Az ügy ami összeköt - 17. rész

Hát igen, szeptember van és mind a kettőnknek mozgalmasak az iskolai napok, de azért itt a friss. Jó olvasást!
És még mindig csak ALWAYS Raina :D

Elengedik egymást. Lexi habozik, hogy mit válaszoljon. Ránéz Livre, aki megfogja a kezét és megszorítja.  Így a lányok csak bólintanak és áttelepednek a kanapéra. Napok óta nyugodtnak érzem magam. Hallom, hogy beszélgetnek, de nem hogy miről. Csak egy-egy szót tudok kivenni. Fogalmam sincs mit kéne főznöm.

- MI lenne, ha mi főznénk? Pihenned kéne – jelent meg mögöttem Olivia.

- Jézusom. A frászt hoztad rám – rettentően megijedtem – Majd én főzök, és nincs vita. Hol van Alexis?

- A mosdóban.

- Minden rendben van? – célzok a konyhai beszélgetésre, miközben előszedem a makarónihoz a hozzávalókat.

- Rázúdítottam a dühömet, ő pedig magára vett mindent. Nem kellett volna kiabálnom vele, mert ő nem tehet semmiről. Talán még jó testvérek lehetünk.

- Örülök neki, hogy így gondolod. Na, menj és beszélgessetek, ismerjétek meg egymást – ölelem magamhoz és megnyugszom, mikor visszaül a kanapéra és újra hallom a beszélgetést.

- Nincs kedved eljönni velem vásárolni holnap? – kérdezi Lex Oliviát. Liv nem tud megszólalni. Nem akarja megbántani a lányt, de ha nem lenne Kate akkor enni sem tudna, nem hogy vásárolni.
- Más dolgom van holnap. Nem érek rá. – tereli a dolgot Liv, és ekkor Kate lép közelebb hozzájuk.
- Kész a vacsora. Gyertek. – szól Kate, és a lányok felállnak a kanapéról. Leülnek az asztalhoz, és Kate eléjük rakja a makarónit, és a sajtot. – Jó érvágyat.
A lányok enni kezdenek.
- Elhívtam Liv-et vásárolni, de azt mondta, hogy más dolga van. – nyögte ki Lex, és a szájához emelete a villát.
- Áh ez remek, de mi dolgod van holnap Liv? Nem tudtam, hogy menned kéne valahová. – mondta Kate. Olivia letette a villát, és nagylevegőt vett. Nem tudta, hogy mit is mondjon. Lassan felemelte a fejét, és belekezdett.
- Nem tehetem, sajnálom. Ezt már tényleg nem szabad. Nekem nincs pénzem, és ahogy Kate-et ismerem, három másodperc múlva felajánlja, hogy ő kifizet mindent. De ezt nem lehet. Már az is sok, hogy itt lakok, és hogy a ruháidat használom. Nem engedhetem, hogy fizess helyettem. – Olivia tartja a szemkontaktust Kate-el. Egy kis idő után Lex felé fordul. – Nagyon sajnálom, de nem lehet.
- Nézd Liv. Ne hidd azt, hogy én azért segítek neked, mert az anyukád meghalt. Nem. Azért segítek, mert szükséged van rá. Szeretnék segíteni. Kérlek, hagyd, hogy segítsek. – Kate megfogta Liv kezét, és kedvesen rámosolygott. – Ha akarjátok, és ha nem zavarok, akkor én is szívesen elmennék vásárolni. Ugyanis ki fogom nőni a ruháimat.
- Dehogy is nem zavarsz. Gyere nyugodtan. Szeretném, hogy velünk gyere. – mondta Lexi, és Liv-re nézett, aki mosolygott, és csak bólogatott. 
- Igen szeretnénk, ha eljönnél. – helyeselt Liv is.

Szinte egész délután pihentem, a lányok nem engedtek semmit sem csinálni. Olvasgattam, tv-t néztem. Nézegettem egy kicsit az utónévkönyvet, amit még Rickkel közösen vettünk. Ők egész délután beszélgettek. Mire este lett, egy-egy apró kacajt is hallottam beszűrődni a szobámba. Már sötétedni kezdett mikor, olvasni kezdtem a Naked Heat-et, aztán a könyvel a kezembe, mély álomba sűlyedtem. A délutáni semmittevésben jobban elfáradtam, mintha dolgoztam volna. Az éjjel közepén, fogalmam sincs hány órakor, besüppedt mellettem az ágy. Megöleltem a mellettem szipogó lányt és visszaaludtunk mind a ketten.
Reggel arra ébredtem, hogy Liv átkarolva fekszik mellettem. Mikor megmozdulok, ő is felébred. Rám néz, majd elkapja a tekintetét.
- Rosszat álmodtam. – jelenti ki, és úgy érzem, mintha lenne egy hat éves lányom, aki ha rosszat álmodik, akkor az nyugtatja meg ha mellém bújhat.
- Semmi baj. – mondom neki, és mélyen a szemébe nézek.
- Kérsz reggelit? – látom, hogy terelni akarja a témát, és inkább nem ellenkezem.
- Igen. Köszönöm. Alexis nemsokára itt lesz. Úgy emlékszem, hogy kilenc órát mondott. – Liv kiszáll az ágyból, és a konyhába megy. Felöltözök, és utána megyek. Leülök az asztalhoz, és az elém rakott kamilla teát kezdem szürcsölni, mikor hirtelen elfog a hányinger, és a mosdó felé szaladok. Még éppen hallom, hogy valaki kopog.

Olivia nyit ajtót, és megöleli az ajtóban álldogáló lányt.
- Szia. Kérsz reggelit? – kérdezi mosolyogva Liv Lex-től.
- Igen kérek. – lép beljebb Alexis. – Hol van Kate?
- A mosdóban. Reggeli rosszulléttől szenved. – jelenti ki Liv, és ekkor lép ki a fürdőből Kate.
- Ezt tényleg lehet szenvedések nevezni. Borzalmas. Egyre érzékenyebb vagyok a szagokra, és az ételekre. – leülök, és elteszem magam elől a bögrét. Liv félve rak elém, egy kis omlettet, de a tekintetemmel megnyugtatom, hogy ez menni fog. Lex is leül mellénk, és megesszük a reggelit. Liv is felöltözik, majd lassan elindulunk. Lemegyünk a garázsba, és beülünk az autómba. Az út nem hosszú, körülbelül negyed óra. Mikor megékezünk, leparkolok a pláza parkolójába, és bemegyünk. Elkezdünk nézelődni, és Lex meglát egy nagyon aranyos ruhát. Bemegyünk a boltba, és ő elmegy felpróbálni. Bemegy az egyik próbafülkébe.
- Na? Milyen? – szól be Liv az ajtón.
- Kicsi. – jött Lexi letört hangja.
- De rád biztos, hogy jó. Próbáld fel. Az én kedvemért. – hallom, ahogy Lex bentről kérleli a lányt. Látom, hogy Olivia bizonytalan, ezért segítek neki dönteni.
- Ha nem próbálod fel, akkor bevitetlek a rendőrségre. Mondjuk parancsmegtagadásért. – ő elmosolyodik, és átveszi Lex-től a ruhát. Belép a mellette lévő fülkébe. Pár másodperc múlva, Lex is kilép a fülkéből.

Na? Jó? – kérdezem Liv-et, aki már egy ideje bíbelődik a ruhával. Válasz nem jön, viszont a fülke ajtaja kinyílik, és Liv kilép. A szavam elakad. A lélegzetem kihagy.
- Csodaszép vagy. Nagyon jól áll. Ez gyönyörű. – elhalmozom a bókjaimmal, és ő csak mosolyogni tud.
- Tényleg gyönyörű vagy. Lélegzetelállító. – Lex is dicsérni kezdi.
- Köszönöm. Tény, hogy nagyon jól áll, de piszkosul drága. Ezt nem kérhetem. Majd máshol nézek valami mást. – mondja Liv, és én szigorú tekintettel nézek rá.
- Emlékszel mit mondtam a parancsmegtagadásról? – ő csak bólint, és halványan elmosolyodik. Közelebb lép és átölel.
- Köszönöm. – suttogja a fülembe alig hallhatóan.
- Szívesen. Mindig. – Liv visszamegy a fülkébe, és visszaöltözik. Kilép a fülkéből, és a kasszához megyünk. Kifizetem a ruhát, és kifelé sétálunk.
- Tudjátok a terhességtől, egyre gyakrabban vagyok éhes. Nem eszünk valamit? – kérdezem a lányoktól, akik rögtön rám néznek.
- Hát csak nem hagyhatjuk, hogy az öcsi.
- Vagy a húgi. – vág közbe Lex, de utána visszaadja a szót Liv-nek.
- Éhezzen. – mind a ketten elnevetik magukat, majd megállok egy percre, és átölelem, mindkettejüket.
- Ott jó lesz? – mutat Lex egy kis étteremre.
- Remek. – elindulunk, és az étterem felé közeledünk, de még mindig fogom a lányok kezét. Hirtelen Liv megáll, és hatra ránt. Nem esem el, de nem sok kellett hozzá.
- Mi a baj? Mi történt? – látom rajta, hogy újra rohama lesz, ha nem cselekszem gyorsan. – Liv! Szólalj meg. Kérlek. Figyelj rám. Lélegezz. Oké? Liv nézz rám. – látom, hogy Lex tehetetlenül, és rémülten áll mellettem.
- Lex segíts. Újabb rohama lesz, ha nem teszünk valamit. Liv nézz rám. Szólalj meg. Mi a baj? – látom, hogy újra elkezd levegőt venni. Csak a szemébe tudok nézni, és remélem, hogy nem lesz baj. Most nem olyan súlyosak a tünetei, mint múltok.
- Jeremy. – csak ennyit tud kinyögni, és a kezét a levegőbe emeli, majd a kis étterem felé mutat.  Egy közeli pad felé húzom, és leültetem. Legalább, már a levegőt normálisan veszi, de még mindig fal fehér. Egyszer, csak azt veszem észre, hogy teljesen összeszedte magát. Már a légzése teljesen helyre állt, és már nem fehér. Megfordulok, és észreveszem az okát. Jeremy közeledik felénk. Liv feláll a padról, és várja, hogy a férfi közelebb érjen.
- Szia Cica. – szólal meg Jeremy. Csak én látom, hogy Liv keze megremeg a férfi hangjától. Liv háta mögé lépek, és megfogom a kezét úgy, hogy azt senki se lássa.
- Nem vagyok a cicád. – vág vissza erőteljesen Liv. Próbál úgy beszélni, hogy ne lehessen hallani, hogy fél. Én nem is hallom, hanem tudom, hogy fél ettől a férfitől.
- Nah ide figyelj kislány. Nekem kel az a pénz. Megértetted? – Jeremy erőteljes hangja, hátrálásra kényszeríttette Liv-et, és véletlen a lábamra lépett.
- Ne fenyegess engem Jeremy. Tudod, hogy még jóban vagyok Dmitry-vel. Azt mondta, hogy nem felejti el azt, amit vele tetem. Úgy látszik emlékezetes élmény voltam. – még sosem hallottam őt így beszélni. Megijeszt.
- Na idefigyelj. – Jeremy megragadja Liv karját. Közbe akarok lépni, de Liv a háta mögött tart a karjával. – Nem érdekel Dmitry. Nekem kell az a pénz. Megadod nekem azt a pénzt Olivia.
- Ezerszer mondtam, hogy ne hívj Oliviának. – Liv kirántja a karját a férfi szorításából, egy hatalmas pofont ad neki. Jeremy is támadni akar, de Liv gyorsabb. Hasba rúgja a férfit, aki a földön terül el. Pár másodperc múlva, Jeremy felugrik.
- Te ribanc. – üvölt Jeremy, és felpofozza Liv-et. A lány a földre zuhan, de abban a pillanatban felugrik.
- Nem fogok veled verekedni. Te még azt sem érdemled meg. Ja, és csak, hogy tudd, nem fogok neked pénzt adni. Soha. – Liv hátat fordít, és mi Lex-el követjük. Mind a ketten sokkolva vagyunk. Liv, még visszanéz a válla fölött, és látja, hogy Jeremy már eltűnt, akkor hirtelen berohan a mosdóba, és magára zárja az ajtót.