Az éjjel borzalmas volt. Újra és újra légszomjjal tértem
magamhoz. Mindig csak azt álmodtam, hogy megint fojtogatnak.
Nyúzottan ébredtem. Szeretnék már végre haza menni. A saját ágyamban lenni, a megszokott közegben. Az ajtóm nyílik és Kimy jön be.
- Héj – mosolyog – itt vannak a papírjaid. Segítek, aztán mehetünk is.
Bólintok, ő odahozza a ruháimat és öltözni kezdek. Még csak most veszem észre, hogy egy selyemsál lóg a kezében. És csak most jut eszembe, vajon látszanak az újjak nyomai?
- Ennyire látszik? – kérdezem halkan. Nem válaszol, csak a falhoz sétál, leakasztja az ott lévő tükröt és odahozza. Nem tudom, vajon bele nézzek-e. Erőt veszek magamon és belenézek, aztán meg is rémülök. A nyakamon erősen kirajzolódik a két kéz nyoma. Vörös és teljesen véraláfutásos. Némán leteszem a tükröt magam mellé és némán kivettem Kimy kezéből a sálat. A könnyeim némán folynak és feltekerem a sálat. Kimy mellém tolja a székemet, megemelem magam a kezemmel és átülök. Máris kifelé tartunk. Képtelen vagyok megszólalni. Most, hogy belenéztem a tükörbe, jöttem csak rá a dolog súlyára. Meghaltam pár másodpercre és könnyen halott maradhattam volna. A nyakam szinte ég. Kifelé bámulok az ablakon. Kimy nem szól egy szót sem, csak vezet. Mindig tudja, mikor van szükségem egy kis csendre. Szinte észre sem veszem, hogy megérkeztünk. Gépiesen szállok ki a kocsiból át a tolókocsiba és felmegyünk a lakásomba.
- Nincs kedved sétálni? – kérdezi finoman.
- Nincs. Szeretnék csak itthon maradni – nézek rá és tudom, még mindig a szemeimben csillognak a könnyeim. Bólint és leül a kanapéra, bekapcsolja a Tv-t, én is átmászok a kanapéra és némán nézzük az ott lévő filmet.
- Tudod mit? – kérdezem megtörve a hosszú, de nem kínos csendet.
- Hm?
- Sokkal jobban fogok küzdeni, és bebizonyítom neki, hogy nagyon sokat veszített.
- Reméltem is – bár nem látom az arcát, tudom, hogy mosolyog. Odabújik hozzám, vállamra hajtja a fejét és továbbra is csendben nézzük a filmet. Közben megsimogatom a haját, aztán észre sem vesszük, és máris elalszunk mind a ketten.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki eszméletlen erővel veri az ajtót.
- Kimy ébredj. Valami seggfej be akar jönni ajtóstól – rázom meg húgom vállát. Gyorsan magához tér és az ajtó felé indul.
- Várj – állítom meg – a fegyverem az éjjeli szekrényben, a nélkül ne nyisd ki. Bólint, a szobámba szalad és a fegyverrel a kezében hírtelen kivágja a bejárati ajtót.
- Tedd azt le de azonnal – kiált Kimy-re Javier és már bent is vagy.
- Nem emlékszem, hogy be lettél hívva – jegyzem meg hidegen.
- Én meg mondtam hogy ez a Berry vagy ki nem normális – kezdett el háborogni.
- Javier hagyj békén jó! – emelem meg a hangom. Hírtelen felém lép és egy gyors mozdulattal lerántja a nyakamról a selyemsálat.
- HA hallgattál volna rám, most nem lenne ez a nyakadon – egyre jobban megemeli a hangját.
- Hagyd ezt abba jó! HA szerettél volna annyira, mint a műtét előtt állítottad akkor nem ábrándultál volna ki belőlem a béna lábaim miatt – most már kiabálok. Kimy dermedten áll mellettem és most Javier is meglepődik.
- Most menj el! Látni sem akarlak! – szólalok, meg most már halkabban.
- Lara… - próbál megszólalni.
- Azt mondtam menj el – az utolsó két szót jobban megnyomom és Kimy máris kifelé kezdi tolni.
- Hallottad! Hord el magad – kitolja a z ajtón és becsukja.
- ne haragudj, nem akartam be engedni – mentegetőzik Kimy, de leintem. Tudom, hogy nem az ő hibája volt. Inkább magamhoz intettem és csak szorosan megölelem.
Nyúzottan ébredtem. Szeretnék már végre haza menni. A saját ágyamban lenni, a megszokott közegben. Az ajtóm nyílik és Kimy jön be.
- Héj – mosolyog – itt vannak a papírjaid. Segítek, aztán mehetünk is.
Bólintok, ő odahozza a ruháimat és öltözni kezdek. Még csak most veszem észre, hogy egy selyemsál lóg a kezében. És csak most jut eszembe, vajon látszanak az újjak nyomai?
- Ennyire látszik? – kérdezem halkan. Nem válaszol, csak a falhoz sétál, leakasztja az ott lévő tükröt és odahozza. Nem tudom, vajon bele nézzek-e. Erőt veszek magamon és belenézek, aztán meg is rémülök. A nyakamon erősen kirajzolódik a két kéz nyoma. Vörös és teljesen véraláfutásos. Némán leteszem a tükröt magam mellé és némán kivettem Kimy kezéből a sálat. A könnyeim némán folynak és feltekerem a sálat. Kimy mellém tolja a székemet, megemelem magam a kezemmel és átülök. Máris kifelé tartunk. Képtelen vagyok megszólalni. Most, hogy belenéztem a tükörbe, jöttem csak rá a dolog súlyára. Meghaltam pár másodpercre és könnyen halott maradhattam volna. A nyakam szinte ég. Kifelé bámulok az ablakon. Kimy nem szól egy szót sem, csak vezet. Mindig tudja, mikor van szükségem egy kis csendre. Szinte észre sem veszem, hogy megérkeztünk. Gépiesen szállok ki a kocsiból át a tolókocsiba és felmegyünk a lakásomba.
- Nincs kedved sétálni? – kérdezi finoman.
- Nincs. Szeretnék csak itthon maradni – nézek rá és tudom, még mindig a szemeimben csillognak a könnyeim. Bólint és leül a kanapéra, bekapcsolja a Tv-t, én is átmászok a kanapéra és némán nézzük az ott lévő filmet.
- Tudod mit? – kérdezem megtörve a hosszú, de nem kínos csendet.
- Hm?
- Sokkal jobban fogok küzdeni, és bebizonyítom neki, hogy nagyon sokat veszített.
- Reméltem is – bár nem látom az arcát, tudom, hogy mosolyog. Odabújik hozzám, vállamra hajtja a fejét és továbbra is csendben nézzük a filmet. Közben megsimogatom a haját, aztán észre sem vesszük, és máris elalszunk mind a ketten.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki eszméletlen erővel veri az ajtót.
- Kimy ébredj. Valami seggfej be akar jönni ajtóstól – rázom meg húgom vállát. Gyorsan magához tér és az ajtó felé indul.
- Várj – állítom meg – a fegyverem az éjjeli szekrényben, a nélkül ne nyisd ki. Bólint, a szobámba szalad és a fegyverrel a kezében hírtelen kivágja a bejárati ajtót.
- Tedd azt le de azonnal – kiált Kimy-re Javier és már bent is vagy.
- Nem emlékszem, hogy be lettél hívva – jegyzem meg hidegen.
- Én meg mondtam hogy ez a Berry vagy ki nem normális – kezdett el háborogni.
- Javier hagyj békén jó! – emelem meg a hangom. Hírtelen felém lép és egy gyors mozdulattal lerántja a nyakamról a selyemsálat.
- HA hallgattál volna rám, most nem lenne ez a nyakadon – egyre jobban megemeli a hangját.
- Hagyd ezt abba jó! HA szerettél volna annyira, mint a műtét előtt állítottad akkor nem ábrándultál volna ki belőlem a béna lábaim miatt – most már kiabálok. Kimy dermedten áll mellettem és most Javier is meglepődik.
- Most menj el! Látni sem akarlak! – szólalok, meg most már halkabban.
- Lara… - próbál megszólalni.
- Azt mondtam menj el – az utolsó két szót jobban megnyomom és Kimy máris kifelé kezdi tolni.
- Hallottad! Hord el magad – kitolja a z ajtón és becsukja.
- ne haragudj, nem akartam be engedni – mentegetőzik Kimy, de leintem. Tudom, hogy nem az ő hibája volt. Inkább magamhoz intettem és csak szorosan megölelem.
Délutántól megkezdődött a kemény munka. Teljes erővel
dolgoztam azon, hogy újra lábra állhassak. A legtöbbször Kimy is velem volt. Ha
ő nem ért rá, akkor Rick vitt el, viszont ő nem jött be velem. Ez a kezelés
valóban teljesen más, mint a másik volt. Bizony rendesen elfáradok és néha nagy
fájdalom árán tudom behajlítani a térdemet. Az orvos szerint senkit nem látott
még, akinek ekkora küzdeni akarása volt. A nyakamon lévő zúzódások lassan
szívódnak és a szivárvány minden színében pompáznak már. Javierrel az óta sem
futottam össze, viszont megismerkedtem egy fiatal ápolóval, Aaron-nal. Jóképű,
bár nem ébreszt bennem olyan érzéseket, mint az exem, azért jól érzem magam
vele. Ha Kimy nélkül vagyok a tornán és ő ráér, akkor mindig oda jön és ő is
segít. Úgy tűnik, nem zavarja, hogy tolószékes vagyok. Már hívott randira is,
de nem igazán szeretnék még kapcsolatot. Sok volt ami az utóbbi időben történt.
A napok peregtek, az élet zajlott. Én mindennapkezelésre járok, és most még
többet vagyok unokatesóméknál mint eddig, persze Kimy-vel együtt. Segítünk
Kate-nek aki már egyre lassabban és nehezebben mozog nagy hasa miatt. Nem
panaszkodik, pedig a 8. hónapban már valóban nagy hasa van. Azt is tudom, hogy
nagyon sűrűn bedagad a bokája. Mindannyian nagyon várjuk már a kisfiú
érkezését, akiről még mindig nem tudjuk, hogy milyen nevet fog viselni.
Lassan de biztosan jutottunk el oda, hogy mankóval is garázdálkodhatok. A lábam már lassan, de annál biztosabban mozog. Kell a mankó, de csak otthon. Kimy-n kívül senki sem tudja, éppen hol is tartok, szóval meglepetés lesz, mikor valóban a saját lábamon jelenek majd meg nekik. Egyelőre még a tolókocsit használom és izgatottan várom, hogy mikor mondják azt, képes vagyok már a saját lábamon is menni. Aaron még mindig nem tett le arról, hogy randira hívjon. Kitartóan ostromol, de én csak egy barátot látok benne. Lassan Kimy élete is elér a normális kerékvágásba. Azt hiszem a közte és Alex között lévő kapcsolat valóban komoly. Már be is mutatta a srácot mindenkinek, és valóban egy jó szándékú, kedves, normális gondolkodású fiú, nem beszélve arról, hogy odavan a húgomért. Most már ugyan nem vagyok Kimy gyámja, de azért mindig aggódok érte. Azt akarom, hogy rendes élete legyen, és ne kelljen mindig arra figyelnie, hogy én mit szeretnék, hova kell engem vinni, vagy épp mi az, amit még a mankó segítségével sem tudok megcsinálni.
Lassan de biztosan jutottunk el oda, hogy mankóval is garázdálkodhatok. A lábam már lassan, de annál biztosabban mozog. Kell a mankó, de csak otthon. Kimy-n kívül senki sem tudja, éppen hol is tartok, szóval meglepetés lesz, mikor valóban a saját lábamon jelenek majd meg nekik. Egyelőre még a tolókocsit használom és izgatottan várom, hogy mikor mondják azt, képes vagyok már a saját lábamon is menni. Aaron még mindig nem tett le arról, hogy randira hívjon. Kitartóan ostromol, de én csak egy barátot látok benne. Lassan Kimy élete is elér a normális kerékvágásba. Azt hiszem a közte és Alex között lévő kapcsolat valóban komoly. Már be is mutatta a srácot mindenkinek, és valóban egy jó szándékú, kedves, normális gondolkodású fiú, nem beszélve arról, hogy odavan a húgomért. Most már ugyan nem vagyok Kimy gyámja, de azért mindig aggódok érte. Azt akarom, hogy rendes élete legyen, és ne kelljen mindig arra figyelnie, hogy én mit szeretnék, hova kell engem vinni, vagy épp mi az, amit még a mankó segítségével sem tudok megcsinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése