Elfelejtett rokonok - 25. rész

Drága kincsem, tudom, hogy tudod mennyire szeretlek, de szeretem újra és újra elmondani. Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy létezel és vagy nekem... Always <3

Kedves olvasók, arra kérnélek benneteket, hagyjatok egy kis nyomot a chat ablakba, ha már tt jártok. Köszönöm, jó olvasást

- Kész vagy már? – kiabál Kimy és nyílik a szobám ajtaja. A tükör előtt állok és nézem magamat. Egy vörös földig érő estélyi ruha van rajtam. Nem érzem benne jól magam, pedig ha a tükörbe nézek nem is néz ki olyan rosszul. Hosszú idő óta, pontosan 13 hónapja jelenek meg a nyilvánosság előtt először két lábon. A ruhám kiemeli szinte darázsderekam, onnantól pedig finoman bővül. Aaron felajánlotta, hogy elkísér, Kimy-t pedig Alex kíséri. Felajánlottam Kate-nek, hogy amíg ők a könyvbemutatón és az estélyen vannak, addig vigyázok a kis Tony-ra. Imádom a keresztfiam. Már 4 hónapos és egyszerűen enni való. Sajnos az unokatesóm ragaszkodott, hogy Kimy-vel ott legyünk a bemutatón.
- Hű, nagyon szép vagy – szólal meg Kimy. Rajta egy halványzöld ruha van. Nagyon csinos benne. Ha a barátja meglátja, tutira nem fog tudni ellenállni neki.
- Hülyén érzem magam – szólalok meg és inkább a tükörtől is elfordulok.
- NE beszélj zöldeket. Nagyon szép vagy. Biztosan mindenki meg fog lepődni – bíztat a húgom.
- Persze. Meglepődnek, mert azt hiszik, tolókocsival megyek és nem két lábon. Félek megjelenni. Tudom, hogy Javier is ott lesz a kis ku… - inkább lenyeltem a szó végét. Javiernek új barátnője van. Vöröshajú és csak rá kell nézni, egyszerűen egy pláza picsa. Fogalmam sincs, hogy jöhetett össze vele. Nem mondom, hogy nem érdekel, mert akkor hazudnék. Igazából attól félek, hogy őt látnom kell. Csengetnek.
- Majd én kinyitom. Sóhajtok egy nagyot és az ajtó felé tipegek. Alex áll az ajtó másik oldalán és én beengedem. Öltönyben van és virág is van a kezében.
- Szia, Alex – mosolygok rá. Az utóbbi négy hónapban sokszor kísért el Kimy-vel a tornákra és jó barátságba lettünk. Tényleg szereti a húgom és Kimy-t ha róla kérdezi, valaki egyetlen értelmes mondatot sem tud kinyögni.
- Szia, szépségem – fordul Kimy felé a srác és hatalmas szerelemmel csókolja. Még én is belepirulok, inkább a konyha felé sétálok és iszok egy pohár vizet. Ideges vagyok.
- Nagyon gyönyörű vagy – Alex suttog ugyan, de mégis hallom.
- Köszönöm. Szeretlek – most csend van, valószínűleg újabb forró csókot váltanak.
Ismét csengetnek. Valószínűleg ez már Aaron lesz. Leteszem a poharat, kisimítok egy láthatatlan ráncot a szoknyámból és a nappali felé sétálok.
- Hűha. Csodálatosan nézel ki Lara – köszönt Aaron és két puszit is kapok. Kicsit hosszabb puszik. Tudom, hogy ő többet szeretne, de képtelen vagyok őt szeretni.
- Köszönöm. Indulhatnánk is – eresztek meg egy erőltetett mosolyt.
- Rendben, mi megyünk elől. És én előkészítem a terepet. Teszek róla, hogy mindenki észrevegyen – nevet Kimy, szerintem jobban izgul, mint én. Tudom, hogy nem volt neki titokba tartania, hogy először mankózhattam aztán már azt is elhagyhattam, most meg már járok.
- Rendben, akkor majd én lassabban vezetek – bólint Aaron és mindannyian kifelé megyünk. Bezárom a lakást. Kimy-ék már úton is vannak. Aaron kinyitja nekem az ajtót. Nagyon udvarias. Amint meggyőződött róla, hogy becsatoltam magam, el is indultunk. Valóban nem hajtott gyorsan, sőt, lassan és kényelmesen. Nem beszélünk. Zavarban vagyok. Kb. fél óra alatt tettük meg a negyed órás utat. Nem örülök, annak, hogy mindenki rám figyeljen. De van egy célom. Azzal, hogy megkértem, hogy Aaron legyen a kísérőm, féltékennyé akarom tenni Javiert. Azt akarom, hogy lássa mit veszített, és erre a legjobb dolog, ha váratlanul két lábon jelenek meg, egy jóképű férfival az oldalamon. Aaron valóban jóképű, de a szívem nem lehet az övé. Egyelőre nem.
- Kész vagy parádézni? – kérdezi mosolyogva. Még egy homlok puszit is kapok. Ha ezt párszor eljátssza odabent, garantált lesz a siker.
- Hát. Nem is tudom. Vágjunk bele – sóhajtok. Kiszáll, kinyitja nekem az ajtót, én pedig belékarolok. Rámosolyodok és szép lassan a bejárat felé sétálunk. Mióta a mankót elhagyhattam és már mehettem magas sarkúban is, most először érzem azt, hogy nem elég stabil. Bemegyünk az épületbe és a nagyterem felé megyünk. Belépünk a nagy ajtón, egy pillanatra megállunk. Már most érzem, hogy rengeteg szem szegeződik ránk. Pontosabban rám. Lépünk néhányat, de most már minden szem rám szegeződik. Sok mindenkit ismerek, aki itt van, akit pedig nem ismerek, az azért néz rám, mert mindenki más arra néz.
„hű” „jár” „azta” ezek, és ehhez hasonló mondattöredékek hallatszottak, és Rick és Kate máris felénk tartottak.
- Lara – ölel meg azonnal az unokabátyám – Ez ám a meglepetés. Miért nem mondtad, hogy tudsz járni? És ki a kísérőd?
- Édesem, hagyd már szóhoz jutni – mosolyog Kate és már meg is ölel – azért szólhattál volna. Tudom mi a célod, a bárpultnál áll és valószínűleg tátott szájjal – az utolsó mondatot már suttogva mondta. A bárpult felé pillantottam, és ő valóban ott állt. Mellette a vörös, és Javiernek épp úgy ahogy Kate említette, tátva maradt a szája.
- Meglepetésnek szántam. Egyedül Kimy tudott róla és Aaron. Ápoló a kórházban – mutattam a kísérőmre – de most már nem bánnám, ha nem bámulna mindenki.
- Viccelsz, te vagy a szenzáció, pedig az én könyvemet mutatják be – Rick mondatára nevetnem kell. 
- Hozhatok valamit inni? – kérdezte Aaron.
- Wiskhyt kérek – szólaltam meg gyorsan. Mindenki meg lepődött.
- Még valaki? – senki nem kért rajtam kívül. Aaron elment és ott maradtam az unokatesómékkal.
- Hogy van az én kis keresztfiam?
- Baby sitter vigyáz rá – jegyezte meg Rick, de Kate beléfojtotta a szót.
- Mióta jársz már?
- Már mikor Anthony megszületett mankóval és a kereten jártam – most már érzem, hogy nem vagyok annyira ideges. Már nem figyel mindenki és Aaron is visszajött az italommal. Nem tartott sokáig és már le is húztam. Szükségem volt rá, mint a levegőre. Nem sokkal később Rick felolvasást tartott. Az új könyve a Hamptoni hőség fantasztikusra sikeredett. Szerintem nagyobb sikere lesz vele, mint a többivel.
- Nekem adod az első táncot? – kérdezi tőlem Aaron, bólintok, és a tenyerébe csúsztatom a kezem. Nem túl gyors a szám, de nem is annyira lassú, Átkarol és táncolni kezdünk. Nem tudunk sokáig táncolni, mert valaki megkocogtatja a táncpartnerem vállát.