Egész délután nem csináltunk mást
csak együtt volt a család. A mi kis tündérkénk csak mesélt és mesélt. Tele volt
élménnyel és néha bizony kiszínezte az emlékeit, amin persze mi jókat
kuncogtunk. Fantáziája épp olyan élénk, mint az apjának, amit persze Rick
igenis rettenetesen tud élvezni. Nem akartam belegondolni, hogy másnap hétfő,
de bizony az is eljött.
A nap sugarai melengetik az arcomat. Még vakon is tudom, hogy besüt a nap. Imádom érezni a sugarak melengetését. Suttogást is hallok és pici kezek simogatják az arcomat.
- Sia anucsi – suttogja teljesen a fülembe, érzem a fülcimpámon a kicsi száját – pssz. Apucsi ajszit.
- Szia kiscicám. Hát te? – kérdezem én is suttogva és behúzom magam mellé a takaró alá.
- Apucsi sedített fejmászni az ádra, de ejajudt – magyarázza, és nagyon sóhajtva bújik a karjaimba. Úgy szeretném látni ilyenkor.
- Apa elvisz az óviba, délután meg ketten megyünk érted, rendben? – magyarázom neki. Nem felejtem el, hogy ma kell visszamennünk az orvoshoz. Ma derül ki, hogy műthető-e a szemem, vagy sem.
- Jendicek.
- Mi ez a nagy viháncolás? – ébredezik Rick és kapok egy apró puszit is a számra.
- Naaa… apa – nevetve húzódok el Ricktől lányunk figyelmeztető szavait hallva.
- épp azt magyaráztam a lányodnak, hogy te viszed, és ketten megyünk érte.
- Úgy ám. Mit szólnál hozzá hercegnőm ha pöttyös palacsintát csinálnék reggelire? – veti fel az ötletet Rick és Ariella ujjongani kezd.
- Pöttöset! Pöttöset!
A nap sugarai melengetik az arcomat. Még vakon is tudom, hogy besüt a nap. Imádom érezni a sugarak melengetését. Suttogást is hallok és pici kezek simogatják az arcomat.
- Sia anucsi – suttogja teljesen a fülembe, érzem a fülcimpámon a kicsi száját – pssz. Apucsi ajszit.
- Szia kiscicám. Hát te? – kérdezem én is suttogva és behúzom magam mellé a takaró alá.
- Apucsi sedített fejmászni az ádra, de ejajudt – magyarázza, és nagyon sóhajtva bújik a karjaimba. Úgy szeretném látni ilyenkor.
- Apa elvisz az óviba, délután meg ketten megyünk érted, rendben? – magyarázom neki. Nem felejtem el, hogy ma kell visszamennünk az orvoshoz. Ma derül ki, hogy műthető-e a szemem, vagy sem.
- Jendicek.
- Mi ez a nagy viháncolás? – ébredezik Rick és kapok egy apró puszit is a számra.
- Naaa… apa – nevetve húzódok el Ricktől lányunk figyelmeztető szavait hallva.
- épp azt magyaráztam a lányodnak, hogy te viszed, és ketten megyünk érte.
- Úgy ám. Mit szólnál hozzá hercegnőm ha pöttyös palacsintát csinálnék reggelire? – veti fel az ötletet Rick és Ariella ujjongani kezd.
- Pöttöset! Pöttöset!
Nem is figyelek arra, ami az
asztalnál folyik. A lányunk a pöttyös palacsintáját eszi. A bögrémet szorongatom,
és teljesen el vagyok kalandozva. Nem vagyok felkészülve arra, hogy részt
vegyek egy sornyi vizsgálaton, aztán közöljék velem, hogy vak maradok. Rick
persze meg van róla győződve, hogy műthető. Megfogadta, hogy addig megy az
orvosok után, amíg egy nem mondja azt, hogy megműti a szemem. Eszembe jut a
tegnap délutáni beszélgetésünk is az újabb gyerekről. Bűntudatom van. Hisz
annyi szép emlék van. De nem bírnék azzal élni, hogy nem láthatom a gyerekemet
egyetlen pillanatra sem.
- Tarts még ki egy kicsit rendben? Mindjárt
velünk lehet – Rick ismét megtörli a homlokomat és egy teljesen vizes
hajtincset tűr el az arcomból. Újabb fájás tör rám és csak szorítom a vőlegényem kezét.
- Ezt mondták 15 órával ezelőtt is – szuszogom és próbálok nem felkiáltani. nyomozóként átéltem jó néhány dolgot akkor menni fog a szülés kiabálás nélkül is. Legalábbis így gondoltam mikor Rick 16 órája behozott a kórházba.
- A lányunk épp olyan makacs, mint te – csókol, homlokom én pedig dühösen pillantok fel rá, ami szinte azonnal el is oszlik egy újabb fájástól. A hasamra már rengeteg féle tappancsot ragasztottak, amivel a babánk szívhangját figyelik, de nem tűnik úgy, mintha ki akarna bújni.
- Mikor lesz már vége? Auu – már nem bírom és egy halk sikoly szakad fel a torkomból. Az órára nézek. 20 órája vagyok már idebent. Az orvos újra bejön és ismét csak megvizsgál.
- Mondja, hogy hamarosan láthatjuk. A menyasszonyom már nagyon kimerült – Rick egy pillanatra sem engedi el a kezem. Én már képtelen vagyok megkérdezni, körülbelül meddig tart még. Mikor foghatom végre a kislányomat.
- nyomjon Kate – jelenti be, én pedig beleadom azt a maradék kis erőmet és nyomni kezdek. Nem tudom mennyi idő telt el, de az utolsó sikolyom már édes babasírással vegyül és egy maszatos apróságot fektetnek a hasamra.
- Oh Istenem – nem tudok megszólalni, a könnyeim csak potyognak a boldogságtól.
- Köszönöm – egy csókot kapok a homlokomra. Ő is el van érzékenyülve.
- Annyira gyönyörű. Kicsi lányom. Annyira vártunk már – motyogom neki, a sírás pedig mintha elvágták volna, abba marad és pillanatokon belül alussza az igazak álmát.
- Ezt mondták 15 órával ezelőtt is – szuszogom és próbálok nem felkiáltani. nyomozóként átéltem jó néhány dolgot akkor menni fog a szülés kiabálás nélkül is. Legalábbis így gondoltam mikor Rick 16 órája behozott a kórházba.
- A lányunk épp olyan makacs, mint te – csókol, homlokom én pedig dühösen pillantok fel rá, ami szinte azonnal el is oszlik egy újabb fájástól. A hasamra már rengeteg féle tappancsot ragasztottak, amivel a babánk szívhangját figyelik, de nem tűnik úgy, mintha ki akarna bújni.
- Mikor lesz már vége? Auu – már nem bírom és egy halk sikoly szakad fel a torkomból. Az órára nézek. 20 órája vagyok már idebent. Az orvos újra bejön és ismét csak megvizsgál.
- Mondja, hogy hamarosan láthatjuk. A menyasszonyom már nagyon kimerült – Rick egy pillanatra sem engedi el a kezem. Én már képtelen vagyok megkérdezni, körülbelül meddig tart még. Mikor foghatom végre a kislányomat.
- nyomjon Kate – jelenti be, én pedig beleadom azt a maradék kis erőmet és nyomni kezdek. Nem tudom mennyi idő telt el, de az utolsó sikolyom már édes babasírással vegyül és egy maszatos apróságot fektetnek a hasamra.
- Oh Istenem – nem tudok megszólalni, a könnyeim csak potyognak a boldogságtól.
- Köszönöm – egy csókot kapok a homlokomra. Ő is el van érzékenyülve.
- Annyira gyönyörű. Kicsi lányom. Annyira vártunk már – motyogom neki, a sírás pedig mintha elvágták volna, abba marad és pillanatokon belül alussza az igazak álmát.
Arra térek magamhoz, hogy könnyek
potyognak végig az arcomon.
- Anucsitám. Miét sírs – Ariella kétségbe esett kiáltását hallom és ahogy hátratolja magát a székkel. Kicsi lábai kopogását. és kicsi kezeit ahogy a térdemre teszi. Felemelem és az ölembe ültetem, aztán jó szorosan magamhoz ölelem.
- Minden rendben kicsi babám – megsimogatom a fejét és megpuszilom. Érzem, ahogy a pici kezek letörlik a könnyeimet és Rick kezét érzem a hátamon.
- Anucsitám. Miét sírs – Ariella kétségbe esett kiáltását hallom és ahogy hátratolja magát a székkel. Kicsi lábai kopogását. és kicsi kezeit ahogy a térdemre teszi. Felemelem és az ölembe ültetem, aztán jó szorosan magamhoz ölelem.
- Minden rendben kicsi babám – megsimogatom a fejét és megpuszilom. Érzem, ahogy a pici kezek letörlik a könnyeimet és Rick kezét érzem a hátamon.
- nagyon szép vagy kicsikém. Anya
és apa nagyon szeret – ölelem meg ismét.
- Én is szejetjet, med apucsit is.
- rendben hercegnőm, szaladj a táskádért, indulnunk kell – Szól Rick és Ariella már szalad is – Minden oké? – ölel meg.
- Tudod mit? – nem válaszol, így folytatom – Ha megműthetik a szemem, hozzád megyek és vállalom az újabb babát is. Áll az alku? – remeg a hangom az idegességtől.
- Áll az alku szerelmem – suttogja a fülembe és egy nagyon finom csókot kapok és miután elköszönök a lányomtól, ők elindulnak az óvodába én pedig megint csak egyedül maradok az idegesítő gondolataimmal.
- Én is szejetjet, med apucsit is.
- rendben hercegnőm, szaladj a táskádért, indulnunk kell – Szól Rick és Ariella már szalad is – Minden oké? – ölel meg.
- Tudod mit? – nem válaszol, így folytatom – Ha megműthetik a szemem, hozzád megyek és vállalom az újabb babát is. Áll az alku? – remeg a hangom az idegességtől.
- Áll az alku szerelmem – suttogja a fülembe és egy nagyon finom csókot kapok és miután elköszönök a lányomtól, ők elindulnak az óvodába én pedig megint csak egyedül maradok az idegesítő gondolataimmal.
Ariella Castle
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése