Testvéri kapocs - 11. rész

Nincs jobb annál, mint hogy van egy szerető testvéred. Drága húgicám, ne engedd, hogy bármi is az utadban álljon. Szeretlek <3 MINDIG és SOHA

Raina.

Az I5-ös autópályán hajtok végig. Seatle-be megyek. Van egy tervem. Nem hagyom Cortez kezében az ügyet. Seatle-ben feladom magam és így már Seatle-i rendőrség kezében lesz az ügy. Ha elítélnek, akkor itt kerülök börtönbe. Nem baj. Ha visszamegyek New York-ba és ott ítélnek el, akkor tuti, hogy Cortez kicsinál. Hirtelen Csörögni kezd a kocsi telefon és én megijedek. Nem vehetem fel. Tuti, hogy Kate az. A csöngés abbamarad. Pár pillanat múlva ismét csörög. Felveszem, de nem szólok bele.
- Raina. Én vagyok az Kate. Kérlek, hozd vissza a kocsim. Ha most újra menekülni kezdesz, akkor ugyanott leszel, mint legutóbb. Nem jutsz előre. Ha másik rendőrség kezébe teszed az ügyet, akkor nem fogják figyelembe venni a macit. – a francba. Igaza van. Erre nem is gondoltam. Lekanyarodom az útról és leparkolok. Leállítom a motort és gondolkodom. Kate még mindig vonalban van.
- Raina. Kérlek. – a hangja suttogás. Szükségem lenne Chrisre. Ő a jobbik énem. Ő mindig tudja mi a helyes.
- Mit tegyek? – csak ennyit birok kinyögni.
- Beckett. Megérkezett a videó. Ez nem segít. Semmi terhelő nincs rajta. Nem vesszük hasznát. – ez Esposito hangja. – Sőt, csak ront a dolgon, mivel csak maga a gyilkosság van rajta.
- Az lehetetlen. – a hangom hitetlenkedő. – Mindennek rajta kell lennie.
- Nézd Raina. Gyere vissza és együtt kitalálunk valamit. – a hangja megnyugtató.
- Rendben. De Chrisnek nem szólhatsz róla. Van egy biztonságos hely, ahol meghúzódhatok. Ha odaértem hívlak. Ja! A kocsidra még szükségem van. – leteszem a telefont és visszafordulok. Visszamegyek New York-ba. Az út egy órás volt. New York külvárosánál állok meg. Egy nagy épületnél. A kocsit úgy rakom le, hogy ne legyen feltűnő. Egy nagy raktárépületbe sétálok és látom, hogy úgy van ott, ahogy legutóbb hagytuk. Beljebb sétálok és körülnézek.
Visszamegyek a kocsihoz és Kate-et kezdem tárcsázni.
- Water Street 174. Én már itt vagyok. – nem köszönök és nem is várom meg a választ. Gyorsan leteszem a telefont és visszamegyek az épületbe. Sötét van. Így várom Kate-et…

Chris:

Felszállok a buszra és visszamegyek a Castle lakásba. Logan-t otthagytam. Nem érdekel, miket vág a fejemhez. Miket is beszélek, persze, hogy érdekel, hisz nem az én hibám minden. Mégis engem vádol mindennel. Kifelé nézek az ablakon, ahogy halad a busz. Ráadásul borzalmas testvér vagyok. Azt akartam, hogy adja fel magát. Neki volt igaza, szöknie kell. Önző is vagyok. A magam gondjával vagyok elfoglalva, ahelyett, hogy a húgomat húznám ki szorult helyzetéből. A busz megáll, és onnan gyalog megyek. Csak Rick és az unokahúgom van otthon. Kiemelem Amandát a kiságyból és magamhoz szorítom.
- Írhatsz, ha szeretnél, vigyázok rá – szólok Ricknek.
- Köszi. Odabent megtalálsz – mutat a dolgozószobára, én pedig felfelé indulok a kislánnyal. Az egyetlen dolog, ami most egy kicsit megnyugtat, az Amanda. Ezt eddig kevesen érték el. Raina, és egykoron Logan is ilyen hatással volt rám. Fogalmam sincs, hol van most Kate.
- da… da… da… - Amanda ezerrel ütni kezdte a földet egy csörgővel. Normális esetben nevetnék rajta, de most képtelen vagyok. A mobilom csörögni kezd. Kate neve áll a kijelzőn.
- Bocs, hogy olyan mogorva voltam – szóltam bele azonnal a telefonba.
- Chris baj van – a torkom összeszorul. Mi az, hogy baj van?
- MI történt? Raina ugye…
- Cabot elrabolta Clarissát. Neked szólt az üzenet és Raina-nak. Visszakapjuk a lányodat, ha Raina átadja magát. Van két óránk dönteni. A kapitányságon találkozunk.
El sem köszönök, lecsapom a telefont. Leszáguldok Amandával a lépcsőn és Rick kezébe nyomom a lányát. Azonnal taxit fogok és talán 10 percnyi autózás után a kapitányságon vagyok. Azért adtam be oda, hogy megvédjem, és most mégis felhasználják ellenünk. Ha a lányomnak vagy a húgomnak valami baja lesz, azt nem élném túl.