Igyekeztem olyan hidegen mondani, amennyire csak tudtam,
aztán becsukom magam mögött az ajtót. Fáj, hogy ezt kell tennem, de nem tudok
benne bízni. Leintek egy taxit és megadom a címet.
Mikor kiszállok, látom, hogy a lakásban még ég a villany. Pedig hajnali 3 óra. Felmegyek a lifttel és óvatosan nyitok be.
- Lara! Hála az égnek! – Kimy ijedten fut felém és megölel – Hol voltál? Annyira izgultunk, mi történt? – hangja még komolyabbra változik, mikor látja az arcomon csillogni a könnycseppeket.
- Jól vagyok. Fizikailag – szipogom és letörlöm a könnyeimet – Szeretnék lefeküdni.
- Persze. Majd holnap mesélsz. Én pedig telefonálok, hogy nyugodjanak meg.
Csak bólintok és a szobám felé megyek. Még csak most veszem észre, hogy Alex is itt van. Mielőtt becsukom a szobaajtót, még hallom, hogy kéri Kimy-t, most már nyugodjon meg. Beállok a zuhany alá és most már hagyom, hogy a könnyeim eleredjenek. Végigfolynak az arcomon és keverednek a vízcseppekkel. Talán hagynom kellett volna, hogy meggyőzzön nem volt hiba. Elzárom a csapot, megtörölközök, egy hosszú pólót veszek fel és az ágyamba bújok.
Arra térek magamhoz, hogy valaki néz. Kimy az. De miért mellettem ül? Miért nem Alex-el van?
- Jaj, ne bámulj – nyöszörgöm álmosan – Mannyi idő? Miért nem Alex-el vagy?
- Délután négy óra. Alex már dolgozik, és aggódom érted. Azt hiszem minden kérdésedre választ adtam – hadarta és most csak néz csendesen. Azt várja, hogy magamtól kezdjek beszélni.
- Lefeküdtem Javierrel. Túl sokat ittam, ő is ivott, aztán már nem volt megállás.
- ÉS mi a baj? – kérdezi.
- Az, hogy barátnője van és ez egy nagy hiba volt. Nem kellettem neki bénán, ne kelljek neki akkor sem mikor már tudok járni.
- Igazad van – simogatja meg a fejem – Mikor mész dolgozni?
- Hétfőn. És lesz egy fegyvervizsgám újra.
- Csinálok egy kis kaját – áll fel mellőlem és már ki is megy. Vasárnap van, délután. Holnap már melóznom kell. Várom, de ugyanakkor félek is egy kicsit. Nap, mint nap látnom kell és fogalmam sincs, hogy is reagáljak. Talán majd kialakul. Felöltözök, és a konyhába megyek. Kimy már csinált néhány szendvicset és jó erős kávét. A tv elé ülünk és választunk egy horrort. Most egyikünknek sincs kedve a nyálas romantikus filmhez.
- Fáradt vagyok. Lefekszem – állok fel, pedig még vége sincs a filmnek.
- Minden rendben? – kérdezi Kimy és én csak bólintok.
- Aludj jól húgi – adok neki egy puszit és már be is megyek a szobába. Egyszerűen csak elfekszem az ágyon és elnyom az álom.
Korán ébredek és az első dolgom az, hogy a fürdőbe megyek letusolni. Hosszú idő után ez az első munkanapom. Hiányzott már a munkám, pedig nem sokat tudtam dolgozni benne. Igazából volt idő, mikor azt hittem, sosem fogok tudni újra dolgozni. Egy sötétkék kosztümöt választok halványrózsaszín felsővel és egy fekete magas sarkúval. Kimy még alszik: Az utolsó évben már nem minden nap kell bejárnia. Gyorsan írok neki a hűtőre egy levelet és már úton is vagyok. nem akarok az első napon elkésni. Nagy levegőt veszek, mikor kilépek a liftből. Már a fiúk is itt vannak. Kate még egyelőre nem dolgozik. Legalább Tony fél éves koráig. Igazából lemerném fogadni, hogy tovább marad otthon. Egyszerűen szerelmes a fiába.
- Jó reggelt – köszönök, nekik mikor kilépek a vaslady irodájából. Az első utam köszönés nélkül hozzá vezetett. Minél előbb túl akartam lenni rajta. Persze a fegyveremet nem kaptam meg, csak ha leadom neki a papírt az új fegyvervizsgámról. Délután azt is beiktatom, akkor holnap talán megkapom a fegyverem. A nélkül nem sok mindent tehetek. Ryan gyorsan elmagyarázza, hogy min is dolgoznak éppen. Nehéznek tűnik. Túl sok szál, mindenki mindenkivel és mindenki gyanúsított, de semmi konkrétat nem tudni. Javierrel nem sokat beszélünk, csak amennyit szükséges és az is csak az üggyel kapcsolatos.
- Srácok lépnem kell. Reggel találkozunk – felkapom a táskámat és a lőtérre sietek.
Gyorsan végzek és meg is kapom a papírt, miszerint alkalmas vagyok arra, hogy visszakapjam, ami az enyém.
- Szép munka emberek – kiáltotta el magát a kapitány
és visszavonult az irodájába. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire hosszan
elhúzódik. Három hét kemény munkája után fogtunk el egy kegyetlen
sorozatgyilkost. Mikor kiszállok, látom, hogy a lakásban még ég a villany. Pedig hajnali 3 óra. Felmegyek a lifttel és óvatosan nyitok be.
- Lara! Hála az égnek! – Kimy ijedten fut felém és megölel – Hol voltál? Annyira izgultunk, mi történt? – hangja még komolyabbra változik, mikor látja az arcomon csillogni a könnycseppeket.
- Jól vagyok. Fizikailag – szipogom és letörlöm a könnyeimet – Szeretnék lefeküdni.
- Persze. Majd holnap mesélsz. Én pedig telefonálok, hogy nyugodjanak meg.
Csak bólintok és a szobám felé megyek. Még csak most veszem észre, hogy Alex is itt van. Mielőtt becsukom a szobaajtót, még hallom, hogy kéri Kimy-t, most már nyugodjon meg. Beállok a zuhany alá és most már hagyom, hogy a könnyeim eleredjenek. Végigfolynak az arcomon és keverednek a vízcseppekkel. Talán hagynom kellett volna, hogy meggyőzzön nem volt hiba. Elzárom a csapot, megtörölközök, egy hosszú pólót veszek fel és az ágyamba bújok.
Arra térek magamhoz, hogy valaki néz. Kimy az. De miért mellettem ül? Miért nem Alex-el van?
- Jaj, ne bámulj – nyöszörgöm álmosan – Mannyi idő? Miért nem Alex-el vagy?
- Délután négy óra. Alex már dolgozik, és aggódom érted. Azt hiszem minden kérdésedre választ adtam – hadarta és most csak néz csendesen. Azt várja, hogy magamtól kezdjek beszélni.
- Lefeküdtem Javierrel. Túl sokat ittam, ő is ivott, aztán már nem volt megállás.
- ÉS mi a baj? – kérdezi.
- Az, hogy barátnője van és ez egy nagy hiba volt. Nem kellettem neki bénán, ne kelljek neki akkor sem mikor már tudok járni.
- Igazad van – simogatja meg a fejem – Mikor mész dolgozni?
- Hétfőn. És lesz egy fegyvervizsgám újra.
- Csinálok egy kis kaját – áll fel mellőlem és már ki is megy. Vasárnap van, délután. Holnap már melóznom kell. Várom, de ugyanakkor félek is egy kicsit. Nap, mint nap látnom kell és fogalmam sincs, hogy is reagáljak. Talán majd kialakul. Felöltözök, és a konyhába megyek. Kimy már csinált néhány szendvicset és jó erős kávét. A tv elé ülünk és választunk egy horrort. Most egyikünknek sincs kedve a nyálas romantikus filmhez.
- Fáradt vagyok. Lefekszem – állok fel, pedig még vége sincs a filmnek.
- Minden rendben? – kérdezi Kimy és én csak bólintok.
- Aludj jól húgi – adok neki egy puszit és már be is megyek a szobába. Egyszerűen csak elfekszem az ágyon és elnyom az álom.
Korán ébredek és az első dolgom az, hogy a fürdőbe megyek letusolni. Hosszú idő után ez az első munkanapom. Hiányzott már a munkám, pedig nem sokat tudtam dolgozni benne. Igazából volt idő, mikor azt hittem, sosem fogok tudni újra dolgozni. Egy sötétkék kosztümöt választok halványrózsaszín felsővel és egy fekete magas sarkúval. Kimy még alszik: Az utolsó évben már nem minden nap kell bejárnia. Gyorsan írok neki a hűtőre egy levelet és már úton is vagyok. nem akarok az első napon elkésni. Nagy levegőt veszek, mikor kilépek a liftből. Már a fiúk is itt vannak. Kate még egyelőre nem dolgozik. Legalább Tony fél éves koráig. Igazából lemerném fogadni, hogy tovább marad otthon. Egyszerűen szerelmes a fiába.
- Jó reggelt – köszönök, nekik mikor kilépek a vaslady irodájából. Az első utam köszönés nélkül hozzá vezetett. Minél előbb túl akartam lenni rajta. Persze a fegyveremet nem kaptam meg, csak ha leadom neki a papírt az új fegyvervizsgámról. Délután azt is beiktatom, akkor holnap talán megkapom a fegyverem. A nélkül nem sok mindent tehetek. Ryan gyorsan elmagyarázza, hogy min is dolgoznak éppen. Nehéznek tűnik. Túl sok szál, mindenki mindenkivel és mindenki gyanúsított, de semmi konkrétat nem tudni. Javierrel nem sokat beszélünk, csak amennyit szükséges és az is csak az üggyel kapcsolatos.
- Srácok lépnem kell. Reggel találkozunk – felkapom a táskámat és a lőtérre sietek.
Gyorsan végzek és meg is kapom a papírt, miszerint alkalmas vagyok arra, hogy visszakapjam, ami az enyém.
- Ezt gyorsan lerendezte – húzta fel a szemöldökét Ryan és visszaült az asztalához jelentést írni.
- Agyon nem dicsér minket – gépiesen gépelek, tovább- Minél előbb haza akarok menni. A közérzetem valami pocsék. Az elmúlt pár nap nagyon rohanós volt, megviselte a szervezetem. Az órámra nézek már négy óra.
- Meddig maradtok? – nézek a fiúkra. Javier már nem olyan ellenséges, de nem igazán beszélünk még mindig másról csak a munkáról. Bár váltottunk. Én Esposito-nak hívom ő pedig Rogers-nek.
- Talán maradok 5-ig – Javier fel sem néz a jelentésből és Ryan is megszólal.
- Csak ha megírtam a jelentést. Így holnap nem kell bejönnöm és Jennyivel lehetek. Kértek kávét?
- Én igen, köszi – nézek rá és csakhamar vissza is tér egy csészegőzölgő kávéval és Javier asztalára is tesz egyet. Belekortyolok és valahogy most teljesen más az íze. Olyan… Nem is tudom. Alig ér le a gyomromba és máris úgy érzem, mindjárt visszajön. A tenyerem a szám elé kapom, és máris futnom kell. Alig érek el a női mosdóba, mielőtt viszont látnám azt a keveset, amit mostanában megettem. A rekeszizmom újra és újra görcsbe rándul, amíg a gyomrom teljesen ki nem ürül. Felállok, kiöblítem a számat, megmosom az arcom és megállapítom a tükörben, hogy úgy nézek ki, mint akit kimostak. Újabban többször van ilyen rosszullétem, de fogalmam sincs miért. Csak nézek a tükörbe és forognak a gondolataim, aztán leesik a tantusz. A homlokomra csapok aztán már számolok is.
- Oh! Te jó ég! – halkan, szótagolva ejtem ki a tükörképemnek a szavakat. Kirohanok a mosdóból, felkapom a táskámat és már rohanok is a lift felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése