Visszatértem!

Kedves Olvasóim!
Pár hete komolyan elgondolkodtam azon, hogy abbahagyom az írást. Nem láttam értelmét tovább folytatni. Azokból akiknek a hatására egy éve blogot indítottam már majd hogy nem, nem maradt senki, egy valakit leszámítva. NEm éreztem, hogy az én írásaimra is szükség lenne.
Az életem szép lassan elindult a lejtőn, nem csak ez miatt, hanem sok más magánéleti, családi probléma miatt. Most azonban, hogy elmúlt ez a hétvége már máshogy látok mindent. Igen, csaknem 200 km kellett utaznom, hogy feltőltődve, megerősödve azt tudjam mondani, ÚJRA ITT VAGYOK!!!
Egy nagyon szép hétvégén vagyok túl. Hallhattam azt a valakit énekelni és szavalni, aki rettentően közel áll a szívemhez. Igen, a kishúgomról van szó, akit ti is ismertek. Munkáink szép lassan egybeolvadnak és nem egy közös ficet olvashattatok tőlünk, és még olvashattok is majd. Viszont történt más is. Ennek a valakinek van valakije, akivel eléggé hosszan elbeszélgettem. És bár a húgom is öntötte folyamatosan a lelket belém, azt hiszem szükségem volt erre a beszélgetésre. Nem tudom minek nevezzem, második anyukámnak? Vagy talán egy barátnőnek? Azt hiszem mindegy is, de egy biztos nem maradok adósa neki. Ő is kért tőlem valamit, és én megteszem neki. A kérdés felettébb egyszerű volt, így hangzott "soha ne hagyd el" nem tudom pontosan idéztem-e, de valahogy így hangzott. A válaszom pedig nagyon egyszerű nem hagyom el. Az ígéreteimet betartom.
Most feltőltődve, újult erővel, újra itt avgyok és munkához látok. De rettentő sok köszönettel tartozok azoknak akiktől pár órája elváltam. Azt hsizem egy monogramból nem lesz baj, bár úgyis tudom, hogy tudja róla van szó. Köszönöm TSZ. És köszönöm szépen kishúgom.
Azt, hogy újra író képes vagyok egyvalakinek köszönhetem, bizony, nem másnak mint Raina-nak. NEm fogom tudni meghálálni neki soha azt a sok jót és sok türelmet amit tőle kaptam. De egyvalamit tehetek. Szerethetem örökké <3 ALWAYS <3