ALWAYS RAINA <3
Raina:
Hangokat
hallok. Talán értem jöttek. Az ajtó kinyílik, de csalódnom kell. Cabot lép be a
szűk kis szobába. Nem értem. Kiengedték? Hogy engedhette ezt Kate. Most vége
van. Meg fog ölni. Elkéstek. Cabot egy kést húz elő a zsebéből és felrángat a
földről.
- Most meg foglak ölni. Ennyivel tartozol nekem. Amit velem műveltél. Ahányszor lóvá tettél. Megérdemled. – a hangja egy őrültéhez hasonlít.
- Tegye le a fegyvert. Lassan. – Kate felszólítja Cabot-ot, de ő nem mozdul. Kate újra elkiáltja magát és ekkor Cabot kezéből kiesik a kés. Feláll és megfordul. Nem bírok megmozdulni. Nagyon fáj a hasam. Kate odalép hozzám, Esposito pedig megbilincseli Cabot-ot. Már nem menekülhet el. Elkapták.
- Hogy érzed magad? – kérdezi Kate. Alig bírok megszólalni.
- Voltam már jobban is. – nyögöm.
- Gyere. Menjünk haza. – Kate felsegít a földről és elindulunk kifelé. Cabot rángatózik, de Esposito erősen tartja nem szabadulhat. Azt hiszem, megnyugodtam. Már biztonságban vagyok. Becsukom a szemem és, mikor újra kinyitom a sötét szobában vagyok egyedül. Ez nem lehet. Mi történt? Jobban kinyitom a szemem és rájövök, hogy ez a valóság. Az előbbi túlságosan irracionális volt, ahhoz, hogy igaz legyen. A könnyeim elerednek, de nem hangosan sírok. Bízom. Még mindig bízom és hiszek abban, hogy Kate és Chris megtalál. Nem tudom, hogy hol vagyok és azt sem tudom, hogy mennyi az idő. Biztosan hallucináltam. Minden porcikám fáj. Nem akarok több fájdalmat érezni.
- Most meg foglak ölni. Ennyivel tartozol nekem. Amit velem műveltél. Ahányszor lóvá tettél. Megérdemled. – a hangja egy őrültéhez hasonlít.
- Tegye le a fegyvert. Lassan. – Kate felszólítja Cabot-ot, de ő nem mozdul. Kate újra elkiáltja magát és ekkor Cabot kezéből kiesik a kés. Feláll és megfordul. Nem bírok megmozdulni. Nagyon fáj a hasam. Kate odalép hozzám, Esposito pedig megbilincseli Cabot-ot. Már nem menekülhet el. Elkapták.
- Hogy érzed magad? – kérdezi Kate. Alig bírok megszólalni.
- Voltam már jobban is. – nyögöm.
- Gyere. Menjünk haza. – Kate felsegít a földről és elindulunk kifelé. Cabot rángatózik, de Esposito erősen tartja nem szabadulhat. Azt hiszem, megnyugodtam. Már biztonságban vagyok. Becsukom a szemem és, mikor újra kinyitom a sötét szobában vagyok egyedül. Ez nem lehet. Mi történt? Jobban kinyitom a szemem és rájövök, hogy ez a valóság. Az előbbi túlságosan irracionális volt, ahhoz, hogy igaz legyen. A könnyeim elerednek, de nem hangosan sírok. Bízom. Még mindig bízom és hiszek abban, hogy Kate és Chris megtalál. Nem tudom, hogy hol vagyok és azt sem tudom, hogy mennyi az idő. Biztosan hallucináltam. Minden porcikám fáj. Nem akarok több fájdalmat érezni.
Chris:
Logan mellettem áll és
érzem, hogy a keze az enyémbe csúszik és támogatólak megszorította. - Meg találjuk – suttogja újra felém fordulva.
- Rendben emberek, nézzük át Cabot pénzügyeit. Kell lennie valaminek, ami elindít minket valamerre – jön ki a pihenőből Kate. Mindenki neki áll a számítógépen kutatni, a nővérem pedig felém fordul.
- Nem lenne jobb, ha hazamennél? – kérdezi, és én dühös leszek.
- KI tudja, hol van, a húgom én pedig otthon ücsörögjek? Lehet, hogy itt sem tudok sokat tenni, de nem vagyok hajlandó haza menni! – hangom dühösen cseng és egy kicsit támadó is. Egy kéz a hátamon térít vissza a valóságba. Megpróbálok lehiggadni, így a pihenőbe megyek és kávét töltök magamnak.
- Fiút hozzátok be a fickót! – hallom Kate hangját, így azonnal kimegyek. nagy a mozgolódás és nem értek semmit. Mindenki a lift felé megy. Csak Rick marad az asztaloknál.
- Mi történt? – kérdezem kétségbe esve – megtalálták ugye? – reménykedve nézek rá.
- Sajnálom, de csak azt a fickót találták meg, akinek Cabot rendszeresen utalt pénzt – behozzák kihallgatni. Sóhajtok egy nagyot. Olyan tehetetlennek érzem magam. Megfordulok, és az irodámba sétálok. Van néhány papírmunka, amit meg kéne csinálnom. Megpróbálom lefoglalni magam. Az iroda ajtóm nyitva van, tudni akarom, mikor jönnek meg és végig akarom hallgatni, illetve nézni a kihallgatást. Talán egy órát kellett várnom, hogy a többiek megjöjjenek. A fickó még kinézetre is rossz. Esposito a kihallgatóba vezeti és Kate is bemegy.
- Nézhetem? – kérdezem Logan-től.
- Rendben – sóhajtott és a tükör mögé megyünk. Ő is velem van.
- Nem kell bemenned? – kérdezem idegesen.
- Nem. Elég, ha ketten vannak bent. Jobb, ha most veled vagyok. Nem tudhatjuk mit fog mondani. Rendben? – tudom, hogy most akár a legrosszabb is bekövetkezhet, és ő erre szeretne felkészíteni. A vállára hajtom a fejem és idegesen hallgatom a bentről átszűrődő beszélgetést.
Kate egy képet tol a fickó orra alá.
- Most szépen eldalol nekünk mindent a fickóról – szólal meg Esposito. Higgadtan viselkedik. Én már a torkának ugrottam volna.
- Nem is ismerem őt – a fickó karba teszi a kezeit és tekintetéből csak úgy süt a gonoszság.
- Ugyan már Mr. Finley, tudjuk, hogy ismeri Cabot-ot. Tudjuk, hogy rendszeresen utalt át magának magas összegű pénzt. Az utóbbit két napja – próbálta Kate megtörni a fickó – ide figyeljen, simán elintézek magának 20-25 évet ha nem beszél.
- Valami tyúkot akart megszerezni – szűrődött át a hangja. Tudom, hogy a húgomról beszél, de szíven üt amit mond – képet is mutatott róla. Jó a bige. Azt mondta ki akarja csinálni és feltűnésmentesen.
A következő képsorok megleptek. Kate szinte arrébb dobta a z asztalt és a fickó torkának esett.
- Hol a lány? – kiabálta Kate és Esposito-nak esze ágában sincs megállítani.
- Nem tudom – nyöszörögte.
- Hol a lány? – Kate még hangosabban kiáltott, és látszik, hogy a szorításán is erősített – 25 év helyett életfogytiglanit kap, ha lánynak baja esik. Utoljára kérdezem! Hol a lány?
- Jól van! Jól van! Beszélek – nyögi ki, és Kate abban a pillanatban elengedi – Egy faházban az erdő mellett.
- Írja le hol – Esposito egy papírt tol a fickó elé, ő pedig már rá is firkálja a címet.
- Vigye egy fogdába – szól oda Kate egy rendőrnek és már mindenki gyülekezik is. A mellényeiket veszik fel és a fegyvereket ellenőrzik. Logan is neki áll öltözködni.
- Menni akarok – suttogom és most Kate jön oda hozzám.
- Nem tudom, mit találunk ott – szeretetteljesen megsimítja az arcomat. Amolyan nővérese – jobb, ha itt maradsz. Nemrég kaptam meg a két húgaimat. Legalább téged tudjalak biztonságban.
- Látni akarom – érzem, hogy egy két csepp könny kiszalad a szememből.
- De akkor a kocsiban maradsz – adja a testvéri utasítást. Bólintok és a lift felé megyek velük. Logan idegesen szorítja meg a kezem. Tudom, hogy félt, hogy oda megyek. A kocsikhoz érve automatikusan az ő kocsijába szállok be.
- Ígérd meg, hogy nem csinálsz hülyeséget – kérdezi idegesen és közben a kezét a combomra csúsztatja.
- Ígérem.
Nem beszélünk tovább, képtelen vagyok beszélni. Ideges tördelem a kezeimet. Egy órányi autóút után leparkolunk egy erdészháznál. A közelben nincs lakott ház. Némán szállunk ki a kocsiból. Logan fedezékbe húz a kocsija mögé, ami elég magas, ahhoz, hogy alacsony termetemnek fedezéket nyújtson.
- Tessék – nyom a kezembe Kate egy rádiót – Csak akkor jöhetsz be, ha szólunk. Bármit hallasz, kint maradsz. Világos? Gondolj a lányodra.
Ahhoz is ideges vagyok, hogy annyit mondjak megértettem. Csak bólintok és ők megindulnak befelé. Megnyugtat, hogy tudom, rajtuk legalább golyóálló mellény van. Kiabálást és golyózáport hallok, ami legalább 5 percig biztosan tart. Egyre idegesebb vagyok. A rádió lassan széttörik, a kezemben annyira szorítom, mire elhall a fegyverdurrogás. Sem a rádión sem egyébként nem hallok semmit. Csend van. remélem, mindenki jól van. És remélem Raina is itt van. Élve. Elmormolok egy néma, gyors imát, ami tőlem meglehetősen szokatlan művelet, aztán egy hangos sikoly hallatszik ki. Raina az. Gondolkodás nélkül indulnék meg befelé, de megállít az ígéretem. Fittyet hányva kerülöm ki a kocsit, de abban a pillanatban Kate hangja jött a rádióból.
- Chris gyere gyorsan, szükség van rád!
Eldobom a kezemben lévő készüléket és rohanok befelé. Hallom, hogy Raina kiabál és a hang irányába futok. Eszeveszetten vergődik a földön. Kate próbálja lefogni, de nem ő az az ember, aki meg tudja nyugtatni.
- Te nem vagy igazi! Egyikőtök sem igazi! Csak hallucinációk vagytok! Eltűntök! El fogtok tűnni! – kiabál, néha érthetően néha össze vissza. Gyorsan mellé guggolok.
- Raina én vagyok Chris! – próbálom megölelni, de ellők magától és hátra esek. Közelebb megyek hozzá, megragadom a vállait és magam felé fordítom.
- Nézz rám! – kiáltom, de nem néz rám. Finoman megrázom – Raina Hamill nézz rám az istenért. A testvéred vagyok Christine!
Megragadom a fejét és a szemeibe nézek.
- Látod! Én vagyok! Nem vagyok hallucináció és nem fogok köddé válni!
- Nem válsz köddé! – suttogja értetlenül. Fogalmam sincs, hogy mit kapott, de azt hiszem nem ez az első hallucinációja.
- Nem. Itt vagyok. Nem megyek el. Már nem hagylak el többé. Nem lesz semmi baj többé. Tudod testvérek örökké – emlékeztetem egy régi fogadalmunkra, ami tudom, hogy meggyőzi, közben pedig végig figyelek rá, hogy a tekintetünk összekapcsolódjon. Hírtelen elenged és szorosan megölel. Meggyőztem. Nagyon szorosan öleljük egymást. Úgy, mint mikor gyerekek voltunk. Könnyezek. Szegényemnek pedig most esik le, hogy valójában itt vagyok, itt vagyunk. A háttérből hallom, hogy Kate utasítja a rendőröknek, hogy nem hívnak mentőt, mi visszük a kórházba, ők pedig vigyék csak a dutyiba Cabot-ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése