Az ügy ami összeköt - 19. rész

Always Raina :D

- Hogy van? – hallotta meg Liv az ismerős hangot. Könnyei még mindig az arcán voltak, nem törölte le, csak dühösen felpattant és a férfi felé indult.

- Mit keresel itt? Mondtam, hogy takarodj nem? Katenek ez már a sokadik rosszulléte miattad, azt mondták a következőt nem fogja túlélni a baba! Fel tudod fogni? Tulajdonképpen megölöd a saját gyereked? Az már nem érdekel, hogy velem hogy viselkedsz, de ha baja lesz Katenek és a babának a te hülye viselkedésed miatt, esküszöm, hogy nem állok jót magamért!

Mire Liv befejezte, egy orvos lépett ki a szobából ahová Katet vitték be.

- Ms. Beckett hozzátartozói? – kérdezte az orvos és Olivia már válaszolt is.

- Csak én! Hogy van? Mi van a babával? Ugye nem veszítette el?

- Nem veszítette el, de nem sok kellett hozzá. Most zaklatott egy kicsit, ami érthető. Estig mindenképpen benntartjuk.

- Bemehetünk hozzá – szólalt meg Rick és most hallani lehetett az aggódást.

- Csak egy bizonyos Oliviával hajlandó beszélni. Megkért, hogy senki mást ne engedjek be.

- Köszönöm doktor úr! – Liv elköszönt és mielőtt bement volna még a mögötte álló férfihoz fordult – menj és mond meg anyádnak és a húgomnak hogy egy újabb gyereked, sodortad veszélybe.

 

Az orvos alaposan megvizsgált és közölte velem, hogy a babának nincs semmi baja, de nem sokan múlott. Ez is Rick hibája. Hogy lehet valaki ennyire gonosz, és hogy szerethetem még mindig? Dühös vagyok rá, de tudom, hogy ugyanakkor még mindig szerelmes vagyok belé.  Az oldalamon fekszem, kezem az éppen csak gömbölyödő hasamon és kifelé bámulok az ablakon. Hallom, hogy nyílik az ajtó. Olivia lép be. Megismerem a lépteit. Visszafordulok a hátamra és ő már ott is van. Hírtelen megölel, és aztán leül mellém az ágyra.

- Hogy érzed magad? – kérdezi tőlem Liv és tudom, nem is olyan régen sírt.

- Már nem fáj. De hogy lehet valaki ennyire… ennyire ostoba. Nem tudom, jó ötlet-e engednem, hogy részt vegyen a testvéred életében.

- Engednek, kell. Neki szüksége van az apjára. Borzalmas dolog apa nélkül felnőni – meglepődök azon, amit mond. De tudom, nem az apját védi, hanem a testvérét. – Mi lenne, ha pihennél egy kicsit. Estig mindenképp itt maradsz. Én pedig nem moccanok mellőled, ígérem.

- De Gates! – próbálok ellenkezni. Be kéne mennünk mind a kettőnknek dolgozni, de ő leint, és a szavamba vág.

- Már beszéltem vele. Csak holnap megyünk dolgozni.

Megnyugodva lecsukom a szemem, és megpróbálok elaludni. Hallom, hogy Liv beszélget valakivel telefonon, de nem jelzem neki, hogy még fent vagyok. Azt hiszem Alexis hívta.

„Nem mondta el?... Gyere a kórházba a sürgősségire…. Mindent elmagyarázok… Nem, jól vannak… Most alszik…˝

Legalább Alexis elfogadta, hogy van egy nővére. Nem gondolkodok tovább, oldalra fordulok és elalszom.

Órákkal később térek magamhoz, és hallom, hogy már nem csak Liv van velem, hanem Alexis is. Beszélgetnek. Nem nyitom ki a szemem, mert kíváncsi vagyok miről is beszélgetnek.

- De ugye most már jól van? – kérdezi aggódva Lexi.

- Testileg jól. A kistesónkkal is minden rendben, de lelkileg… Féltem őt Alexis.

Hogyan? Liv engem félt? Aggódik értem. Meglep, amit hallok, és inkább még mindig nem nyitom nem ki a szemem, csak hallgatok.

- Gondolod, hogy…- a vöröshajú lány félbe hagyja, amit mond, de rögtön folytatja Liv.

- Még mindig szerelmes az apádba, de nagyon. És félek, hogy a helyzet, amit kavartam, csak árt neki.

Alexis nem javítja ki hogy ő mindkettejük apja. De legalább már tudom, mitől is fél Olivia. Biztosítani fogom róla, hogy teljesen jól vagyok. El fogom hitetni vele, hogy nem hiányzik a férfi, akinek a gyermekét hordom a szívem alatt. Alexis elköszön, és kimegy az ajtón. Mozgolódni kezdek, aztán kinyitom a szemem.

- Nem sokat aludtál – szólalt meg Liv anyáskodva. Elmosolyodtam rajta.

- Nyugalom Liv, jól vagyok lelkileg is – halkan beszélek, de felfogja, hogy mire gondolok.

- Mennyit hallottál?

- Liv, én már nem vagyok szerelmes apádba – a szám szinte teljesen kiszárad mire kimondom.

- Kate elfelejteted, hogy én is nyomozó vagyok, és rögtön kiszúrom, ha hazudsz...

- Ne haragudj. Haragszom rá, nagyon, de nagyon szeretem. És nem tudom kiölni az érzést. Egyelőre nem. De menni fog, megígérem – egy könnycsepp folyik végig az arcomon, amit nagyon gyorsan letörlök.

- Miattam nem kell – csak mosolyog, ad egy puszit a homlokomra, parancsba kapom, hogy pihenjek, ő pedig elmegy, mert van egy kis dolga.

 

Olivia nyugodtan autózott célja felé, hála Alexisnek, tudta hova kell mennie. Most először készül arra, hogy feladja egy elhatározását, de Kate és a baba miatt megteszi. Kb. fél óra autózás után, már meg is érkezett, Felkereste a lakást, amit a húga mondott és már kopogott is. Alexis nyit ajtót és már ijedten meg is szólal.

- Ugye nincs valami baj Katetel?

- Nyugi húgi, semmi baj – öleli meg a lányt – Rick? Beszélnem kell vele!

- Itt vagyok – szigorúan, de látszólag nyugodtan.

Liv megszorítja a testvére kezét és az emelet felé int a szemével. Alexis értette mit is akart neki mondani Olivia és némán az emelet felé indult.

- Azért jöttem, hogy Kate kedvéért békét kössünk. Elég lesz látszólag, de ha ezt így folytatjuk, mindannyian elveszítjük az a babát, annak hatására pedig Katet. Nekem ő a családom, és ezt meg kell tennem érte és a testvéremért.

- Rendben – kézfogásra nyújtotta a kezét és Liv elfogadta. Meglepődött a lány azon mondatán, hogy neki Kate a családja, de ezt a látszat izét, ő is meg tudja tenni a nőért. Rick ugyanannyira szerette Katet mit Olivia felbukkanása előtt – Holnapra meglesz a gyógyszered.

Olivia elköszönt és kilépett az ajtón, elmormolt egy gyors hálaadást, hogy nem volt vita és hogy a nagyanyjával sem futott össze. Most nem volt képes megismerkedni még valakivel.

 

Nem tudok elaludni, Olivia már két órája elment. persze felhívott, hogy ne aggódjak és hogy beugrott a fiúkhoz a kapitányságra, de így meg unatkozok. Nyílik az ajtóm és nagyon meglepődök, Rick lép be rajta. Összeszorítom a szemeimet és oldalra fordulok, így máris háttal fekszem neki.

- Nincs kedvem veszekedni – töröm meg a már kínos csendet – Majdnem elvesztettem őt a te kicsinyes harcod miatt.

- Ne haragudj. Nem tudom elviselni, hogy gyűlölsz. Megszereztem Olivia gyógyszerét, holnap már meg is kapja. Rettentően elrontottam mindent, de nem tudok nélküled élni, hiányzol Kate. Szeretlek.

- Ő a lányod Rick – fordulok felé és az arcomat már könny áztatja – te nem az a Richard Castle vagy mint, akit az elmúlt hetekben láttam. Miért nem akarod megismerni? Neki szüksége van rád, az apjára, még ha ezt be sem vallja. Én már tudom, mit kellett átélnie, csak ismerd meg, kérlek Rick.