Elfelejtett rokonok - 28. rész

Kishúgom, soha, de soha nem foglak elhagyni. Nem leszel a múltam része, mert te mindig is jelenemben fogsz részt venni. Mindig csak köszönni tudom, hogy vagy...ALWAYS <3

Kedves olvasóim, 150. bejegyzés kerül most ki. Sosem gondoltam volna, hogy elérem ezt a számot. Köszönöm az eddigi támogatásokat, remélem még sokáig támogattok és kapom majd a kommenteket. Kérlek ezúttal is gyarapítsátok a chat ablak bejegyzéseit. Köszönöm

- Jó pihenést – kiált utánam Ryan de már nem tudok válaszolni. Az ajtó becsukódik. Nem biztos, hogy az, amire gondolok, de tutira kell tudnom. Hazaérve a szobámba már fel is csapom a határidőnaplóm összesítőjét.
- Egyetlen piros nap sincs – suttogom, de nem veszem észre, hogy Kimy az ajtóban áll, csak mikor megszólal.
- Milyen piros nap? – kérdezi megemelt szemöldökkel.
- Hánytam. Nincs piros nap a naptárban – suttogom és felé mutatom a naptárat.
- Oh, jaj – suttog ő is – Gondolod, hogy terhes maradtál Javiertől?
 - Azt hiszem igen. Ez…
- Hűha – nyögi Kimy és leül az ágyam szélére – most mit csinálsz?
- Talán megtartom. De nem fogok ez miatt újra összejönni Javierrel. Nem tudok benne újra bízni.
- Maradj itt és ne csinálj semmit – felugrik és elrohan. Ülök az ágyam szélén és nézek magam elé. Próbálom átgondolni a dolgokat. Egy fél óra múlva nyílik a bejárati ajtó és Kimy jelenik meg.
- Gyerünk. Azt mondták napszaktól függően meg lehet csinálni. Tudnom kell, hogy nagynéni leszek-e – mosolyog és látom, hogy lelkesebb, mint én. Megfogom a kis dobozt és a fürdőbe megyek Mindössze két perc az egész, de leizzadok, teljesen mire meglátom az eredményt. Két rózsaszín csík, annyit jelent, terhes vagyok. Anya leszek, egy apa nélkül. Remegve nyitom ki az ajtót és lépek a szobába.
- NA? – Kimy fantasztikusan izgatott.
- Terhes vagyok – egyhangúan mondom ki. Még nem tudom eldönteni, hogy örülök-e neki, vagy sem.
- Ez annyira… - a nyakamba ugrik. Ő örül és ez kicsit jobb kedvre derít.
- eljössz velem az orvoshoz? – kérdezem félve és ő boldogan mond igent.

- Lara Rogers – kiált ki a nővér az ajtón. Megfogom Kimy kezét és magammal húzom. Ezúttal szeretném, ha bent lenne velem. Egy hete kértünk időpontot.
- Feküdjön fel az asztalra kérem. A doktornő azonnal jön és megcsinálja az ultrahangot – kéri a nővér és megteszem, amit mondanak. Kimy mellém ül és megszorítom a kezét. Ő az egyetlen biztos pont az életemben. Eszembe jut, mikor egyszer már átéltem ezt, mikor valóban terhes voltam, aztán átéltem, mikor azt hittem terhes vagyok és most. Vajon most mi lesz? Valóban terhes vagyok?
- Jó napot Ms. Rogers. Lássuk azt a kis pocaklakót – jelent meg az orvosom – tegye, szabaddá a hasát kérem.
Felhúzom a felsőmet, ő pedig hideg gélt nyom a hasamra, aztán pedig rányomja a kis készüléket és körözni kezd vele. Hamarosan egy pulzáló hang és kép jelenik meg. Most már biztos, terhes vagyok.
- Nézze csak, ott a kisbabája. Négy hetesnek mondanám – mosolygott.
A szemem könnybe lábad. Anya leszek. Mióta megláttam a két kis csíkot most először érzem azt, hogy örülök neki.
- Úgy látom, minden rendben van. Jöjjön vissza egy hónap múlva – tájékoztat az orvos. Megkapom a kiskönyvem és egy fotót is. Letöröltem a hasam és Kimy-vel távoztunk.
- Elmondod neki? – kérdezi Kimy. Egy cukrászdában ülünk. Előttem egy epres, előtte pedig egy csokis süti. Nem igazán van étvágyam.
- Nem tudom. Azt hiszem igen. ÉS azt is megengedem, hogy ha akar, részt vehet a baba életében.
- De? – néz rám miközben neki áll a sütijének.
- De nem fogom újra kezdeni vele.
Én is neki állok a sütinek, de képtelen vagyok lenyelni. Még ami a számban van lecsúszik, aztán inkább félretolom a tányért.
- Azt hiszem, a baba nem szereti az epret – tolom el a tányért és észreveszem barátnőm komor arcát. Ismerem már annyira, hogy tudjam, valami baj van.
- Mi a baj cica?
- Semmi – rázza meg a fejét, de nem hiszek neki. Túl jól ismerem már.
- Nem gondolod, hogy elhiszem ugye? Mond csak el mi a baj.
- Én csak… - keresi a szavakat – El fogsz költözni?
- Mi? – meglepődök a kérdésen. Éppen csak elkezdem felfogni, hogy anya leszek, azon, hogy elköltözök-e még nem gondolkodtam.
- Nem kell elköltöznöd, engem nem zavar a sírás. És ha veszünk egy szekrényt a szobánkba, akkor a közös gardróbot át tudjuk alakítani babaszobának. Elég nagy akár kettő babának is – mosolyognom kell azon, milyen lelkesen magyaráz.
- Kettő? Kimy egy baba is elég lesz. De ez nem is rossz ötlet. Segítesz?
- Naná. Akkor ez azt jelenti, hogy maradsz?
- Maradok. De most még be kell fejeznem egy félbehagyott jelentést. Kitegyelek otthon?
- Inkább Alexnél tegyél ki, aztán majd közösen hazamegyünk. Még dolgozik.
Az úton mind a ketten csendben vagyunk. Próbálom átgondolni a velem történteket. Az életem megváltozik. Már felelős vagyok egy aprócska kis lényért. A kezem most először csúszik a még lapos hasamra, de aztán vissza is kapok a kormányhoz. Most a vezetésre kell koncentrálnom. Már hárman vagyunk a kocsiban. Fél szemmel látom, hogy Kimy észrevette a mozdulatot és mosolyog. Megállok az ügyvédi irodánál, ahol Alex a gyakorlatát tölti és Kimy kiszáll.
Leparkolok a kapitányságnál és a lift felé veszem az irányt. Még felér, azon gondolkodom, hogy a francba mondom el neki, hogy apa lesz?
- Sziasztok – lépek az asztalokhoz és már felé is fordulok – Esposito beszélhetnénk?
Bólint, és a pihenőbe megyünk. Becsukom az ajtót. Ez csak rá és rám tartozik.
- Mit szeretnél?
- Arról kell beszélnünk, amit négy hete megtettünk – kezdem el, de belevág a szavamba.
- Világosan megmondtad, hogy hagyjalak békén. Megtettem – meg mernék esküdni, hogy fájdalmat látok a szemében.
- Lehet Javier, viszont annak az estének következménye lett – előkotorom a táskámból a képet és a kiskönyvet és a kezébe adom – Terhes vagyok Javier…