Raina egyszerűen csak ALWAYS <3
Raina.
Szörnyen fáj a fejem. Mindjárt szétszakad. Megakarok mozdulni, de a kezem és a lábaim megvannak kötve. Hol vagyok? Mi ez a szag? Mintha Klór lenne. Nagyon büdös. Megfájdítja a már így is sajgó fejemet. Megpróbálom kinyitni a szeme. Látom, hogy egy kisebb épületben vagyok. Nincs itt senki. Nagy nehezen felülök és körülnézek. A hátam is fáj. A kis szobában nincs semmi. Csak egy szék áll a szoba közepén. Az ajtó nyikorogva kinyílik. Egy nagydarab fickó lép be. Arra hasonlít, akinek tegnap eltörtem az orrát. Közelebb jön és gonoszan rám vigyorog.
- Megbosszulom az orromat te kurva. – hirtelen belém rúg és én összegörnyedek. A kezem hátra van kötve, így nem tudom a hasamat megvédeni a további rúgásoktól.
- Mit művelsz te hülye? Nem nyírhatjuk ki. A főnök megmondta, hogy élve kell neki. – a másik lép be a kis szobába és én megnyugszom. Legalább ő nem bánt. Közelebb jön és felrángat a földről. Hátra rántja a kezemet és a székhez cipel. Leültet és elém áll.
- Még várnunk kell a főnökre. Egy ideig még itt leszel. – kapok egy pofont és mind a ketten kimennek a kis helységből. Újra egyedül vagyok. Chris merre vagy? Hol vagy már?
Szörnyen fáj a fejem. Mindjárt szétszakad. Megakarok mozdulni, de a kezem és a lábaim megvannak kötve. Hol vagyok? Mi ez a szag? Mintha Klór lenne. Nagyon büdös. Megfájdítja a már így is sajgó fejemet. Megpróbálom kinyitni a szeme. Látom, hogy egy kisebb épületben vagyok. Nincs itt senki. Nagy nehezen felülök és körülnézek. A hátam is fáj. A kis szobában nincs semmi. Csak egy szék áll a szoba közepén. Az ajtó nyikorogva kinyílik. Egy nagydarab fickó lép be. Arra hasonlít, akinek tegnap eltörtem az orrát. Közelebb jön és gonoszan rám vigyorog.
- Megbosszulom az orromat te kurva. – hirtelen belém rúg és én összegörnyedek. A kezem hátra van kötve, így nem tudom a hasamat megvédeni a további rúgásoktól.
- Mit művelsz te hülye? Nem nyírhatjuk ki. A főnök megmondta, hogy élve kell neki. – a másik lép be a kis szobába és én megnyugszom. Legalább ő nem bánt. Közelebb jön és felrángat a földről. Hátra rántja a kezemet és a székhez cipel. Leültet és elém áll.
- Még várnunk kell a főnökre. Egy ideig még itt leszel. – kapok egy pofont és mind a ketten kimennek a kis helységből. Újra egyedül vagyok. Chris merre vagy? Hol vagy már?
Chris:
Az
irodámban ülök, és csak nézek magam elé. Hol lehet a húgom? Nem akarom el
veszíteni. A könnyeim hol megindulnak, hol pedig megpróbálom visszatartani.
Miért van az, hogy mire az életem rendeződni látszik, addigra Újra történik
valami? Az aktakupacra nézek az asztalomon. Napok óta csak azt csináltam meg
amit Gates úgy adott oda, hogy feltétlenül szükséges. Képtelen vagyok dolgozni.
Kopognak. Én felnézek, de nem mondom ki a tesséket. Az ajtó lassan nyílik és
Logan lép be. Az arcán látom, hogy már tudja mi történt. Visszacsukja a z
ajtót, közelebb jön, és csak felém nyújtja a kezeit. Nekem sem kell több,
pillanatokon belül a karjaiban vagyok. Szorosan ölel, és a hátamat simogatja.
- Mi van, ha történik vele valami? Mi van, ha elveszítem? – suttogom kétségbe esve a mellkasába.
- Semmi baj nem lesz. Meg fogjuk találni, kihúzzuk a bajból. Nekünk lesz egy szép kertes házunk, ahol velünk lesz Clarissa és a többi gyerekünk, és Raina is ott fog lakni a közelünkben. Rendben? – suttogja a hajamba megnyugtatásként, bár nem igazán jön össze neki. Ideges vagyok és félek. Csak akkor fogok nyugodt lenni, ha tudom már, hogy az életem újra rendeződött.
- Tudni akarom, mi történik – szólok Logan-nek és mind a ketten a nővérem asztalához sétálunk.
Kate éppen telefonál. Ő is ideges és a liftajtó is éppen nyílik. A sógorom Rick lép ki belőle.
- Ide figyeljen maga pancser! Hogy a frászba nem vette észre, hogy nem igazi jelvény volt azoknál az embereknél? – ordít a telefonba. Hallgat egy kicsit, gondolom, a vonal másik végén válaszolnak neki, aztán újra ő beszél – Ha valami baja lesz, a húgomnak elintézem, hogy egy életre forgalmat irányítson egy kereszteződésben.
Lecsapja a telefont és észrevesz minket. Meglepődve nézek rá, nem gondoltam volna, hogy ennyire tud harcolni. Pedig tudom, hogy ő a legjobb. Aggódik Raina-ért. Mióta tudja, hogy kik vagyunk, most először érzem, hogy egy testvérként cselekszik és nem pedig a nyomozóként.
- Mi történt? - kérdezi Rick.
- Raina-t elrabolták – mondja Kate és a férje karjaiba bújik. Jó látni, hogy köztük minden rendben – Hol van Amanda?
- Anya és Alexis vigyáz rá. Hiányoltam a mamáját így gondoltam meglátogatlak, de azt hiszem jókor jöttem. Gondolom, elkél a segítség.
- Most bármilyen hülye ötlet jól jön – jegyzi meg a testvérem, de fogalmam sincs, hogy mire gondol valójában. Olyan aranyosak együtt. A liftajtó újra nyílik és egy öltönyös piperkőc közelít felénk. Fogalmam sincs ki ez, de nem szimpatikus. Ahogy nézem, a többiek tudják ki ez.
- Sorenson – szólal meg Rick, inkább féltékenységnek tűnik, mint köszönésnek.
- Castle – az öltönyös ugyan abban a hangnemben beszél.
- Kate, itt az akta, amit eddig tudunk. A bíró óvadékot ítélt meg Cabot ellen, ki lett fizetve így kénytelenek voltunk elengedni – csak a nővéremre figyel, mintha mi itt sem lennénk. nem tetszik ez a pasas. És ahogy látom, Rick-nek sem.
- Már Castle nyomozó – jegyzi meg morogva a sógorom és most viszont nevetnem kéne. Látszik, hogy Rick féltékeny, viszont Kate egy nagyon csúnya pillantással nézett rá.
- Kösz Will. Kiderült még valami? – kérdezte Kate.
- Nem több mint amit ti tudtok – rántja meg a vállát, elköszön és elmegy.
- Szóval annyit tudunk, hogy Cabot kisétált a karmainkból, Raina-t pedig elrabolták – vázolja tömören a helyzetet Esposito.
- Ez túl kevés – morog Kate, aztán a férjéhez fordul – beszélnünk kell.
Bemennek a pihenőbe, de nem veszekednek. Nem beszélnek túl hosszú ideig, elcsattan egy apró csók és egy féltő ölelés is.
- Mi van, ha történik vele valami? Mi van, ha elveszítem? – suttogom kétségbe esve a mellkasába.
- Semmi baj nem lesz. Meg fogjuk találni, kihúzzuk a bajból. Nekünk lesz egy szép kertes házunk, ahol velünk lesz Clarissa és a többi gyerekünk, és Raina is ott fog lakni a közelünkben. Rendben? – suttogja a hajamba megnyugtatásként, bár nem igazán jön össze neki. Ideges vagyok és félek. Csak akkor fogok nyugodt lenni, ha tudom már, hogy az életem újra rendeződött.
- Tudni akarom, mi történik – szólok Logan-nek és mind a ketten a nővérem asztalához sétálunk.
Kate éppen telefonál. Ő is ideges és a liftajtó is éppen nyílik. A sógorom Rick lép ki belőle.
- Ide figyeljen maga pancser! Hogy a frászba nem vette észre, hogy nem igazi jelvény volt azoknál az embereknél? – ordít a telefonba. Hallgat egy kicsit, gondolom, a vonal másik végén válaszolnak neki, aztán újra ő beszél – Ha valami baja lesz, a húgomnak elintézem, hogy egy életre forgalmat irányítson egy kereszteződésben.
Lecsapja a telefont és észrevesz minket. Meglepődve nézek rá, nem gondoltam volna, hogy ennyire tud harcolni. Pedig tudom, hogy ő a legjobb. Aggódik Raina-ért. Mióta tudja, hogy kik vagyunk, most először érzem, hogy egy testvérként cselekszik és nem pedig a nyomozóként.
- Mi történt? - kérdezi Rick.
- Raina-t elrabolták – mondja Kate és a férje karjaiba bújik. Jó látni, hogy köztük minden rendben – Hol van Amanda?
- Anya és Alexis vigyáz rá. Hiányoltam a mamáját így gondoltam meglátogatlak, de azt hiszem jókor jöttem. Gondolom, elkél a segítség.
- Most bármilyen hülye ötlet jól jön – jegyzi meg a testvérem, de fogalmam sincs, hogy mire gondol valójában. Olyan aranyosak együtt. A liftajtó újra nyílik és egy öltönyös piperkőc közelít felénk. Fogalmam sincs ki ez, de nem szimpatikus. Ahogy nézem, a többiek tudják ki ez.
- Sorenson – szólal meg Rick, inkább féltékenységnek tűnik, mint köszönésnek.
- Castle – az öltönyös ugyan abban a hangnemben beszél.
- Kate, itt az akta, amit eddig tudunk. A bíró óvadékot ítélt meg Cabot ellen, ki lett fizetve így kénytelenek voltunk elengedni – csak a nővéremre figyel, mintha mi itt sem lennénk. nem tetszik ez a pasas. És ahogy látom, Rick-nek sem.
- Már Castle nyomozó – jegyzi meg morogva a sógorom és most viszont nevetnem kéne. Látszik, hogy Rick féltékeny, viszont Kate egy nagyon csúnya pillantással nézett rá.
- Kösz Will. Kiderült még valami? – kérdezte Kate.
- Nem több mint amit ti tudtok – rántja meg a vállát, elköszön és elmegy.
- Szóval annyit tudunk, hogy Cabot kisétált a karmainkból, Raina-t pedig elrabolták – vázolja tömören a helyzetet Esposito.
- Ez túl kevés – morog Kate, aztán a férjéhez fordul – beszélnünk kell.
Bemennek a pihenőbe, de nem veszekednek. Nem beszélnek túl hosszú ideig, elcsattan egy apró csók és egy féltő ölelés is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése