Raina:
A
kocsiban teljes csend uralkodik. Nem mondok semmit. Megpróbálom feldolgozni ezt
az egészet, de úgy érzem, képtelenség. Ez nem történhet meg. Hány csapás kell
még ahhoz, hogy az életünk teljesen rendbe jöjjön. Ha most elvesztem a nővérem,
abba belehalok. Sosem tudtam nélküle élni, és ha el kell temetnem, akkor
nemsoká megyek utána, ebben biztos vagyok. Most egyszerűbb nem beszélni. Az
autó hangja nem hangos, és a csend égeti a lelkemet. Nem tudom, mit is kéne
mondanom. Mit mondhatnék neki? Ha megszólalok, az biztos, hogy olyan zokogásba
kezdek, amit senki sem tud megállítani.
Megérkezünk a Castle lakáshoz és mind a ketten kiszállunk a kocsiból.
Még mindig képtelen vagyok megszólalni. Ez nem történhet. Nem velem. Felmegyünk
az emeletre és bemegyünk a lakásba. Luke a nappaliban Rick-el beszélget.
- A múltat nem lehet megváltoztatni. El kell fogadnod – Rick Luke vállára teszi a kezét.
- Tudom, de ha akkor az a férfi nem hal meg, akkor talán nem lennénk ekkora slamasztikában…
- Mi a francért nem mondod ki egyértelműen, hogy az én hibám – kieresztem a hangom és kiabálni kezdek. Már képtelen vagyok magamban tartani. Őrjöngenem kell.
- Kicsim én nem úgy értettem – persze, mentegetőzni a legegyszerűbb.
- Akkor hogy értetted? Ezt nem lehetett másképp érteni. Ha nem ölöm meg azt a szemetet, akkor most nyugodtan élhetnénk. Tudom, hogy minden az én hibám. Érted? Tisztában vagyok vele, hogy tönkretettem az életünket. Azt hiszed én nem szenvedek? Az emeleten várnak a lányaim, akiket mindennél jobban szeretek, és az életemet adnám értük – nagyot nyelek és nem tudom eldönteni, mit tegyek. A kezemben szorongatom a kocsi kulcsot, majd eldöntöm. Sarkon fordulok és elviharzom. Kell egy hely, ahol kellőképpen kitombolhatom az érzéseimet. Beülök az autómba és lőtérre megyek. Ha gondolkodnom kell, azt ott megtehetem. Nagyon gyorsan hajtok. A mutató már majdnem maxon van. Egy piros lámpa kényszerít fékezésre, de éppen csak meg tudok állni. Még szerencse, hogy az övemet bekötöttem. Pár perc múlva egy mélygarázs bejáratánál állok. Megnyomom a kaputelefont és egy ismerős hang szól bele.
- Ki az? – kérdezi az idős, férfihang.
- Raina vagyok Greg, engedj be.
- Oh, szia Raina, persze, már is nyitom – a hang eltűnik és a sorompó már emelkedik is. Lassan begördülök a parkolóba, majd kiszállok és bezárom a kocsim. A kulcsot zsebre teszem és leindulok befelé. Egyenesen a térre megyek. Kiválasztom a megszokott fegyvert.
- Megint egyedül? – kérdezi Greg.
- Igen. Nem ez életem legjobb napja. Megtennéd nekem, hogy a legnehezebb szintre állítod?
- Biztos? Akkor mellényt kell felvenned! A legnehezebb szinten már lőnek is.
- Oh, újítottatok? Ez remek, pont erre van szükségem – elveszek egy köpenyt a polcról és kezdőpozícióba állok.
- Mehet? – hallom Greg kiáltását.
- Mehet!
- Figyelmeztetnem kell téged, hogy a rendszer nem tökéletes. Bajod eshet.
- Nyugi Greg, megoldom – szólok vissza és a tér elsötétedik. Csak egy vörös riasztólámpa világít. Figyelek. Minden erőmmel az ellenségre koncentrálok. Mikor az első bábú felbukkan, fejbe lövöm. Pont a szeme között találom el. Igaz, hogy ezek csak bábuk, de én megszemélyesítem őket. Hol Veronikát, hol a férjét, hogy pedig Chris betegségét látom. Feldördül az első lövés, ami jelzi, hogy vége a bemelegítésnek. A golyók csak úgy röpködnek mellettem, persze én sem tétlenkedem és annyi bábut likvidálok, amennyit csak tudok. Hirtelen, valójában megelevenednek a szemem előtt.
- Elkaplak!!! A lányaidat is elkapom!!! – Veronika teljesen megelevenedett. A képembe röhög. Megdermedtem. Képtelen vagyok mozdulni. Ez biztos, hogy nem valós. Hallucinálok.
- NEM!!!
- Megöltél te ribanc!!! Meghalsz!!! A lányaid is meghalnak!!! – a mély férfihang a hátam mögül jön. Megfordulok és ott is egy „élő” bábu áll. Fegyver van nála. Vajon csak a fejemben hallom a hangokat?
- NEM!!! – csak kiabálni tudok. Már majdnem ordítok. Az adrenalin szintem az egekben lehet.
- El fogok menni!!! Nem állíthatsz meg!!! El foglak hagyni, és akkor egyedül maradsz, örökre – egy ismerős hangra leszek figyelmes.
- Chris? Itt vagy? Ez nem vicces…- egy újabb bábu jelenik meg, és már nem tudok úgy állni, hogy teljes biztonságban legyek. A fejemet kapkodom a három bábu között, akik csak beszélnek és beszélnek. Nem értem mit mondanak, csak szavakat veszek ki belőlük.
- Meghalsz!
- Egyedül leszel!
- A lányaidnak búcsút mondhatsz!
- Ugyan Raina, ne harcolj!
- Úgy is elveszel, megbolondulsz! –a hangok a fejemben vannak, szóval nyilván igaz. Megkattanok. Nem bírom tovább. Egy lövés dördül és abban a pillanatban elájulok. Minden elsötétül.
- A múltat nem lehet megváltoztatni. El kell fogadnod – Rick Luke vállára teszi a kezét.
- Tudom, de ha akkor az a férfi nem hal meg, akkor talán nem lennénk ekkora slamasztikában…
- Mi a francért nem mondod ki egyértelműen, hogy az én hibám – kieresztem a hangom és kiabálni kezdek. Már képtelen vagyok magamban tartani. Őrjöngenem kell.
- Kicsim én nem úgy értettem – persze, mentegetőzni a legegyszerűbb.
- Akkor hogy értetted? Ezt nem lehetett másképp érteni. Ha nem ölöm meg azt a szemetet, akkor most nyugodtan élhetnénk. Tudom, hogy minden az én hibám. Érted? Tisztában vagyok vele, hogy tönkretettem az életünket. Azt hiszed én nem szenvedek? Az emeleten várnak a lányaim, akiket mindennél jobban szeretek, és az életemet adnám értük – nagyot nyelek és nem tudom eldönteni, mit tegyek. A kezemben szorongatom a kocsi kulcsot, majd eldöntöm. Sarkon fordulok és elviharzom. Kell egy hely, ahol kellőképpen kitombolhatom az érzéseimet. Beülök az autómba és lőtérre megyek. Ha gondolkodnom kell, azt ott megtehetem. Nagyon gyorsan hajtok. A mutató már majdnem maxon van. Egy piros lámpa kényszerít fékezésre, de éppen csak meg tudok állni. Még szerencse, hogy az övemet bekötöttem. Pár perc múlva egy mélygarázs bejáratánál állok. Megnyomom a kaputelefont és egy ismerős hang szól bele.
- Ki az? – kérdezi az idős, férfihang.
- Raina vagyok Greg, engedj be.
- Oh, szia Raina, persze, már is nyitom – a hang eltűnik és a sorompó már emelkedik is. Lassan begördülök a parkolóba, majd kiszállok és bezárom a kocsim. A kulcsot zsebre teszem és leindulok befelé. Egyenesen a térre megyek. Kiválasztom a megszokott fegyvert.
- Megint egyedül? – kérdezi Greg.
- Igen. Nem ez életem legjobb napja. Megtennéd nekem, hogy a legnehezebb szintre állítod?
- Biztos? Akkor mellényt kell felvenned! A legnehezebb szinten már lőnek is.
- Oh, újítottatok? Ez remek, pont erre van szükségem – elveszek egy köpenyt a polcról és kezdőpozícióba állok.
- Mehet? – hallom Greg kiáltását.
- Mehet!
- Figyelmeztetnem kell téged, hogy a rendszer nem tökéletes. Bajod eshet.
- Nyugi Greg, megoldom – szólok vissza és a tér elsötétedik. Csak egy vörös riasztólámpa világít. Figyelek. Minden erőmmel az ellenségre koncentrálok. Mikor az első bábú felbukkan, fejbe lövöm. Pont a szeme között találom el. Igaz, hogy ezek csak bábuk, de én megszemélyesítem őket. Hol Veronikát, hol a férjét, hogy pedig Chris betegségét látom. Feldördül az első lövés, ami jelzi, hogy vége a bemelegítésnek. A golyók csak úgy röpködnek mellettem, persze én sem tétlenkedem és annyi bábut likvidálok, amennyit csak tudok. Hirtelen, valójában megelevenednek a szemem előtt.
- Elkaplak!!! A lányaidat is elkapom!!! – Veronika teljesen megelevenedett. A képembe röhög. Megdermedtem. Képtelen vagyok mozdulni. Ez biztos, hogy nem valós. Hallucinálok.
- NEM!!!
- Megöltél te ribanc!!! Meghalsz!!! A lányaid is meghalnak!!! – a mély férfihang a hátam mögül jön. Megfordulok és ott is egy „élő” bábu áll. Fegyver van nála. Vajon csak a fejemben hallom a hangokat?
- NEM!!! – csak kiabálni tudok. Már majdnem ordítok. Az adrenalin szintem az egekben lehet.
- El fogok menni!!! Nem állíthatsz meg!!! El foglak hagyni, és akkor egyedül maradsz, örökre – egy ismerős hangra leszek figyelmes.
- Chris? Itt vagy? Ez nem vicces…- egy újabb bábu jelenik meg, és már nem tudok úgy állni, hogy teljes biztonságban legyek. A fejemet kapkodom a három bábu között, akik csak beszélnek és beszélnek. Nem értem mit mondanak, csak szavakat veszek ki belőlük.
- Meghalsz!
- Egyedül leszel!
- A lányaidnak búcsút mondhatsz!
- Ugyan Raina, ne harcolj!
- Úgy is elveszel, megbolondulsz! –a hangok a fejemben vannak, szóval nyilván igaz. Megkattanok. Nem bírom tovább. Egy lövés dördül és abban a pillanatban elájulok. Minden elsötétül.
Mikor
kinyitom a szemem, csak sötétet látok.
- Hogy érzed magad? – kérdezi Greg?
- Mi történt? – kérdezem erőtlenül.
- Lelőtt egy bábu. Én mondtam, hogy vigyázz. Mondtam, hogy nem biztonságos. Csak a karodat találta el, és átment rajta a golyó. Nem vihettelek korházba, mivel…
- Mivel illegálisan vagyok itt… Tudom. Mennyi az idő? Meddig voltam eszméletlen? – kérdezem és a szemem egy órát kutat, de nem látom, mennyi idő telt el, az ideérkezésem óta.
- Este 6 óra van – a francba, már biztosan keresnek. Megőrülnek az aggodalomtól. Most mit tegyek? Ha így állok eléjük, jönnek a kérdések, de ha megvárom az estét, biztos, hogy nagyon ki lesznek akadva. Mit tegyek?
- Hogy érzed magad? – kérdezi Greg?
- Mi történt? – kérdezem erőtlenül.
- Lelőtt egy bábu. Én mondtam, hogy vigyázz. Mondtam, hogy nem biztonságos. Csak a karodat találta el, és átment rajta a golyó. Nem vihettelek korházba, mivel…
- Mivel illegálisan vagyok itt… Tudom. Mennyi az idő? Meddig voltam eszméletlen? – kérdezem és a szemem egy órát kutat, de nem látom, mennyi idő telt el, az ideérkezésem óta.
- Este 6 óra van – a francba, már biztosan keresnek. Megőrülnek az aggodalomtól. Most mit tegyek? Ha így állok eléjük, jönnek a kérdések, de ha megvárom az estét, biztos, hogy nagyon ki lesznek akadva. Mit tegyek?
Chris:
Még
mindig várom, hogy valaki végre telefonáljon. Már vagy hússzor hívtam Luke-ot,
de nem tudott semmi újat. A húgom úgy el tűnt mint szürke szamár a ködben.
- Nem bírok itt várni, odamegyek – szólalok meg. A nappaliban vagyok. Logan a kanapén ül és ő is vár. Igaz nem sokat beszéltünk.
- Ha odamész, sem tudsz többet tenni – lehet, hogy igaza van, de véletlenül sem vallom be neki. Nem tudok itthon várni. Remélem semmi baja nem esett. Előtte azonban a gyerekszobába sietek. Clarissa csendesen játszik a babaháza előtt. Az ajtóból figyelek, de nem szólalok meg. Az én kicsi lányom. Újra eszembe jut, hogy nem láthatom felnőni. Nem láthatom, ahogy az első randira készül. Nem lehetek ott a diploma osztóján, az esküvőn. Logan biztosan talál más nőt, hisz jó képű, de a szívem szakad bele, hogy mindenkit itt kell hagynom. Úgy szeretném magam a férjem karjai között kisírni. Megrázom a fejem és kocsimhoz indulok. Igyekszem nyugodtan vezetni. Biztos csak nem figyeli a mobilját és mire oda érek hozzájuk addigra otthon is lesz.
A liftben viszont már ideges is vagyok. Túl sokáig tart még felérek. Megnyomom a csengőt és azonnal nyílik az ajtó. Kate csüggedten hajtja le a fejét. Nem engem vártak.
- Itthon van? – ez az első kérdésem, de Luke nemlegesen rázza a fejét. Könny szökik a szemembe, de ezúttal nem engedem ki. Ha most sírok, Kate észreveszi, hogy más is van mögötte, mint Raina hírtelen eltűnése. Meg fogják tudni, mikor itt az ideje. az ajtó nyílik és Raina lép be.
- Kicsim hol voltál? – pattanik fel Luke és én is közelebb lépek, de feltűnik a kötés a karján.
- MI történt? – ijedek meg és a többiek csak most veszik észre. Nem akar válaszolni.
- Raina – Kate hangja erősen cseng. Épp, úgy ahogy a kihallgatóban szokott. Sokat figyeltem már őket.
- Semmi – megrántja a vállát, de én szó nélkül lépek oda és elkezdem letekerni a kötést. egy szabályos lyuk van a karján.
- Ez semmi? – pattan fel Rick is a kanapéról – Orvos látott már?
- Nem is fog. Lőtéren voltam.
- Had találgassak. Illegálisan? – Kate hangjában hallatszik a düh, de nem kiabál. Raina arca kemény marad. De nem teszi véka alá, amit tőlem kap az fix. . Visszatekerem a kötést és az ép karját megragadva a sógorom dolgozószobájába rángatom és becsukom az ajtót.
- Mond te magadnál vagy egyáltalán? Meg is hallhattál volna?
- És? A saját férjem is engem hibáztat a helyzetünkért! – kiabál.
- A francba Raina Hamill senki sem hibáztat semmiért. Így alakult. Luke se és senki se hibáztat! Miért nem tudod felfogni? – a cérna kezd elszakadni és egyre hangosabban kiabálok.
- Ne állíts be egyszerű hülye gyereknek! Tudod mit, azt kívánom, bárcsak az a hülye bábú máshol talál el és meghaltam volna!
- Édes istenem! – a kezemmel a hajamba túrok és kínomban fordulok a tengelyem körül 360°-ot – Van fogalmad arról mit tettél? Alig pár órája közölték velem, hogy fél évem van és meghalok és ahelyett, hogy próbálnál mellettem, lenni, te elmész és lelöveted magad? Normális vagy? Azt kívánni, hogy meghalj! Nem éppen kellemes dolog tudni, hogy nem lehetsz a lányoddal élete legfontosabb napjain, hogy a férfi, akit szeretsz, majd egyszer más nőt talál. Hogy a testvéreidet és az összes többi embert, aki valaha egy kicsit is fontos neked a hátad mögött kell hagynod?!
Nem szólal meg. És a könnyek, amik fojtogatnak, már végig folynak az arcomon. Nem fogtam vissza magam. A düh és a fájdalom előtört belőlem. Dermedten áll és néz rám.
- Szólj ha gondolkodtál – vágom oda alig hallhatóan és kifelé megyek.
- Chris – Kate kapja el a kezem.
- Én már megmostam a fejét. Ti jöttök – suttogom, mert a gombóc a torkomban igen csak nagyon fojtogat, aztán kiviharzok az ajtón. Hagyom, hogy a liftben előtörjön a zokogás. Már nem akarom legyűrni. Más sem hiányzott volna, mint, hogy a húgom meghalljon. KI vigyáz akkor majd a családomra? Csak a kocsimig jutok, de a lábaim már nem engedelmeskednek. A sírás túl erős lesz és térde esek. Szédülök és a jól ismert hányinger ismét kerülget. A húgomat akarom.
- Nem bírok itt várni, odamegyek – szólalok meg. A nappaliban vagyok. Logan a kanapén ül és ő is vár. Igaz nem sokat beszéltünk.
- Ha odamész, sem tudsz többet tenni – lehet, hogy igaza van, de véletlenül sem vallom be neki. Nem tudok itthon várni. Remélem semmi baja nem esett. Előtte azonban a gyerekszobába sietek. Clarissa csendesen játszik a babaháza előtt. Az ajtóból figyelek, de nem szólalok meg. Az én kicsi lányom. Újra eszembe jut, hogy nem láthatom felnőni. Nem láthatom, ahogy az első randira készül. Nem lehetek ott a diploma osztóján, az esküvőn. Logan biztosan talál más nőt, hisz jó képű, de a szívem szakad bele, hogy mindenkit itt kell hagynom. Úgy szeretném magam a férjem karjai között kisírni. Megrázom a fejem és kocsimhoz indulok. Igyekszem nyugodtan vezetni. Biztos csak nem figyeli a mobilját és mire oda érek hozzájuk addigra otthon is lesz.
A liftben viszont már ideges is vagyok. Túl sokáig tart még felérek. Megnyomom a csengőt és azonnal nyílik az ajtó. Kate csüggedten hajtja le a fejét. Nem engem vártak.
- Itthon van? – ez az első kérdésem, de Luke nemlegesen rázza a fejét. Könny szökik a szemembe, de ezúttal nem engedem ki. Ha most sírok, Kate észreveszi, hogy más is van mögötte, mint Raina hírtelen eltűnése. Meg fogják tudni, mikor itt az ideje. az ajtó nyílik és Raina lép be.
- Kicsim hol voltál? – pattanik fel Luke és én is közelebb lépek, de feltűnik a kötés a karján.
- MI történt? – ijedek meg és a többiek csak most veszik észre. Nem akar válaszolni.
- Raina – Kate hangja erősen cseng. Épp, úgy ahogy a kihallgatóban szokott. Sokat figyeltem már őket.
- Semmi – megrántja a vállát, de én szó nélkül lépek oda és elkezdem letekerni a kötést. egy szabályos lyuk van a karján.
- Ez semmi? – pattan fel Rick is a kanapéról – Orvos látott már?
- Nem is fog. Lőtéren voltam.
- Had találgassak. Illegálisan? – Kate hangjában hallatszik a düh, de nem kiabál. Raina arca kemény marad. De nem teszi véka alá, amit tőlem kap az fix. . Visszatekerem a kötést és az ép karját megragadva a sógorom dolgozószobájába rángatom és becsukom az ajtót.
- Mond te magadnál vagy egyáltalán? Meg is hallhattál volna?
- És? A saját férjem is engem hibáztat a helyzetünkért! – kiabál.
- A francba Raina Hamill senki sem hibáztat semmiért. Így alakult. Luke se és senki se hibáztat! Miért nem tudod felfogni? – a cérna kezd elszakadni és egyre hangosabban kiabálok.
- Ne állíts be egyszerű hülye gyereknek! Tudod mit, azt kívánom, bárcsak az a hülye bábú máshol talál el és meghaltam volna!
- Édes istenem! – a kezemmel a hajamba túrok és kínomban fordulok a tengelyem körül 360°-ot – Van fogalmad arról mit tettél? Alig pár órája közölték velem, hogy fél évem van és meghalok és ahelyett, hogy próbálnál mellettem, lenni, te elmész és lelöveted magad? Normális vagy? Azt kívánni, hogy meghalj! Nem éppen kellemes dolog tudni, hogy nem lehetsz a lányoddal élete legfontosabb napjain, hogy a férfi, akit szeretsz, majd egyszer más nőt talál. Hogy a testvéreidet és az összes többi embert, aki valaha egy kicsit is fontos neked a hátad mögött kell hagynod?!
Nem szólal meg. És a könnyek, amik fojtogatnak, már végig folynak az arcomon. Nem fogtam vissza magam. A düh és a fájdalom előtört belőlem. Dermedten áll és néz rám.
- Szólj ha gondolkodtál – vágom oda alig hallhatóan és kifelé megyek.
- Chris – Kate kapja el a kezem.
- Én már megmostam a fejét. Ti jöttök – suttogom, mert a gombóc a torkomban igen csak nagyon fojtogat, aztán kiviharzok az ajtón. Hagyom, hogy a liftben előtörjön a zokogás. Már nem akarom legyűrni. Más sem hiányzott volna, mint, hogy a húgom meghalljon. KI vigyáz akkor majd a családomra? Csak a kocsimig jutok, de a lábaim már nem engedelmeskednek. A sírás túl erős lesz és térde esek. Szédülök és a jól ismert hányinger ismét kerülget. A húgomat akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése