Raina:
Az
autóban ülök és egy hídon hajtok át. Tök üres. Egy lélek sincs itt rajtam
kívül. Lelassítok és kiszállok a kocsiból. A híd széléhez sétálok és valami
okból kifolyólag, felállok a szélére. Nem tudom, mit akarok. Nem tudom, hogy
miért élek még mindig. Már kismillió alkalom lett volna, hogy visszaadjam
lelkem a teremtőnek, de még mindig itt vagyok. Nem látok kiutat ebből az
egészből. Ismét öltem. Megöltem Veronikát. Nem tudom, hogy mi lesz ezután. Nem
akarok újra menekülni. Nem tehetem ezt már senkivel. Chrisnek családja van, és Luke-ot
sem rángathatom már magammal.
- Te sem akarod ezt tenni – egy férfihang szólal meg a hátam mögül. Elfordítom a fejem és Luke-ot látom magam mögött. A kezét nyújtja felém.
- Így jobb lesz! – a könnyeim folyni kezdenek. Előrébb csúsztatom a lábam, és elengedem a korlátot. Széttárom a kezem és ugrani készülök. Elrugaszkodom, és már nem félek. Egy kéz ragadja meg a kezem és a híd oldalának csapódom.
- Szeretlek és nem hagyom, hogy hülyeséget csinálj. Tartalak! Meg fogjuk oldani, rendben? – belenézek a szempárba és világossá válik, hogy hülyeséget akartam tenni. A lányaim, a férjem. Mindenkiről lemondtam volna, csak azért, hogy ne fájjon? A fájdalom az élet része és én megbirkózom vele. A híd szélén lógva kellett rájönnöm, hogy az élet kegyetlen, de van megoldás. Mindig lesznek, akik szeretnek és bíznak bennem.
- Te sem akarod ezt tenni – egy férfihang szólal meg a hátam mögül. Elfordítom a fejem és Luke-ot látom magam mögött. A kezét nyújtja felém.
- Így jobb lesz! – a könnyeim folyni kezdenek. Előrébb csúsztatom a lábam, és elengedem a korlátot. Széttárom a kezem és ugrani készülök. Elrugaszkodom, és már nem félek. Egy kéz ragadja meg a kezem és a híd oldalának csapódom.
- Szeretlek és nem hagyom, hogy hülyeséget csinálj. Tartalak! Meg fogjuk oldani, rendben? – belenézek a szempárba és világossá válik, hogy hülyeséget akartam tenni. A lányaim, a férjem. Mindenkiről lemondtam volna, csak azért, hogy ne fájjon? A fájdalom az élet része és én megbirkózom vele. A híd szélén lógva kellett rájönnöm, hogy az élet kegyetlen, de van megoldás. Mindig lesznek, akik szeretnek és bíznak bennem.
VÉGE!
***
Bizony eljött a vége, sokan voltatok akiknek tetszett és voltak oylanok, akiknek nem. De köszönjük azoknak akik olvastak minket és végig követték a történet alakulását.
***
Drága Raina,
nem tudom lesz-e még alkalmunk közöst írni, de minden esetre köszönöm. Nélküled nem jött volna létre. Köszönök mindent, köszönöm, hogy a sok rossz ellenére elviselsz, hogy helyrepofozol és köszönöm minden mást is. A jót is és a rosszat is, mert azok meg helyre ráztak. Megígérem, megbecsülöm az utolsó esélyem, mert azokért akik fontosak neki, az ember bármire képes. És az utolsó pár sor amit a befejező részbe írtál nagyon találó:
"A fájdalom az élet része és én megbirkózom vele. A híd szélén lógva kellett rájönnöm, hogy az élet kegyetlen, de van megoldás. Mindig lesznek, akik szeretnek és bíznak bennem. "
Történjék bármi, egy életre szóló csodaszép emléket kaptam és soha nem foglak elfelejteni. MIndig szeretni foglak.
Always
<3
nem tudom lesz-e még alkalmunk közöst írni, de minden esetre köszönöm. Nélküled nem jött volna létre. Köszönök mindent, köszönöm, hogy a sok rossz ellenére elviselsz, hogy helyrepofozol és köszönöm minden mást is. A jót is és a rosszat is, mert azok meg helyre ráztak. Megígérem, megbecsülöm az utolsó esélyem, mert azokért akik fontosak neki, az ember bármire képes. És az utolsó pár sor amit a befejező részbe írtál nagyon találó:
"A fájdalom az élet része és én megbirkózom vele. A híd szélén lógva kellett rájönnöm, hogy az élet kegyetlen, de van megoldás. Mindig lesznek, akik szeretnek és bíznak bennem. "
Történjék bármi, egy életre szóló csodaszép emléket kaptam és soha nem foglak elfelejteni. MIndig szeretni foglak.
Always
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése