És egy jótanács, ha van valakitek aki fontos, becsüljétek meg, mert nem tudjátok, mikor veszítitek el. De ne essetek az én hibámba, ne aggódjátok túl, ha épp nem válaszol, de azért jó ha odafigyeltek az illetőre. Találjátok meg az arany középutat. És egy klassz megjegyzés "Carpe diem!" Élj a mának. Tegyétek ti is ezt.
ha még úgy gondolod Kishúgom, Akkor Forever&Always
Raina:
Mikor felébredek, a hasamhoz szorítom a kezem. A szoba üres.
Az ablakon nem szűrődik be fény, mivel le van húzva a sötétítő. Nem tudom, hogy
mennyi az idő. Nincs velem senki. Biztos haza mentek. Megpróbálok felkelni az ágyból,
hogy beengedjek egy kis frisslevegőt a szobába, de a mellkasom szúró fájdalom
szorítja össze. Inkább visszafekszem és megnyomom a nővérhívó gombot. Pár
másodperc múlva, egy kedves, idős néni lép be a szobába. Gondoskodó zöld szeme
van. Keze enyhén remeg. A hangja lágy.
- Miben segíthetek kisasszony? – kérdez, és egy igaz, üdítő mosolyt terül el az arcán.
- Lehetne egy kis friss levegőt beengedni? Nem nagyon bírom ezt a kórházszagot.
- Persze drágaságom – lassú léptekkel megy az ablakhoz és felhúzza a redőnyt. A hírtelen világosság rosszul érinti a szemem, de kis idő múlva megbékélek az erős napsütéssel.
- Szia!
- Kate! Örülök, hogy jöttél. Már kezdtem egyedül érezni magam – tör ki belőlem az öröm, mikor Kate bedugja a fejét az ajtón.
- Azért jöttem, hogy ne légy egyedül – közölte kedvesen és beljebblépett. Közelebb húzott egy széket és leült az ágyam mellé.
- Segíthetek még valamiben kisasszony? – kérdezi az idős nővér és én a fejemet rázom. Az idős hölgy az ajtóhoz megy, majd kifordul rajta. Kate és én egyedül maradunk.
- A többiek? – kérdezem és én is érzem, hogy eltűnik a csillogás a szememből.
- Nem tudtak jönni. Újabb, spontán ellenőrzés jött a gyámhivataltól.
- Ez csak Chris és Logan kifogása. Mi van Luke-al?
- Raina!... Nem beszélhetek az ő nevében. Nem tudom, hogy hol van – nagyot nyelek. A sírás összeszorítja a torkomat. Egy könnycsepp folyik végig az arcomon.
- Oh Raina… Kérlek, ne sírj.
- Egy véletlen pillanatban azt hittem, hogy minden rendbe jön. Kate kérlek…Magamra hagynál? – tudom, hogy rosszul esik neki, hogy így bánok vele, de gondolkodnom kell. Egyedül. Kate feláll és elhagyja a szobámat. Megszakad a szívem, hogy így viselkedtem vele. Megpróbálok felkelni az ágyból. Nem törődöm a fájdalommal.
A kedves, idős hölgy nyit be a szobába.
- Oh kedveském. Mit csinál? – kérdezte ijedt tekintettel, mikor látta, hogyan akarom beleszenvedni magam a tolószékbe. Fogalmam sincs, hogy honnan jön ez a hatalmas fájdalom, és azt sem tudom megmondani, hogy mi fáj, csak azt érzem, hogy szinte megbénít. Az idős ápolónő segít beleülni a székbe.
- Hová akar menni? – kérdezi kedvesen.
- Bárhová, csak el innen. Nem bírom tovább ezt a szobát! – a kedves hölgy kuncogni kezd és kifelé tol a szobából. Pár perc múlva az udvaron vagyok. A kilátás gyönyörű. Hatalmas fák és zöld fű. Magamra maradok és azon töprengek, hogy vajon hol lehet Luke és, hogy vajon minden rendben van-e Chriséknél. Csak nézelődöm és csodálom a tájat. Egy kéz érinti meg a vállam és fellélegzem.
- Megijesztettél. Azt mondtad, nem mész el – egy halvány könnycsepp jelent meg a szemem sarkban, de letörlöm. Elegem van a sírásból. Ez a terhesség kikészít érzelmileg. Ez a sok sírás… már nem bírom.
- Sajnálom Baby. Nem akartalak megijeszteni. El kellett intéznem valamit – bólint
. Semmi baj. Hiányoztál – a szúró fájdalmat figyelmen kívül hagyva, odahajolok hozzá és megcsókolom.
- Te is hiányoztál. Mondanom kell valamit, vagyis kérdezni – halványan elmosolyodom, mikor egy izgatott vigyor terül el az arcán. A szél szexin borzolja a haját. Annyira jól néz ki. A szeme ragyog, és csillog az arca.
- Hozzám jössz feleségül? – megdermedek. Nem erre számítottam. Ez nagyon hirtelen jött. A kezem a hasamra csúszik és Luke szemét fürkészem, hogy megtudjam, komolyan beszél-e. Túl régóta hallgatok, de az arca változatlan. Izgatott és várakozó.
- I…Igen… Te jó ég… Igen…Igen…igen…- Luke felugrott és azonnal szájon csókolt. Forró, mély, szerelmes csók volt.
- Annyira szeretlek… Hihetetlen vagy… Imádlak Raina Hamill – újabb csókot kapok és kacagásban törtem ki…
- Miben segíthetek kisasszony? – kérdez, és egy igaz, üdítő mosolyt terül el az arcán.
- Lehetne egy kis friss levegőt beengedni? Nem nagyon bírom ezt a kórházszagot.
- Persze drágaságom – lassú léptekkel megy az ablakhoz és felhúzza a redőnyt. A hírtelen világosság rosszul érinti a szemem, de kis idő múlva megbékélek az erős napsütéssel.
- Szia!
- Kate! Örülök, hogy jöttél. Már kezdtem egyedül érezni magam – tör ki belőlem az öröm, mikor Kate bedugja a fejét az ajtón.
- Azért jöttem, hogy ne légy egyedül – közölte kedvesen és beljebblépett. Közelebb húzott egy széket és leült az ágyam mellé.
- Segíthetek még valamiben kisasszony? – kérdezi az idős nővér és én a fejemet rázom. Az idős hölgy az ajtóhoz megy, majd kifordul rajta. Kate és én egyedül maradunk.
- A többiek? – kérdezem és én is érzem, hogy eltűnik a csillogás a szememből.
- Nem tudtak jönni. Újabb, spontán ellenőrzés jött a gyámhivataltól.
- Ez csak Chris és Logan kifogása. Mi van Luke-al?
- Raina!... Nem beszélhetek az ő nevében. Nem tudom, hogy hol van – nagyot nyelek. A sírás összeszorítja a torkomat. Egy könnycsepp folyik végig az arcomon.
- Oh Raina… Kérlek, ne sírj.
- Egy véletlen pillanatban azt hittem, hogy minden rendbe jön. Kate kérlek…Magamra hagynál? – tudom, hogy rosszul esik neki, hogy így bánok vele, de gondolkodnom kell. Egyedül. Kate feláll és elhagyja a szobámat. Megszakad a szívem, hogy így viselkedtem vele. Megpróbálok felkelni az ágyból. Nem törődöm a fájdalommal.
A kedves, idős hölgy nyit be a szobába.
- Oh kedveském. Mit csinál? – kérdezte ijedt tekintettel, mikor látta, hogyan akarom beleszenvedni magam a tolószékbe. Fogalmam sincs, hogy honnan jön ez a hatalmas fájdalom, és azt sem tudom megmondani, hogy mi fáj, csak azt érzem, hogy szinte megbénít. Az idős ápolónő segít beleülni a székbe.
- Hová akar menni? – kérdezi kedvesen.
- Bárhová, csak el innen. Nem bírom tovább ezt a szobát! – a kedves hölgy kuncogni kezd és kifelé tol a szobából. Pár perc múlva az udvaron vagyok. A kilátás gyönyörű. Hatalmas fák és zöld fű. Magamra maradok és azon töprengek, hogy vajon hol lehet Luke és, hogy vajon minden rendben van-e Chriséknél. Csak nézelődöm és csodálom a tájat. Egy kéz érinti meg a vállam és fellélegzem.
- Megijesztettél. Azt mondtad, nem mész el – egy halvány könnycsepp jelent meg a szemem sarkban, de letörlöm. Elegem van a sírásból. Ez a terhesség kikészít érzelmileg. Ez a sok sírás… már nem bírom.
- Sajnálom Baby. Nem akartalak megijeszteni. El kellett intéznem valamit – bólint
. Semmi baj. Hiányoztál – a szúró fájdalmat figyelmen kívül hagyva, odahajolok hozzá és megcsókolom.
- Te is hiányoztál. Mondanom kell valamit, vagyis kérdezni – halványan elmosolyodom, mikor egy izgatott vigyor terül el az arcán. A szél szexin borzolja a haját. Annyira jól néz ki. A szeme ragyog, és csillog az arca.
- Hozzám jössz feleségül? – megdermedek. Nem erre számítottam. Ez nagyon hirtelen jött. A kezem a hasamra csúszik és Luke szemét fürkészem, hogy megtudjam, komolyan beszél-e. Túl régóta hallgatok, de az arca változatlan. Izgatott és várakozó.
- I…Igen… Te jó ég… Igen…Igen…igen…- Luke felugrott és azonnal szájon csókolt. Forró, mély, szerelmes csók volt.
- Annyira szeretlek… Hihetetlen vagy… Imádlak Raina Hamill – újabb csókot kapok és kacagásban törtem ki…
Chris:
- Jó napot Mrs. Tree – nyitom ki az ajtót meglepődve. Logan a nappaliban öltözteti Clarissát. Éppen Raina-hoz indulnánk a kórházba. Ez már a második ellenőrzésünk a gyámügytől mióta a kislányunk nálunk van.
- Logan – kiáltok be a nappaliba és párom csakhamar meg is jelent karján a felöltöztetett lányunkkal.
- Készen vagyunk mami – mosolygott szélesen, egész addig, amíg a gyámügyest meg nem látta.
- Jó napot Mrs. Tree. Miben segíthetünk?
- Sajnálom, hogy ismét zavarnom kell, de ez a munkám – rántja meg a vállát a középkorú hölgy és már beljebb is sétál. Figyelmesen körbenéz és jegyzetel.
- Megkínálhatjuk valamivel? – kérdezem és átveszem Clarissát a kezembe.
- Egy pohár narancslevet kérnék – bólint és továbbsétál a nappali felé.
Logan a konyhába indul. Még szerencse, hogy reggel voltunk vásárolni és van itthon narancslé.
- Megnézhetném a szobákat? – fordul felém és én bólintok. Az emelet felé sétálunk. Minden szobába benéz és jegyzetel. Legutóbb is ezt csinálta és az őrületbe kergetett. Ideges vagyok. Tudom, hogy ha talál valamit, ami nem tetszik neki, akár el is vehetik a lányunkat.
- Itt a narancsléje Mrs. Tree – Logan belép a szobába és átnyújtja a poharat. Épp a gyerekszobába vagyunk. Clarissát letettem a szőnyegre játszani. Észre sem veszi, hogy mekkora a tétje ennek az egésznek.
- Aja –kislányom a lábamon csüng.
- MI az kicsim – felemelem a kezembe, ő pedig átkarolja a nyakamat és hozzám bújik. Nagyon bújós kislány. Logan szerint csak annyira, mint én, vagyis nagyon. Eszembe jut, hogy hova is indultunk mikor a gyámügyes betoppant.
- Logan – szólalok meg, hogy felhívjam magamra a figyelmet – Raina.
Elég csak ennyit mondanom és ő bólintva kimegy.
- Eddig minden rendben találok, viszont van egy apró bökkenő, amit meg kell beszélnünk – mondja komolyan és elfog a rémület.
- Talán menjünk le a nappaliba – akadozva tudom csak kimondani. A nő bólint én pedig Clarissához fordulok – cicám lejössz anyával és apával?
- Nem – a válasz rövid és tömör. Tudom, hogy a most történteket fel fogja jegyezni, hogy mit is csinálok biztonsági ellenőrzésként, hogy egyedül hagyom a gyerekem. Bekapcsolom a babyfont és a kis fehér tükrös fésülködőasztalra teszem.
- Kiabálsz, ha le szeretnél jönni? – próbálom magamra vonnia figyelmét, de már teljesen bele van merülve a barby házba, amit az apjától kapott – Clarissa.
- Iden – válaszolja és tovább játszik. Nyomok egy puszit a homlokára és kifelé indulunk. A lépcső tetején elhúzom magunk mögött a védőrácsot, amit azért szereltünk fel, hogy a mi kis copfosunk le ne essen. Mire a kanapéhoz érünk, már Logan is ott van.
- Felhívtam Kate-et, bemegy hozzá – kapok egy puszit az arcomra és mindannyian leülünk. Logan mellém ül, Mrs. Tree pedig velünk szemben. Idegesen szorítom szerelmem kezét.
- Szóval, mint már említettem, eddig mindent rendben találtam, viszont maguk nem házasok – jelenti ki neme elhatározással – mint tudják, ideiglenes papírjaik vannak arról, hogy a kiskorú maguknál lehet. Ahhoz, hogy végleges papírokat kapjanak, és ne legyen több váratlan ellenőrzés, szükség van arra, hogy összeházasodjanak.
- Elnézést, de mi köze van a házassághoz a lányunknak. Együtt élünk – lepődök meg, és egy cseppet úgy hallom magam, mintha ellenezném a házasságot, pedig nem így van.
- Nem tudom Ms. Hamill, de ez a szabály.
- Mennyi időnk van? – meglepődök Logan kérdésén. Vajon mire gondol ezzel?
- Három hónapjuk – lecsüggesztem a fejem. Nem tudom, hogy mit is kéne éreznem most. Kikísérjük, a hölgyet aztán visszafelé indulok a nappaliba. Logan a kezem után nyúl és magához húz.
- Mi baj? – kérdezi ijedten.
- elvehetik tőlünk – egy könnycsepp is kiszalad a szememből, amit sietősen le is töröl.
- Nem fogják. Nem így akartalak megkérni, és nem egy ilyen helyzetben, de ha már így alakult, tisztelj meg azzal, hogy hozzám jössz – még le is térdel. A gyűrű ugyan hiányzik, de naná, hogy igent mondok neki.
- Hogy szervezünk le egy esküvőt 3 hónap alatt? – meglepődök a kérdésemen, igent kellett volna mondanom, nem egy kérdést.
- Van egy népszerű sógorod – mindketten elmosolyodunk, és olyan szenvedéllyel csókol meg, mint még soha.
- Ppa! – Clarissa hangját halljuk amint a lépcső tetejéről kiabál.
- Jövök már hercegnőm – Logan pár hatalmas lépéssel már ott is volt, és könnyedén emelte át a korláton. Imádom őket nézni. valósággal szerelmes a lányába és Clarissa órákig tud csüngni az apja nyakán.
- Mi lenne ha meglátogatnánk Raina-t?
Mindannyian benne vagyunk a dologban, hisz egyébként is oda indultunk. Clarissa el nem engedné a babáját, végig vele van és olyan kerge, mint még soha.
- Kicsim nyugodj már meg egy kicsit – próbálom megnyugtatni, mert össze vissza ugra-bugrál a kórház folyosóján.
- Talán érzi, hogy a szülei boldogok – suttogja a fülembe Logan és egy gyors csókot kapok, mielőtt a lányunk kivágja Raina kórtermének az ajtaját. Luke-kal meglepődve rebbennek szét. Clrasissának érzéke van hozzá, hogy rosszkor zavarjon. Belepirulok, ha eszembe jut az előző éjszaka. Ismét rosszkor zavart. Még szerencse, hogy csak két éves.
- Rosszkor jöttünk? – Kérdezi Logan és azt hiszem a húgomnak feltűnt a pirulásom.
- Nem. Gyertek be. El kell újságolnunk valamit – Csak úgy hadarja, és szinte majd kicsattan a boldogságtól. A szeme ragyog: nem tudom, hogy a terhesség teszi-e, vagy a szerelem, de jól áll neki.
- Aina néji – Clarissa az ágy mellett ugrál és meg is próbál felmászni. A keresztapja idejében elkapja és felteszi Raina mellé.
- Szóval mi az újság? – kérdezem kíváncsian.
- Luke megkérte a kezem – egyszerűen és mosolyogva jelenti ki. Talán ha nem lenne a füle, körbemosolyogná a fejét.
- ÉS? – izgatottam teszem fel a kérdést.
- Valószínűleg igent, mondott ha Luke még életben van – vicceli el a helyzetet Logan.
- Nagyon vicces Jones – nevet Luke.
- Annyira örülök nektek – ölelem magamhoz Raina-t. Örülök, hogy boldogok. Raina megérdemli, hogy az élete boldogan folytatódjon. Annyi mindenen kellett átmennie, és végre boldog lehet. Most már megnyugodhatok. Tudom, hogy ő boldog és csak az számít. Bármit megadnék a húgomért.
- Jó napot Mrs. Tree – nyitom ki az ajtót meglepődve. Logan a nappaliban öltözteti Clarissát. Éppen Raina-hoz indulnánk a kórházba. Ez már a második ellenőrzésünk a gyámügytől mióta a kislányunk nálunk van.
- Logan – kiáltok be a nappaliba és párom csakhamar meg is jelent karján a felöltöztetett lányunkkal.
- Készen vagyunk mami – mosolygott szélesen, egész addig, amíg a gyámügyest meg nem látta.
- Jó napot Mrs. Tree. Miben segíthetünk?
- Sajnálom, hogy ismét zavarnom kell, de ez a munkám – rántja meg a vállát a középkorú hölgy és már beljebb is sétál. Figyelmesen körbenéz és jegyzetel.
- Megkínálhatjuk valamivel? – kérdezem és átveszem Clarissát a kezembe.
- Egy pohár narancslevet kérnék – bólint és továbbsétál a nappali felé.
Logan a konyhába indul. Még szerencse, hogy reggel voltunk vásárolni és van itthon narancslé.
- Megnézhetném a szobákat? – fordul felém és én bólintok. Az emelet felé sétálunk. Minden szobába benéz és jegyzetel. Legutóbb is ezt csinálta és az őrületbe kergetett. Ideges vagyok. Tudom, hogy ha talál valamit, ami nem tetszik neki, akár el is vehetik a lányunkat.
- Itt a narancsléje Mrs. Tree – Logan belép a szobába és átnyújtja a poharat. Épp a gyerekszobába vagyunk. Clarissát letettem a szőnyegre játszani. Észre sem veszi, hogy mekkora a tétje ennek az egésznek.
- Aja –kislányom a lábamon csüng.
- MI az kicsim – felemelem a kezembe, ő pedig átkarolja a nyakamat és hozzám bújik. Nagyon bújós kislány. Logan szerint csak annyira, mint én, vagyis nagyon. Eszembe jut, hogy hova is indultunk mikor a gyámügyes betoppant.
- Logan – szólalok meg, hogy felhívjam magamra a figyelmet – Raina.
Elég csak ennyit mondanom és ő bólintva kimegy.
- Eddig minden rendben találok, viszont van egy apró bökkenő, amit meg kell beszélnünk – mondja komolyan és elfog a rémület.
- Talán menjünk le a nappaliba – akadozva tudom csak kimondani. A nő bólint én pedig Clarissához fordulok – cicám lejössz anyával és apával?
- Nem – a válasz rövid és tömör. Tudom, hogy a most történteket fel fogja jegyezni, hogy mit is csinálok biztonsági ellenőrzésként, hogy egyedül hagyom a gyerekem. Bekapcsolom a babyfont és a kis fehér tükrös fésülködőasztalra teszem.
- Kiabálsz, ha le szeretnél jönni? – próbálom magamra vonnia figyelmét, de már teljesen bele van merülve a barby házba, amit az apjától kapott – Clarissa.
- Iden – válaszolja és tovább játszik. Nyomok egy puszit a homlokára és kifelé indulunk. A lépcső tetején elhúzom magunk mögött a védőrácsot, amit azért szereltünk fel, hogy a mi kis copfosunk le ne essen. Mire a kanapéhoz érünk, már Logan is ott van.
- Felhívtam Kate-et, bemegy hozzá – kapok egy puszit az arcomra és mindannyian leülünk. Logan mellém ül, Mrs. Tree pedig velünk szemben. Idegesen szorítom szerelmem kezét.
- Szóval, mint már említettem, eddig mindent rendben találtam, viszont maguk nem házasok – jelenti ki neme elhatározással – mint tudják, ideiglenes papírjaik vannak arról, hogy a kiskorú maguknál lehet. Ahhoz, hogy végleges papírokat kapjanak, és ne legyen több váratlan ellenőrzés, szükség van arra, hogy összeházasodjanak.
- Elnézést, de mi köze van a házassághoz a lányunknak. Együtt élünk – lepődök meg, és egy cseppet úgy hallom magam, mintha ellenezném a házasságot, pedig nem így van.
- Nem tudom Ms. Hamill, de ez a szabály.
- Mennyi időnk van? – meglepődök Logan kérdésén. Vajon mire gondol ezzel?
- Három hónapjuk – lecsüggesztem a fejem. Nem tudom, hogy mit is kéne éreznem most. Kikísérjük, a hölgyet aztán visszafelé indulok a nappaliba. Logan a kezem után nyúl és magához húz.
- Mi baj? – kérdezi ijedten.
- elvehetik tőlünk – egy könnycsepp is kiszalad a szememből, amit sietősen le is töröl.
- Nem fogják. Nem így akartalak megkérni, és nem egy ilyen helyzetben, de ha már így alakult, tisztelj meg azzal, hogy hozzám jössz – még le is térdel. A gyűrű ugyan hiányzik, de naná, hogy igent mondok neki.
- Hogy szervezünk le egy esküvőt 3 hónap alatt? – meglepődök a kérdésemen, igent kellett volna mondanom, nem egy kérdést.
- Van egy népszerű sógorod – mindketten elmosolyodunk, és olyan szenvedéllyel csókol meg, mint még soha.
- Ppa! – Clarissa hangját halljuk amint a lépcső tetejéről kiabál.
- Jövök már hercegnőm – Logan pár hatalmas lépéssel már ott is volt, és könnyedén emelte át a korláton. Imádom őket nézni. valósággal szerelmes a lányába és Clarissa órákig tud csüngni az apja nyakán.
- Mi lenne ha meglátogatnánk Raina-t?
Mindannyian benne vagyunk a dologban, hisz egyébként is oda indultunk. Clarissa el nem engedné a babáját, végig vele van és olyan kerge, mint még soha.
- Kicsim nyugodj már meg egy kicsit – próbálom megnyugtatni, mert össze vissza ugra-bugrál a kórház folyosóján.
- Talán érzi, hogy a szülei boldogok – suttogja a fülembe Logan és egy gyors csókot kapok, mielőtt a lányunk kivágja Raina kórtermének az ajtaját. Luke-kal meglepődve rebbennek szét. Clrasissának érzéke van hozzá, hogy rosszkor zavarjon. Belepirulok, ha eszembe jut az előző éjszaka. Ismét rosszkor zavart. Még szerencse, hogy csak két éves.
- Rosszkor jöttünk? – Kérdezi Logan és azt hiszem a húgomnak feltűnt a pirulásom.
- Nem. Gyertek be. El kell újságolnunk valamit – Csak úgy hadarja, és szinte majd kicsattan a boldogságtól. A szeme ragyog: nem tudom, hogy a terhesség teszi-e, vagy a szerelem, de jól áll neki.
- Aina néji – Clarissa az ágy mellett ugrál és meg is próbál felmászni. A keresztapja idejében elkapja és felteszi Raina mellé.
- Szóval mi az újság? – kérdezem kíváncsian.
- Luke megkérte a kezem – egyszerűen és mosolyogva jelenti ki. Talán ha nem lenne a füle, körbemosolyogná a fejét.
- ÉS? – izgatottam teszem fel a kérdést.
- Valószínűleg igent, mondott ha Luke még életben van – vicceli el a helyzetet Logan.
- Nagyon vicces Jones – nevet Luke.
- Annyira örülök nektek – ölelem magamhoz Raina-t. Örülök, hogy boldogok. Raina megérdemli, hogy az élete boldogan folytatódjon. Annyi mindenen kellett átmennie, és végre boldog lehet. Most már megnyugodhatok. Tudom, hogy ő boldog és csak az számít. Bármit megadnék a húgomért.
Raina:
Kibontakozok az ölelésből.
- Hogy ment a gyámügyes látogatása? – kérdezem.
- Igen! Minden rendben. Logan megkérte a kezem.
- Micsoda? Ez csodálatos! – most én ölelem meg.
Az idő gyorsan telik. Az napok hetekké, a hetek hónapokká. Sajnos nem találtunk lakást, de Kate nem is engedett el. Egy nehezen mozgó, veszélyeztetett terhes nő vagyok. Gates megbocsátott nekem, de terepre alapból nem mehettem. A papírmunkát is csak egy hónapig csinálhattam. A kanapén ülök, és a tv-t bámulom. Nagyon nehezen mozgok és már egy egyszerű lépéstől elfáradom. Nincs itthon senki. Kate-ék az őrsön dolgoznak, Luke pedig nemrég kapott egy jó állást. Igen, a férjemmel kezd helyreállni az életünk. Logan és Chris is összeházasodtak és megkapták Clarissa teljes és törvényes felügyeleti jogát.
- Szia!
- Szia! – próbálok felállni, de minden próbálkozásom kudarcba fullad.
- Maradj csak – rám mosolyog és leül mellém a kanapéra.
- Hogy érzed magad? – kérdezi aggódva.
- Nem tudom. Érdekesen.
- Kibújhatna már igaz? – sóhajt.
- Igen… Pisilnem kell. Segítesz? – kérdezem, majd Kate feláll és felhúz a kanapéról. A mosdóba megyek. A tükör elé állok és megnézem magam. A terhességen kívül nem sok plusz sújt szedtem fel, de azért van. A nadrágom nedves lesz. De hát még mindig pisilnem kell. Ez nem az. Akkor ez azt jelenti, hogy…
- Kate! – kiabálok ki a mosdóból.
- Itt vagyok az ajtó előtt. Baj van?
- Ömm… Elfolyt a magzatvizem.
- Micsoda? – Kate bejön és nagyra nyílt szemekkel néz rám.
- Hé! Még nem pisiltem! – gyorsan elfordul és én elvégzem a dolgom. A gyorsaságomtól eltekintve, viszonylag hamar a kocsiban vagyunk. Kate megragadja a telefont. A dokkolóba teszi és tárcsázik.
- Igen?
- Igen? – két hang szól bele a telefonba. Az egyik Luke a másik Chris.
- Vörös kód – mondja Kate és mind a ketten elhallgatnak.
- Most? – hallom Luke hangját.
- Micsoda? – Chris is megdöbben.
- ÁÁÁ! – szólok bele a beszélgetésbe. Ez az első olyan fájásom, ami tényleg elviselhetetlen.
- Máris indulok.
- Én is – jelentik kis és Kate bontja a vonalat.
- Nagyon fáj Kate… - gyorsan szedem a levegőt. Összeszorítom a fogam, hogy ne sikítsak.
- Lélegezz Raina. Lassan – örülök, hogy Kate tapasztalt, és annak is, hogy nem voltam egyedül otthon. Megpróbálom megfogadni amit Kate mond. Lassabban lélegzem, de úgy érzem, ez nem segít.
- Nagyon fáj Kate. Nem bírom tovább el fogok ájulni.
- Nem! Maradj velem. Beszélgessünk. Mi volt az utolsó ultrahangon? Kiderült a baba neme?
- Igen, de mondtuk az orvosnak, hogy ne mondja meg. Meglepetés lesz. Viszont a baba szívverése rendes volt. Nem fog baja esni ugye? Nem lesz baj ugye?
- Nyugodj meg szívem nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz. Nyugodj meg – befordulunk a parkolóba. Kate kiszáll és segítséget kér. A mentősök már ott is vannak és segítenek kiszállni. Egy hordágyra fektetnek és már befelé is száguldunk. A folyosón megpillantom Christ és Luke-ot. Csak ne kelljen választanom. Most bárki támogatása jól jönne.
- Chris menj te – szólal meg Luke.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Menj. Vigyázz rá – Chris mellém lép és megfogja a kezem.
- Nyugodj meg szívem. Itt vagyok.
- Nagyon fáj Chris – a szememből könny csordul, és ismét száguldozni kezdünk. A szülőszobába tolnak. Levágják rólam a ruhát. Örülök, hogy Chris mellettem van.
- Rendben. Eléggé kitágult. Mehet. Nyomjon – mindent beleadok, hogy világra segítsem a gyermekem.
Kezdek elfáradni. Nagyon erőtlen vagyok. Utolsó erőfeszítésemmel segítek neki megszületni. A sírás ami az első levegővétel eredménye, csodásan harsogja be a szobát.
- Valami baj van! – jelenti ki az orvos. Megszorítom Chris kezét.
- MI a baj? – nyögöm erőtlenül.
- Két baba van. De a másik túl gyenge, hogy megszülessen.
- Bármi történjen is, mentse meg a babát. Kérem, a babát mentse – könyörgöm.
- Helyi érzéstelenítést kap és megcsászározzuk.
- Maradhatok? – kérdezi Chris és az orvos bólint.
- Tartson ki Mrs. Raymonds.
- Azt hiszem, el fogok ájulni! – jelentem ki.
- Nee… Maradjon ébren. Beszéljen hozzám – egy másik orvos robog be a szobába.
- Jó, hogy itt van. Van egy kis gond.
- Nem tudjuk kivenni a babát. Biztonságban nem – az orvos szavai megrémítenek.
- Mentse a babát. Kérem.
- Biztos benne? – kérdezi Dr. Conors.
- Igen. A babának élnie kell! – a könnyeim folynak és Chris döbbent fejet vág.
- Ne nézz így – szólok oda a könnyeim között.
- nem veszíthetlek el. Nem… - már ő is sír.
- Bennük tovább élek. Mond meg Luke-nak, hogy nagyon szeretem. Mindig is szeretni fogom – elengedem Chris kezét és becsukom a szemem. Felkészültem rá, hogy életemet adjam a gyermekemért. Azért remélem, hogy túlélem. Chris-t kiviszik. Nagyon tombol. Az arcomra maszk kerül és álomba merülök.
- Hogy ment a gyámügyes látogatása? – kérdezem.
- Igen! Minden rendben. Logan megkérte a kezem.
- Micsoda? Ez csodálatos! – most én ölelem meg.
Az idő gyorsan telik. Az napok hetekké, a hetek hónapokká. Sajnos nem találtunk lakást, de Kate nem is engedett el. Egy nehezen mozgó, veszélyeztetett terhes nő vagyok. Gates megbocsátott nekem, de terepre alapból nem mehettem. A papírmunkát is csak egy hónapig csinálhattam. A kanapén ülök, és a tv-t bámulom. Nagyon nehezen mozgok és már egy egyszerű lépéstől elfáradom. Nincs itthon senki. Kate-ék az őrsön dolgoznak, Luke pedig nemrég kapott egy jó állást. Igen, a férjemmel kezd helyreállni az életünk. Logan és Chris is összeházasodtak és megkapták Clarissa teljes és törvényes felügyeleti jogát.
- Szia!
- Szia! – próbálok felállni, de minden próbálkozásom kudarcba fullad.
- Maradj csak – rám mosolyog és leül mellém a kanapéra.
- Hogy érzed magad? – kérdezi aggódva.
- Nem tudom. Érdekesen.
- Kibújhatna már igaz? – sóhajt.
- Igen… Pisilnem kell. Segítesz? – kérdezem, majd Kate feláll és felhúz a kanapéról. A mosdóba megyek. A tükör elé állok és megnézem magam. A terhességen kívül nem sok plusz sújt szedtem fel, de azért van. A nadrágom nedves lesz. De hát még mindig pisilnem kell. Ez nem az. Akkor ez azt jelenti, hogy…
- Kate! – kiabálok ki a mosdóból.
- Itt vagyok az ajtó előtt. Baj van?
- Ömm… Elfolyt a magzatvizem.
- Micsoda? – Kate bejön és nagyra nyílt szemekkel néz rám.
- Hé! Még nem pisiltem! – gyorsan elfordul és én elvégzem a dolgom. A gyorsaságomtól eltekintve, viszonylag hamar a kocsiban vagyunk. Kate megragadja a telefont. A dokkolóba teszi és tárcsázik.
- Igen?
- Igen? – két hang szól bele a telefonba. Az egyik Luke a másik Chris.
- Vörös kód – mondja Kate és mind a ketten elhallgatnak.
- Most? – hallom Luke hangját.
- Micsoda? – Chris is megdöbben.
- ÁÁÁ! – szólok bele a beszélgetésbe. Ez az első olyan fájásom, ami tényleg elviselhetetlen.
- Máris indulok.
- Én is – jelentik kis és Kate bontja a vonalat.
- Nagyon fáj Kate… - gyorsan szedem a levegőt. Összeszorítom a fogam, hogy ne sikítsak.
- Lélegezz Raina. Lassan – örülök, hogy Kate tapasztalt, és annak is, hogy nem voltam egyedül otthon. Megpróbálom megfogadni amit Kate mond. Lassabban lélegzem, de úgy érzem, ez nem segít.
- Nagyon fáj Kate. Nem bírom tovább el fogok ájulni.
- Nem! Maradj velem. Beszélgessünk. Mi volt az utolsó ultrahangon? Kiderült a baba neme?
- Igen, de mondtuk az orvosnak, hogy ne mondja meg. Meglepetés lesz. Viszont a baba szívverése rendes volt. Nem fog baja esni ugye? Nem lesz baj ugye?
- Nyugodj meg szívem nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz. Nyugodj meg – befordulunk a parkolóba. Kate kiszáll és segítséget kér. A mentősök már ott is vannak és segítenek kiszállni. Egy hordágyra fektetnek és már befelé is száguldunk. A folyosón megpillantom Christ és Luke-ot. Csak ne kelljen választanom. Most bárki támogatása jól jönne.
- Chris menj te – szólal meg Luke.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Menj. Vigyázz rá – Chris mellém lép és megfogja a kezem.
- Nyugodj meg szívem. Itt vagyok.
- Nagyon fáj Chris – a szememből könny csordul, és ismét száguldozni kezdünk. A szülőszobába tolnak. Levágják rólam a ruhát. Örülök, hogy Chris mellettem van.
- Rendben. Eléggé kitágult. Mehet. Nyomjon – mindent beleadok, hogy világra segítsem a gyermekem.
Kezdek elfáradni. Nagyon erőtlen vagyok. Utolsó erőfeszítésemmel segítek neki megszületni. A sírás ami az első levegővétel eredménye, csodásan harsogja be a szobát.
- Valami baj van! – jelenti ki az orvos. Megszorítom Chris kezét.
- MI a baj? – nyögöm erőtlenül.
- Két baba van. De a másik túl gyenge, hogy megszülessen.
- Bármi történjen is, mentse meg a babát. Kérem, a babát mentse – könyörgöm.
- Helyi érzéstelenítést kap és megcsászározzuk.
- Maradhatok? – kérdezi Chris és az orvos bólint.
- Tartson ki Mrs. Raymonds.
- Azt hiszem, el fogok ájulni! – jelentem ki.
- Nee… Maradjon ébren. Beszéljen hozzám – egy másik orvos robog be a szobába.
- Jó, hogy itt van. Van egy kis gond.
- Nem tudjuk kivenni a babát. Biztonságban nem – az orvos szavai megrémítenek.
- Mentse a babát. Kérem.
- Biztos benne? – kérdezi Dr. Conors.
- Igen. A babának élnie kell! – a könnyeim folynak és Chris döbbent fejet vág.
- Ne nézz így – szólok oda a könnyeim között.
- nem veszíthetlek el. Nem… - már ő is sír.
- Bennük tovább élek. Mond meg Luke-nak, hogy nagyon szeretem. Mindig is szeretni fogom – elengedem Chris kezét és becsukom a szemem. Felkészültem rá, hogy életemet adjam a gyermekemért. Azért remélem, hogy túlélem. Chris-t kiviszik. Nagyon tombol. Az arcomra maszk kerül és álomba merülök.
Egy sötét sikátorban vagyok. Félek. MI történik? Valaki jön.
Valaki figyel. Érzem, hogy néznek.
- Szia! – két kislány áll előttem, 7-8 év körüliek.
- Mit kerestek itt? Nagyon sötét és hideg van. Nem biztonságos itt.
- Te miről beszélsz? Ez egy gyönyörű, napos rét. Virágokkal – mondja a kis szőke.
- Gyere. Ne félj. Lásd olyannak, amilyen valójában – a másik kislánynak barna, világos, hosszú haja van. Chrisre hasonlít.
- Hunyd be a szemed – mondja a szép szőke és a kezét a szememre teszi – Nyugodj meg!
Lecsúsztatja a kezét és kinyitom a szemem. Egy gyönyörű rét közepén állok. Előttem 2-3 km-re egy nagyerdő van. A lábaim előtt egy kockás pléd, mindenféle finomsággal. Szendvicsek, édességek.
- Kik vagytok? – kérdezem, de sejtem a választ.
- A lányaid vagyunk: Johanna Katherine Raymonds.
- Én Christine Elizabeth Raymonds – döbbenten guggolok le eléjük, hogy a szemükbe nézzek. Teljesen egyformák. A hajukat kivéve, pont mint nekem és Chrisnek. Csodálatos lányokat hoztam a világra. Leülünk és enni kezdünk. Beszélgetünk. Annyira szeretném őket az életben is látni.
- Szia! – két kislány áll előttem, 7-8 év körüliek.
- Mit kerestek itt? Nagyon sötét és hideg van. Nem biztonságos itt.
- Te miről beszélsz? Ez egy gyönyörű, napos rét. Virágokkal – mondja a kis szőke.
- Gyere. Ne félj. Lásd olyannak, amilyen valójában – a másik kislánynak barna, világos, hosszú haja van. Chrisre hasonlít.
- Hunyd be a szemed – mondja a szép szőke és a kezét a szememre teszi – Nyugodj meg!
Lecsúsztatja a kezét és kinyitom a szemem. Egy gyönyörű rét közepén állok. Előttem 2-3 km-re egy nagyerdő van. A lábaim előtt egy kockás pléd, mindenféle finomsággal. Szendvicsek, édességek.
- Kik vagytok? – kérdezem, de sejtem a választ.
- A lányaid vagyunk: Johanna Katherine Raymonds.
- Én Christine Elizabeth Raymonds – döbbenten guggolok le eléjük, hogy a szemükbe nézzek. Teljesen egyformák. A hajukat kivéve, pont mint nekem és Chrisnek. Csodálatos lányokat hoztam a világra. Leülünk és enni kezdünk. Beszélgetünk. Annyira szeretném őket az életben is látni.
Chris:
- Raina! – sikítok és maradni próbálok, de a nővér a
könyökömnél fogva húz kifele. Ellenkezek, de ő erősebb, és amint kint vagyunk,
ő visszalép és becsukja az ajtót.
- Mi történt? – lép elém Luke idegesen. Arca rémült és valahogy meg tudom érteni. Levegőt veszek, hogy megszólaljak, de helyette zokogás ráz meg. Képtelen vagyok elmondani, hogy Raina meghalhat odabent és akár a másik lánya is, akiről nem is tudtak. Húgom férje a vállamnál ragad meg és mint egy rongybabát rázni kezd.
- Mi van Raina-val és a babával? – dühös és rémült is. Kate kiszed a kezei közül és leültet a műanyag székek egyikére.
- Christine mi történt? – kérdezi Kate. Pulcsim ujjával letörlöm a könnyeket. Újabb nagy levegőt veszek és belekezdek.
- Minden rendben ment egészen a addig amíg a baba ki nem bújt. Gyönyörű és egészséges, de kiderült, hogy van még egy baba, aki kicsi és gyenge, ezért császároznak. Az orvos azt mondta, hogy nem tudják kivenni a babát biztonságban. Raina könyörgött az orvosnak, hogy a babát mentse – zokogok fel és Kate magához húz. Luke őrjöngve pattan fel. Ököllel a falba vág, aztán a hajába túrva a földre csúszik. Tenyerébe temette az arcát. Azt sem kérdezte meg, hogy fia lett-e vagy lánya.
- Azt sem kérdezed, meg hogy mi lett a baba? – idegesen pattanok fel – a feleséged lehet, hogy meg fog halni! A gyerekeddel együtt! Felfogtad? – szinte ordítok vele. Nem kellett volna kiabálnom, és erre azonnal rá is jövök.
- Ne haragudj! – csuklik el a hangom. Csak suttogásra futja. Nem válaszol. Fájdalmasan néz rám. Feláll, és azt hiszem nekem fog jönni, de mégis inkább megáll. Csak megölel. Azt hiszem felfogta mi a helyzet súlya.
- Na! Megszületett már? – Logan és Rick jelenik meg a folyosón. Futva vetem magam a férjem karjaiba és zokogni kezdek.
- MI történt? – kérdezi halkan. Nem tudok válaszolni.
- Raina és a másik baba veszélyben vannak – foglalja össze Kate röviden. A helyzet nem ilyen egyszerű. Hallottam amint a húgom lemond az életéről. Bár azt hiszem én is ezt tettem volna a helyében, ha a gyerekem életéről lenne szó.
- Másik baba? – meglepődik.
- Kicsi és gyenge, elbújt a tesója mellett. Hallottam amint Raina lemond az életéről – zokogok bele Logan mellkasába.
- Vidd egy kicsit ki a levegőre – szólal meg Kate. Logan átkarol, és kifelé indulunk. Nem tudom tudnék-e egyedül menni, ha nem karolna át. A korház előtt van néhány pad. Oda ültet le és leül mellém.
- Minden rendben lesz kicsim – suttogja a hajamban – gondolj bele, mennyi mindent kibírt már a húgod.
- Olyan gyönyörű kislánya van és lehet, hogy nem láthatja majd soha – zokogok – és mi lesz a másik kicsivel?
- Nyugodj meg Christine – simogatja a hátamat.
- Vissza akarok menni – szipogok. A zokogásom alább hagyott, de a félelem ott van.
- Menjünk – újra átkarol és visszasétálunk. Kate Rick ölelésébe van bújva, Luke az egyik széken ül, tenyerébe hajtva a fejét. MI is leülünk, de egy percre sem engedem el Logan kezét. Már legalább 20 perce ülünk, mire az ajtó nyílik. Mindkét orvos kilép rajta. Idegesen felpattanunk.
- Hogy van a feleségem és a gyerekem? – kérdezi meg Luke azonnal.
- Egyelőre mind a ketten rossz állapotban vannak. A felesége nagyon sok vért veszített. Annak ellenére, hogy folyamatosan pótlást kapott és a szíve is megzavarodott. A következő 24 órában dől el minden – tart egy levegővételnyi szünetet és én már közbe is vágok.
- És a babák?
- Az elsőszülött kislány egészséges és jól van. Viszont a másik baba inkubátorban van és nagyon gyenge. Nála szintén kritikus lesz a következő egy-két nap. Kicsit kisebb, mint a testvére.
- Mikor láthatom – kérdezi meg Luke.
- A 117-es kórteremben van. Még alszik. A folyosó végén megtalálnak az irodámban – mondta az orvos és otthagyott minket.
- Lányaim vannak, de az egyiket és a feleségemet is elveszíthetem – suttogta megtörten Luke és a megadott szoba felé indulunk. Halkan nyitunk be, pedig tudjuk, hogy még hat az altató.
- Kérlek egyetlenem. Szükségem van rád. Küzdj, kérlek, ne most add fel – Luke Raina mellett ül és haját simogatja. A húgom sápadt a vérveszteségtől. Annyiszor kellett már így látnom.
- Meg akarom nézni az unkahúgaimat – suttogok, és kifelé indulok.
- ÉN… - Luke hangja megállít. Tétován néz a feleségére és aztán az ajtóra. Tudom mit akar. Látni szeretné a lányait, de nem tudja otthagyni Raina-t.
- Mi lenne, ha felváltva néznénk meg.
- Menj te – bólint és már el is indulok. Kate jön velem és Logan is elkapja a kezem. Az üvegnél kimutatták az első kislányt. Nagyon szép baba. A húgomra hasonlít. A másik babához azonban nem akartak beengedni minket. De hála a nővérem jó rábeszélőképességének, hozzá is bemehettünk, de csak steril köntösökben és maszkban. Annyira apró és törékeny. Picike szájából egy cső lógott ki és a szeme is le van ragasztva.
- Meg fog gyógyulni a mamid – suttogom és megsimogatom az inkubátor üvegfalát.
Visszamegyünk a szobába. Luke egy puszit ad Raina homlokára, és most ő megy ki. Egy széket húzok az ágy mellé és megfogom a tesóm kezét. Lehajtom a fejem és csak hallgatok. Egy gyenge szorítás és a másodperc tört része alatt pattanok fel.
- Raina! Raina! – szólongatom – Ébredj húgi!
- Mi történt? – lép elém Luke idegesen. Arca rémült és valahogy meg tudom érteni. Levegőt veszek, hogy megszólaljak, de helyette zokogás ráz meg. Képtelen vagyok elmondani, hogy Raina meghalhat odabent és akár a másik lánya is, akiről nem is tudtak. Húgom férje a vállamnál ragad meg és mint egy rongybabát rázni kezd.
- Mi van Raina-val és a babával? – dühös és rémült is. Kate kiszed a kezei közül és leültet a műanyag székek egyikére.
- Christine mi történt? – kérdezi Kate. Pulcsim ujjával letörlöm a könnyeket. Újabb nagy levegőt veszek és belekezdek.
- Minden rendben ment egészen a addig amíg a baba ki nem bújt. Gyönyörű és egészséges, de kiderült, hogy van még egy baba, aki kicsi és gyenge, ezért császároznak. Az orvos azt mondta, hogy nem tudják kivenni a babát biztonságban. Raina könyörgött az orvosnak, hogy a babát mentse – zokogok fel és Kate magához húz. Luke őrjöngve pattan fel. Ököllel a falba vág, aztán a hajába túrva a földre csúszik. Tenyerébe temette az arcát. Azt sem kérdezte meg, hogy fia lett-e vagy lánya.
- Azt sem kérdezed, meg hogy mi lett a baba? – idegesen pattanok fel – a feleséged lehet, hogy meg fog halni! A gyerekeddel együtt! Felfogtad? – szinte ordítok vele. Nem kellett volna kiabálnom, és erre azonnal rá is jövök.
- Ne haragudj! – csuklik el a hangom. Csak suttogásra futja. Nem válaszol. Fájdalmasan néz rám. Feláll, és azt hiszem nekem fog jönni, de mégis inkább megáll. Csak megölel. Azt hiszem felfogta mi a helyzet súlya.
- Na! Megszületett már? – Logan és Rick jelenik meg a folyosón. Futva vetem magam a férjem karjaiba és zokogni kezdek.
- MI történt? – kérdezi halkan. Nem tudok válaszolni.
- Raina és a másik baba veszélyben vannak – foglalja össze Kate röviden. A helyzet nem ilyen egyszerű. Hallottam amint a húgom lemond az életéről. Bár azt hiszem én is ezt tettem volna a helyében, ha a gyerekem életéről lenne szó.
- Másik baba? – meglepődik.
- Kicsi és gyenge, elbújt a tesója mellett. Hallottam amint Raina lemond az életéről – zokogok bele Logan mellkasába.
- Vidd egy kicsit ki a levegőre – szólal meg Kate. Logan átkarol, és kifelé indulunk. Nem tudom tudnék-e egyedül menni, ha nem karolna át. A korház előtt van néhány pad. Oda ültet le és leül mellém.
- Minden rendben lesz kicsim – suttogja a hajamban – gondolj bele, mennyi mindent kibírt már a húgod.
- Olyan gyönyörű kislánya van és lehet, hogy nem láthatja majd soha – zokogok – és mi lesz a másik kicsivel?
- Nyugodj meg Christine – simogatja a hátamat.
- Vissza akarok menni – szipogok. A zokogásom alább hagyott, de a félelem ott van.
- Menjünk – újra átkarol és visszasétálunk. Kate Rick ölelésébe van bújva, Luke az egyik széken ül, tenyerébe hajtva a fejét. MI is leülünk, de egy percre sem engedem el Logan kezét. Már legalább 20 perce ülünk, mire az ajtó nyílik. Mindkét orvos kilép rajta. Idegesen felpattanunk.
- Hogy van a feleségem és a gyerekem? – kérdezi meg Luke azonnal.
- Egyelőre mind a ketten rossz állapotban vannak. A felesége nagyon sok vért veszített. Annak ellenére, hogy folyamatosan pótlást kapott és a szíve is megzavarodott. A következő 24 órában dől el minden – tart egy levegővételnyi szünetet és én már közbe is vágok.
- És a babák?
- Az elsőszülött kislány egészséges és jól van. Viszont a másik baba inkubátorban van és nagyon gyenge. Nála szintén kritikus lesz a következő egy-két nap. Kicsit kisebb, mint a testvére.
- Mikor láthatom – kérdezi meg Luke.
- A 117-es kórteremben van. Még alszik. A folyosó végén megtalálnak az irodámban – mondta az orvos és otthagyott minket.
- Lányaim vannak, de az egyiket és a feleségemet is elveszíthetem – suttogta megtörten Luke és a megadott szoba felé indulunk. Halkan nyitunk be, pedig tudjuk, hogy még hat az altató.
- Kérlek egyetlenem. Szükségem van rád. Küzdj, kérlek, ne most add fel – Luke Raina mellett ül és haját simogatja. A húgom sápadt a vérveszteségtől. Annyiszor kellett már így látnom.
- Meg akarom nézni az unkahúgaimat – suttogok, és kifelé indulok.
- ÉN… - Luke hangja megállít. Tétován néz a feleségére és aztán az ajtóra. Tudom mit akar. Látni szeretné a lányait, de nem tudja otthagyni Raina-t.
- Mi lenne, ha felváltva néznénk meg.
- Menj te – bólint és már el is indulok. Kate jön velem és Logan is elkapja a kezem. Az üvegnél kimutatták az első kislányt. Nagyon szép baba. A húgomra hasonlít. A másik babához azonban nem akartak beengedni minket. De hála a nővérem jó rábeszélőképességének, hozzá is bemehettünk, de csak steril köntösökben és maszkban. Annyira apró és törékeny. Picike szájából egy cső lógott ki és a szeme is le van ragasztva.
- Meg fog gyógyulni a mamid – suttogom és megsimogatom az inkubátor üvegfalát.
Visszamegyünk a szobába. Luke egy puszit ad Raina homlokára, és most ő megy ki. Egy széket húzok az ágy mellé és megfogom a tesóm kezét. Lehajtom a fejem és csak hallgatok. Egy gyenge szorítás és a másodperc tört része alatt pattanok fel.
- Raina! Raina! – szólongatom – Ébredj húgi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése