Voltatok már úgy, hogy volt valaki az életetekban akit annyira szerettetek, hogy azt éreztéétek, hogy inkább meghaltok, ha azon múlik a boldogsága? Éreztétek már a boldogságot mikor azt mondták neked, "én nem foglak elhagyni...soha!" ? Mikor egyetlen szavával el tudja űzni az ember szomorúságát és bánatát? Ha van ilyenetek, akkor becsüljétek meg, mert az ilyen emberek nagyon nagy kincsek, amit mindent megérnek!
Kicsi kincsem, köszönöm, hogy minden hülyeségemet el tudod viselni. Köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm, hogy szeretsz
ALWAYS <3
Raina:
Szörnyen rosszul
esik, hogy Chris csak így visszaküldött. Most itt sétálok az utcán, és tudom,
hogy valaki rám fog találni. Már nem tudom, hogy mit tegyek. Harcoljak? Vagy
már értelmetlen? Harcolni akartam, hiszen meglett a maci, de most, már nem
tudom, hogy mit tegyek.
- Álljon meg! – szólít fel az ismerős férfihang. Cortez az. Megállok és felemelem a kezem. Elfuthatnék. Futnom kéne. Futni. Fuss. Nincs nála fegyver. A testalkatából ítélve nem fog utolérni. Hirtelen meg fordulok és futásnak eredek. Nem vettem figyelembe, hogy két másik, jó kondiban lévő járőr is van vele. Futok, ahogy az erőmből telik. Meglátok egy keskeny sikátort, két ház között. A két házat egy gerenda köti össze. Elég magasan van és mivel oda nem süt be a nap kellően sötét is. Szerencsére van annyi előnyöm, hogy ne lássák, hogy hol fordulok le. Befutok a sikátorba és felmászok a tűzlépcsőn. Most jövök rá, hogy ez nem tartozik a szuper ötleteim közé. Ugornom kell, de ha a kezem nem tart meg és leesem, akkor csúnya véget érhetek aszfalt matrica formájában. Meg kell próbálnom. Ha észre is vesznek, ők nem fognak ugrani. A gerenda csak egy embernek elég. Ugranom kell. Muszáj. Nagy levegőt veszek és elrugaszkodom. Szerencsésen érkezem, így a kezeimre nincs szükségem. Most pedig várok. Már hallom a hangjukat. A francba. Náluk már van fegyver. Ha olyan hülyék, hogy nem néznek fel, akkor megmenekültem. Befutnak a sikátorba. Belenéznek minden egyes szemetes konténerbe. Minden zugot átnéznek, kivéve idefönt. Elhagyják a sikátor területét. A gerendán ülve megfordulok és csak most veszem észre, hogy egy kislány bámul rám az ablakból. Nem is hittem, hogy ide raknak ablakot. Közelebb kúszok és megkérem a kislányt, hogy nyissa ki. Elég veszélyes lenne sérült karral lemászni innen. Bemászok az ablakon, majd elhagyom a lakást az ajtón. Lemegyek és mielőtt kilépnék, körülnézek. Tiszta a levegő, de óvatosnak kell lennem. Nincs nálam telefon. Senki sem tud elérni. Biztonságos helyre kell mennem. Sétálni kezdek és megpillantok egy fekete volvót. Nagyon jól tudom, hogy kié. Nem tudom, hogy Kate mit keres errefelé és remélem, hogy Chris nincs vele. Nekem kell az a kocsi. Így legalább Kate tudni fogja, hogy jó kezekben van. Majd hagyok neki egy üzenetet. Közelebb megyek és megbizonyosodom, hogy tényleg övé a kocsi. Kinyitom az ajtót és nem igazán akadályoz meg, hogy nincs benne kulcs. Egy gyors bütykölés után, már megy is. Szép hangja van. Jó csendes, szinte muzsika a fülemnek. Írok egy papírt és az oszlopra akasztom, ami mellett az autó parkol. Csak ennyi áll rajta: „Vigyázni fogok rá Kate. Te pedig Chrisre.” Beszállok a kocsiba és elhajtok. Még nem tudom hová megyek, de így egyszerűbb. Nem kerül pénzbe, vagyis még a tankolást meg kell oldanom. Ezen majd az aktuális pillanatban gondolkodom.
- Álljon meg! – szólít fel az ismerős férfihang. Cortez az. Megállok és felemelem a kezem. Elfuthatnék. Futnom kéne. Futni. Fuss. Nincs nála fegyver. A testalkatából ítélve nem fog utolérni. Hirtelen meg fordulok és futásnak eredek. Nem vettem figyelembe, hogy két másik, jó kondiban lévő járőr is van vele. Futok, ahogy az erőmből telik. Meglátok egy keskeny sikátort, két ház között. A két házat egy gerenda köti össze. Elég magasan van és mivel oda nem süt be a nap kellően sötét is. Szerencsére van annyi előnyöm, hogy ne lássák, hogy hol fordulok le. Befutok a sikátorba és felmászok a tűzlépcsőn. Most jövök rá, hogy ez nem tartozik a szuper ötleteim közé. Ugornom kell, de ha a kezem nem tart meg és leesem, akkor csúnya véget érhetek aszfalt matrica formájában. Meg kell próbálnom. Ha észre is vesznek, ők nem fognak ugrani. A gerenda csak egy embernek elég. Ugranom kell. Muszáj. Nagy levegőt veszek és elrugaszkodom. Szerencsésen érkezem, így a kezeimre nincs szükségem. Most pedig várok. Már hallom a hangjukat. A francba. Náluk már van fegyver. Ha olyan hülyék, hogy nem néznek fel, akkor megmenekültem. Befutnak a sikátorba. Belenéznek minden egyes szemetes konténerbe. Minden zugot átnéznek, kivéve idefönt. Elhagyják a sikátor területét. A gerendán ülve megfordulok és csak most veszem észre, hogy egy kislány bámul rám az ablakból. Nem is hittem, hogy ide raknak ablakot. Közelebb kúszok és megkérem a kislányt, hogy nyissa ki. Elég veszélyes lenne sérült karral lemászni innen. Bemászok az ablakon, majd elhagyom a lakást az ajtón. Lemegyek és mielőtt kilépnék, körülnézek. Tiszta a levegő, de óvatosnak kell lennem. Nincs nálam telefon. Senki sem tud elérni. Biztonságos helyre kell mennem. Sétálni kezdek és megpillantok egy fekete volvót. Nagyon jól tudom, hogy kié. Nem tudom, hogy Kate mit keres errefelé és remélem, hogy Chris nincs vele. Nekem kell az a kocsi. Így legalább Kate tudni fogja, hogy jó kezekben van. Majd hagyok neki egy üzenetet. Közelebb megyek és megbizonyosodom, hogy tényleg övé a kocsi. Kinyitom az ajtót és nem igazán akadályoz meg, hogy nincs benne kulcs. Egy gyors bütykölés után, már megy is. Szép hangja van. Jó csendes, szinte muzsika a fülemnek. Írok egy papírt és az oszlopra akasztom, ami mellett az autó parkol. Csak ennyi áll rajta: „Vigyázni fogok rá Kate. Te pedig Chrisre.” Beszállok a kocsiba és elhajtok. Még nem tudom hová megyek, de így egyszerűbb. Nem kerül pénzbe, vagyis még a tankolást meg kell oldanom. Ezen majd az aktuális pillanatban gondolkodom.
Chris:
- Mégis mikor
akartad elmondani, hogy van egy lányom? – emeli meg a hangját Logan.
- Talán, ha nem léptél volna le szó nélkül, talán ha tudtam volna, hogy még élsz, te is tudhatnál a lányodról – normális hangsúlyban beszélek. – Teljesen jogtalanul kiabálsz vele. Nézd Logan. Eltűntél, azt mondták kiszálltál, de mindenki tudta, aki csak úgy eltűnik, mert kiszállt, az biztosan halott. Azt hittem halott vagy.
- és miért nem mondtad el, hogy terhes vagy? Egyáltalán az enyém?
- Hagyd már abba! – most már megemelem a hangom és Clarissára mutatok – Nézz már rá! Le sem tudnám tagadni, hogy tőled van. Amíg ott voltál mindenki békén hagyott. Aztán csak Raina maradt. Hogy megvédjem a lányomat beadtam ide, aztán… A többit te is tudod, biztosan tudsz róla, Raina-t mivel vádolják és hogy miért ölt.
- Biztosíthattam volna neki rendes életet – még mindig emelt hangon beszélt – Különben is miért kellett beadnod ide?
- Az Istenért Logan! Gondolj már bele milyen életet tudtam volna biztosítani neki? Mikor az anyját is bántották? Ez volt az egyetlen mód, hogy megvédjem… - mondtam volna tovább, de egy vékony hang megállított. A kerítéstől jött.
- Aja.
A hang forrása felé néztem. Clarissa áll a kerítésnél, kezében a babával, amit tőlem kapott.
- Szia, kicsim – simogatom meg a kis kezét, amivel a kerítést szorítja.
- Emedünt? – reménykedve néz rám, és könnyek gyűlnek a szemembe.
- Még nem kicsim. De tudod mit, mire a szülinapod lesz, haza viszlek. Rendben?
- Iden.
- gyere, adj gyorsan egy puszit, aztán szaladj játszani –a kerítés apró lyukain keresztül kapok egy puszit és már vissza is totyogott játszani. Kezemet a puszi helyére simítottam. Nem néztem a mellettem álló férfira, de nem is voltam rá képes. Megígértem valamit a lányomnak és csak egy hónapom van, hogy megvalósítsam. Felállok és a telefonom csörögni kezd. Kate neve áll a kijelzőn.
- Mondjad – szólok bele köszönés helyett.
- A húgod most csórta el a kocsimat.
- Aha. Valószínűleg vigyáz rá.
- ennyi, amit mondani tudsz? – lepődik meg. Most mit mondjak rá.
- Húzzátok ki a csávából és nem fog többet menekülni. Visszakaphatod a kocsidat, én a húgomat és talán a lányomat is – kicsit erélyesebben szóltam a nővéremnek, de mielőtt megbánhatnám, lecsapom a telefont.
- Talán, ha nem léptél volna le szó nélkül, talán ha tudtam volna, hogy még élsz, te is tudhatnál a lányodról – normális hangsúlyban beszélek. – Teljesen jogtalanul kiabálsz vele. Nézd Logan. Eltűntél, azt mondták kiszálltál, de mindenki tudta, aki csak úgy eltűnik, mert kiszállt, az biztosan halott. Azt hittem halott vagy.
- és miért nem mondtad el, hogy terhes vagy? Egyáltalán az enyém?
- Hagyd már abba! – most már megemelem a hangom és Clarissára mutatok – Nézz már rá! Le sem tudnám tagadni, hogy tőled van. Amíg ott voltál mindenki békén hagyott. Aztán csak Raina maradt. Hogy megvédjem a lányomat beadtam ide, aztán… A többit te is tudod, biztosan tudsz róla, Raina-t mivel vádolják és hogy miért ölt.
- Biztosíthattam volna neki rendes életet – még mindig emelt hangon beszélt – Különben is miért kellett beadnod ide?
- Az Istenért Logan! Gondolj már bele milyen életet tudtam volna biztosítani neki? Mikor az anyját is bántották? Ez volt az egyetlen mód, hogy megvédjem… - mondtam volna tovább, de egy vékony hang megállított. A kerítéstől jött.
- Aja.
A hang forrása felé néztem. Clarissa áll a kerítésnél, kezében a babával, amit tőlem kapott.
- Szia, kicsim – simogatom meg a kis kezét, amivel a kerítést szorítja.
- Emedünt? – reménykedve néz rám, és könnyek gyűlnek a szemembe.
- Még nem kicsim. De tudod mit, mire a szülinapod lesz, haza viszlek. Rendben?
- Iden.
- gyere, adj gyorsan egy puszit, aztán szaladj játszani –a kerítés apró lyukain keresztül kapok egy puszit és már vissza is totyogott játszani. Kezemet a puszi helyére simítottam. Nem néztem a mellettem álló férfira, de nem is voltam rá képes. Megígértem valamit a lányomnak és csak egy hónapom van, hogy megvalósítsam. Felállok és a telefonom csörögni kezd. Kate neve áll a kijelzőn.
- Mondjad – szólok bele köszönés helyett.
- A húgod most csórta el a kocsimat.
- Aha. Valószínűleg vigyáz rá.
- ennyi, amit mondani tudsz? – lepődik meg. Most mit mondjak rá.
- Húzzátok ki a csávából és nem fog többet menekülni. Visszakaphatod a kocsidat, én a húgomat és talán a lányomat is – kicsit erélyesebben szóltam a nővéremnek, de mielőtt megbánhatnám, lecsapom a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése