Always Dorothy <3
- NA? Készen vagytok? – lép be a szobába Javier. Kimy már
egy fél órája itt van. Ma végre hazamehetünk. A cuccaim már összepakolva, a
lányok pedig a rugdalódzóba – amit Kimy vett nekik – indulásra készen. Javier
az ott lévő kis asztalra tette a két baby-hordozót. Még gyorsan egy kis sapkát
és kiskabátot adtam rájuk, majd beletettem őket a hordóba. Még felvettem a
kabátomat addig Javier és a húgom gondosan betakargatták őket.
- Minden vágyam már, hogy otthon lehessek – mondom miközben már hazafelé tartunk.
- Mindjárt otthon lehettek, nekem viszont vissza kell mennem az őrsre, de ha kell valami csak hívj - magyaráz Javier gondosan.
- Rendben.
- Én ott leszek, ha kell valami.
- Te csak tanulj, jövő héten diplomázol. Boldogulni fogok.
- Azért segíteni tudok…
- Megjöttünk – szakítja félbe az apró vitánkat Javier és már ki is emeli a lányokat a hordozóval együtt, Kimy pedig a táskámat viszi.
- Hát kis hercegnőim, ez a ti birodalmatok – magyaráz Javier miközben segít levetkőztetni a kicsiket és ágyba rakni őket. Elérzékenyülve figyelem, ahogy betakarja őket és óvatos puszit ad a kis buksijukra.
- Legyetek jó kislányok és fogadjatok szót a maminak – suttogja, aztán elköszön tőlem is és elmegy. Közelebb lépek a két kiságyhoz. Még mindig olyan hihetetlen, hogy itt vannak. Annyira vártam, hogy velem lehessenek már.
- Hé, gyere enni – jön be Kimy a gyerekszobába, de abban a pillanatban megszólalt a csengő. Egy pillanatra a lányokra nézek, de nem ébredtek fel, aztán az ajtóhoz sietek. Aaron áll az ajtóban. A szülés óta nem is láttam. Nem hívott, én meg még nem értem rá őt hívni.
- Hát te? – lepődök meg köszönés helyett.
- Én is örülök neked kedvesem – még sosem volt ilyen nyálas és egyből a nyakamnak esett. Hírtelen ledermedtem, de nem kerülte el a figyelmemet egy hosszú sebhely a füle mögött, viszont most nem érek rá ezzel foglalkozni. Ellököm magamtól.
- Hagyj békén Aaron. Nem akarlak többet látni. Nem szeretlek és így nem tudok veled lenni – kicsit keményen és durván csengett a hangom ugyan, de ezzel a hevességével megijesztett egy kicsit.
- Ostoba liba! Fogsz te még velem lenni! – ordítja aztán pedig úgy becsapja maga után az ajtót, hogy az majd tokostól szakad ki.
- Mi történt? Minden rendben? – szalad ki Kimy a konyhából a nagy kiabálásra, ráadásul a lányok is sírni kezdtek.
- vadállat módjára viselkedett, kidobtam. Mindennek tetejére felkeltette a lányokat – hadarom és mind a ketten a babaszobába sietünk.
- Enyém Katheleen – jegyzi meg Kimy én pedig már fel is kaptam Angie-t és közelebb sétálok húgomhoz, hogy a másik lányom is érezze a közelségemet.
- Semmi baj kiscicáim, itt van anya – óvatosan ringatom Angie-t közben pedig Katheleen arcát simogatom. Pár perc ringatás után mind a ketten visszaalszanak. Visszafektetjük őket és behúzzuk magunk mögött az ajtót.
- Jaj de szépek vagytok kicsi hercegnőim – hallom
Javier hangját.- Minden vágyam már, hogy otthon lehessek – mondom miközben már hazafelé tartunk.
- Mindjárt otthon lehettek, nekem viszont vissza kell mennem az őrsre, de ha kell valami csak hívj - magyaráz Javier gondosan.
- Rendben.
- Én ott leszek, ha kell valami.
- Te csak tanulj, jövő héten diplomázol. Boldogulni fogok.
- Azért segíteni tudok…
- Megjöttünk – szakítja félbe az apró vitánkat Javier és már ki is emeli a lányokat a hordozóval együtt, Kimy pedig a táskámat viszi.
- Hát kis hercegnőim, ez a ti birodalmatok – magyaráz Javier miközben segít levetkőztetni a kicsiket és ágyba rakni őket. Elérzékenyülve figyelem, ahogy betakarja őket és óvatos puszit ad a kis buksijukra.
- Legyetek jó kislányok és fogadjatok szót a maminak – suttogja, aztán elköszön tőlem is és elmegy. Közelebb lépek a két kiságyhoz. Még mindig olyan hihetetlen, hogy itt vannak. Annyira vártam, hogy velem lehessenek már.
- Hé, gyere enni – jön be Kimy a gyerekszobába, de abban a pillanatban megszólalt a csengő. Egy pillanatra a lányokra nézek, de nem ébredtek fel, aztán az ajtóhoz sietek. Aaron áll az ajtóban. A szülés óta nem is láttam. Nem hívott, én meg még nem értem rá őt hívni.
- Hát te? – lepődök meg köszönés helyett.
- Én is örülök neked kedvesem – még sosem volt ilyen nyálas és egyből a nyakamnak esett. Hírtelen ledermedtem, de nem kerülte el a figyelmemet egy hosszú sebhely a füle mögött, viszont most nem érek rá ezzel foglalkozni. Ellököm magamtól.
- Hagyj békén Aaron. Nem akarlak többet látni. Nem szeretlek és így nem tudok veled lenni – kicsit keményen és durván csengett a hangom ugyan, de ezzel a hevességével megijesztett egy kicsit.
- Ostoba liba! Fogsz te még velem lenni! – ordítja aztán pedig úgy becsapja maga után az ajtót, hogy az majd tokostól szakad ki.
- Mi történt? Minden rendben? – szalad ki Kimy a konyhából a nagy kiabálásra, ráadásul a lányok is sírni kezdtek.
- vadállat módjára viselkedett, kidobtam. Mindennek tetejére felkeltette a lányokat – hadarom és mind a ketten a babaszobába sietünk.
- Enyém Katheleen – jegyzi meg Kimy én pedig már fel is kaptam Angie-t és közelebb sétálok húgomhoz, hogy a másik lányom is érezze a közelségemet.
- Semmi baj kiscicáim, itt van anya – óvatosan ringatom Angie-t közben pedig Katheleen arcát simogatom. Pár perc ringatás után mind a ketten visszaalszanak. Visszafektetjük őket és behúzzuk magunk mögött az ajtót.
- Levitted már a babakocsit és a pelenkázó táskát?! – kiabálok ki a fürdőből miközben halvány sminket kenek fel. Kimy diploma osztójára készülünk, utána pedig Mindenki Hamptonba tölti a hétvégét. 3 hete sikeresen lediplomázott. Gyönyörű májusi idő van. Egy hónapja mikor hazajöttünk a kórházból még felettébb hűvös volt, most meg hétágra süt a nap.
- Ne idegeskedj már. Minden lent van, Angie és Katheleen indulásra készen, már csak rád van szükségünk – hallom Javi hangját és a kettősség is feltűnik utolsó pár szava mögött. Végre én is készen vagyok. Ennek a napnak a tiszteletére új ruhát vettem. Mivel a terhesség alatt szerencsére nem híztam sokat, amit pedig híztam azt az előtte lévő betegségem alatt fogytam le. Így most könnyen belefértem egy aranyszínű koktélruhába, ami pánt nélküli, felül fűzős, és a szoknya része a térdemig ér.
- Hm. Csinos – néz végig rajtam elismerően. Felkapom a táskám és az egyik hordozót és már lefelé is megyünk. Becsatoljuk a kicsiket és Javier már indít is. Kimy-t már órákkal ezelőtt elvittem és Javier felajánlotta, hogy értünk jön. Szerencsére késés nélkül értünk oda a sulihoz. Javier gyorsan szétnyitja, a babakocsit én pedig belefektetem a lányokat és egy-egy vékony kis pléddel takarom be őket. Az iskola udvarán felállított színpadhoz sétálunk. A többiek a széksorok mögött állnak Kimy-vel, mi is oda megyünk.
- Azt hittem ide sem értek – ölel meg a húgom. Már rajta van a talárja és a sapkája is.
- Izgulsz már? – kérdezi Javier.
- Nincs miért. Tudom, hogy a vizsga sikerült.
Kimy váratlanul a nyakamba borul, és szorosan ölel. Visszaölelem és néhány könnycsepp is kibuggyan a szememből.
- Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy most itt vagy – néz rám elérzékenyülve és könnytől csillogó arccal. Letörlöm arcáról a nedves cseppeket és a szemébe nézek.
- Szívem ezt nem kell köszönnöd. Nagyon szeretlek, különben is a húgom vagy. Nagyon büszke vagyok rád. Szeretlek és ez nem fog változni. Soha – az utolsó rövid mondatot jobban kihangsúlyozom, mint a többit.
- Köszönöm – szipogja.
- Ne sírjatok, elfolyik a sminketek – nevet Martha néném, de látszik rajta, hogy ő is elérzékenyült.
- Ne szí – totyog hozzánk a keresztfiam.
- Nem sírunk tücsök – ad egy puszit Kimy a kisfiúnak és már halljuk is a hangot, hogy mindenki foglalja el a helyét. A széksorok mögött állok a babakocsival a többiek pedig – Javier, Rick, Kate, Tony, Martha néni, Lexi és Alex – az utolsó sorban. Az igazgatónő és néhány végzős diák is mondott beszédet, aztán elkezdték sorban kihívni a diákokat.
- Kimberly Simmons – mondja hangosan az igazgató és nekem fülig ér a szám. Az én kishúgom lediplomázott. Elérzékenyülve figyelem, közben pedig kénytelen vagyok kivenni Angie-t a kocsiból nehogy a nyöszörgéssel felkeltse a húgát. Büszkén veszi át a diplomáját. Mindannyian hangosan tapsolunk neki.
- Ugye, ti sokáig maradtok anya kicsikéi – suttogok miközben a kezemben lévő lányomra nézek majd arra, amelyik a kocsiban békésen szuszog. Egyelőre Kimy visszaül a helyére és tovább mondják a névsort. Eszembe jut, hogy a kocsiban hagytuk a virágot, amit neki szántunk. Javierhez lépek, aki a sor szélén ül. Mellé tolom a kocsit és visszafektetem az újra békésen szuszogó Angie-t.
- A kocsiban maradt Kimy virága. Oda adhatnád a kulcsot és figyelj a lányokra – suttogom.
- Persze – a kezembe adj, a kulcsot én meg már megyek is a parkolóba.
Felnyitom a csomagtartót és már látom is nagy virágcsokrot. Megmarkolom és hátrébb lépek, de mielőtt lecsuknám a csomagtartót, lépteket hallok magam mögött és mire fordulhatnék, egy zsebkendő landol az arcomban és máris elsötétedik a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése