig a lézerkardom máshol tartom. Kinyitom az ablakot és kilépek az erkélyre. A talpam alatt hideg a beton. Már teljesen kint vagyok és csak most érzem, hogy a köpenyemen, hátul, befúj a szél. Azta. Most már zavarban vagyok. Egy szál izében állok az erkélyen és mindenki alám lát. Óvatosan lemászok, de esem egy nagyot, mert az egyik kezem nagyjából használhatatlan. Feltápászkodom a földről és fogok egy taxit.
- Hello. Nyugi. Nem az elmeosztályról szöktem meg. – megadom a címet és már úton is vagyok Rick lakására. Az út nem tart sokáig. Kiszállok és kifizetem a taxit. Elindulok felfelé és mikor az ajtóhoz érek, kopogok. Hallom a halk lépteket. Amanda biztos alszik.
- Raina? – látom a meglepődést az arcán. Nem tudja levenni a szemét, a vicces kinézetemről.
- Ne bámulj. – Rick elkapja a tekintetét és nagyobbra nyitja az ajtót. Bemegyek és azonnal a szobába viharzok és keresek valami normális ruhát és, ami a legfontosabb, veszek fel bugyit. A gyors öltözködés után, lemegyek a nappaliba és leülök a kanapéra. Rick megáll velem szemben és vizslató a tekintete.
- Hogy kerülsz ide? A korházban kéne lenned. Minden rendben?
- Igen. Hallottam, hogy meglett a maci és videó is. Hol van Chris? – teszem fel a kérdést.
- Az őrsön. Kate-el. – jön az egyszerű válasz.
- Telefonálhatok? – kérdezem és Rick a saját telefonját nyomja a kezembe. Még jó, hogy fejből tudom Chris számát. Tárcsázom, és hallgatom, ahogy csöng a telefon. 

Chris:

Tombol bennem a harag. Törni, zúzni szeretnék. Lendítem a kezem, hogy az asztalon lévő számítógépet a földre söpörjem, de a telefonom abban a pillanatban csörögni kezd. Megállítom magam, és már fel is veszem.
- Hamill – szólok bele idegesen.
- Itt is – hallom iker húgom hangját.
- Honnan hívsz? Hogy-hogy telefonálhatsz? – váltok akaratlanul is aggódó hangsúlyra.
- A sógorunk megengedte, hogy hívjalak. Egy szál alig valamiben léptem meg.
- Maradj ott. Azonnal indulok.
Lecsapom a telefont, írok egy cetlit. Kifelé menet Kate kezébe adom, Azt akarom, ha utánam jön, tudja, hogy egyedül jöjjön. Nincs kedvem Logan-nek elmagyarázni, mi is történ. Azt viszont, jó lenne tudni, miért lépett le minden szó nélkül. Taxit fogok és szigorú utasításba adom, hogy a rövidebb úton menjen.
- Raina – ölelem szorosan magamhoz és csak miután felszisszen, jut eszembe, a sérült karja – ne haragudj.
- Mit tudtok? – szegezi nekem a kérdést és Rick-kel együtt ülünk le a kanapéra.
- Megtaláltuk a kamerádat, de még nem tudjuk mi van rajta. És kaptunk egy segítséget a drogosztálytól és… - elhallgattam.
- Ki az? – szorítja meg a kezem.
- Logan. Az a Logan, Clarissa apja – csúszik ki egy könnycsepp a szememen. Megölel és eszembe jut, mi van, ha nem tudunk segíteni rajta, akkor nem ölelhetem többet magamhoz.
Az ajtó nyílik és Kate lép be rajta. Mögötte pedig Logan.
- Azért adtam a papírt, hogy egyedül gyere – förmedek rá a nővéremre.
- Christine segíteni akarok – lép oda mellém és megpróbálja megfogni a kezem, de én elrántom.
- Ne hívj Christine-nek. Valaha hívhattál így. Hazudtál nekem és aztán otthagytál. Azt hittem halott vagy.
- Biztos, hogy jó ötlet volt, meglépned? – kérdezi Kate Raina-tól – Azon vagyunk, hogy kihúzzunk a csávából.
- Tudom – csüggeszti le a fejét és Logan-re néz – rád haragszom.
- Az most nem érdekel. Lecsukatjuk azt a disznót, téged kihozunk a dutyiból, aztán megadod nekem azt a 20 dollárt, amit lenyúltál.
ezt nem értem, de úgy tűnik a húgom igen, sőt egy hát persze arckifejezés is feltűnik rajta. Nem faggatózom.
- Menj vissza – lépek oda hozzá – ha nem mész vissza csak nehezebben tudunk kihozni. Szükségem van a húgomra. És neki is szüksége van a nagynénjére – szándékosan nem mondok nevet. Mivel Amanda is a közelben van, így nem feltűnő, hogy gyerekről beszélek. Megölelem szorosan, homlokon puszilom és könnyekkel az arcomon indulok kifelé. Oda megyek, ahová szoktam. A buszút kicsivel több, mint fél óra. Leülök a szokott korlátra és keresem a kis barna buksit.