Az ügy ami összeköt - 26. rész

Sziasztok, egy hetes Brassói kiruccanásom alatt sem maradtatok friss nélkül és most itt akövetkező részünk amit nagy szeretettel írunk Raina-val nektek. És még minidg csak köszönni tudom neki. Nektek pedig jó olvasást!

Már két hét telt el, hogy Olivia elköltözött. Sokszor jön át meglátogatni, de az őrsön is találkozunk. Még mindig járok dolgozni, aminek persze senki sem örül. Az egész család állandóan azt hajtogatja, hogy pihennem kéne. De hát könyörgöm, csak terhes vagyok. Abba viszont kezdek beleőrülni, hogy nem mehetek ki helyszínre. Bentről irányítom a csapatot és ez Gates ötlete volt, mindenki meglepetésére. Épp régi lakásom felé tartok, pechemre most én vezetek, Rick dedikáláson van.

Kopogok az ajtón és már hallom is ahogyan Liv a kulccsal csörömpöl.

- Hát te? Mi járatban? – ölel meg, már amennyire a hasam engedi, közben pedig beenged.

- Azért jöttem, hogy megkérjelek, legyél a tanúm – látom rajta, hogy meglepődik és keresi a szavakat. Én meg már halállra izgulom magam, hogy mi a frászkarikáért nem válaszol.

- Én? De hát Lanie a legjobb barátnőd!

- Nem fog megsértődni. Egyébként meg nem lehet minden Lanie, te nem lehetsz a saját testvéred keresztanyja, így az Lanie lesz. És téged szeretnélek tanúnak – remélem elég meggyőző voltam és egy pillanattal később megnyugodok, hogy igen. Szorosan öleli a nyakam és a könnyeivel küszködik.

- Persze, hogy leszek a tanúd, de biztos vagy benne hogy a maradék két hétben sikerül mindent leszervezni?

Hát igen, Egy hónapunk van az esküvő szervezésére és már két hét letelt. Rick mindenáron el akar menni nászútra, ami persze nem zavar, hisz egy ideig úgysem tudjuk kipihenni magunkat. De az orvosom nem igen örült, mikor engedélyt kértünk, hogy hét hónaposan szabad-e repülnöm még.

- Már nem sok mindent maradt. Jó, ha az embernek egy ismert vőlegénye van, akinek mindenhol van ismerőse – mosolygok egyet, aztán pedig egy nagyot nevetünk.

 
A következő két hét sűrűbbnek bizonyult, mint amilyennek gondoltuk. Voltunk egy újabb ultrahangon, ahol persze kiderült, hogy kislányunk lesz. Azt hittem, Ricket le fogja törni a hír, hogy ismét lányos apuka lesz, de megnyugtatott, hogy ő már el se tudná képzelni ha nem lányai lennének, úgy hozzá szokott már, hogy lányos apuka. Aztán a ruhámat is újra igazítani kellett egy héttel az esküvő előtt és imádkoztam, hogy egy hét alatt ne hízzak annyit, hogy ne férjek bele. Alexis vállalta a koszorúslány szerepét és nagy nehezen Laniet is rá tudtam venni. Nekik is kellett ruhát választani és hát Livnek sem volt egyszerű.   Alexis ruhája, egy bordó színű, pánt nélküli ruha, ami csodálatosan áll a lánynak. A hosszú vörös haját, elegáns kontyba fogta, és egy pár a ruhához illő cipőt viselt. Laine, egy elegáns, rózsaszín ruhát viselt, és az ő haját, egy nagymenő fodrász csnálta, ahogy az enyémet, és Liv-ét is. Rick ragaszkodott hozzá. Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen. A ruhámat, szerencsére kettőnél többször nem kellett rám igazítani. A terhesség miatt, sokat híztam, így a ruhát is szabni kellett. Liv és Lex jött mindig el velem, és szinte végignevettük az egészet.  Liv segített a ruhát kiválasztani, Lex pedig a cipők terén segítkezett. A lányok nagyon jó munkát végeztek. A ruhám tökéletes lett. Liv, magának választotta ki a ruháját, így azt még nem láttam, ami egy kicsit zavar, hiszem néhány óra múlva itt a szertartás. Rick-et sem láttam még, de Liv a lelkemre kötötte, hogy ki ne mozduljak, mert az balszerencsét hoz, ha a vőlegény meglát az esküvő előtt. Nagyon izgatott vagyok. Hallom, hogy nyílik az ajtó, és látom, hogy Liv lép be. A ruhája gyönyörű szép. Egy égszínkék koktélruhát visel, ami egy fekete rózsás szalaggal van át kötve. A haja, egy gyönyörű kék rózsával volt kontyba rögzítve.
- Szia! Hogy érzed magad? – kérdezi tőlem Liv, de nem válaszolok, inkább csak a tükör elé állok, és belenézek. Liv a hátam mögé lép, és hátulról átkarol.

- Gyönyörű vagy. Csodaszép. – rám mosolyog, és egy puszit kapok az arcomra. Az ajtó újra nyílik, és Lexi lép be.
- Oh Kate. Gyönyörű vagy. Laine üzeni, hogy mindenki készen áll, szóval kezdhetnénk. – én csak bólintok, és nagy levegőt veszek. – Rendben akkor szólok Jim bácsinak, és elszaladok apáért. – Lex már el is hagyta a szobát. Pár perc múlva, apa lépett be az ajtón.
- Katie. Csodálatosan nézel ki.
- Bárcsak anya is látná. – hajtom le a fejem, és egy kezet érzek a vállamon. Liv keze az.
- Ők mindent látnak. Ott ülnek egymás mellett, és most mind a ketten mosolyognak ránk. Előre megyek. Nagyjából öt perc múlva induljatok el. – azzal Liv kiment, és magunkra hagyott minket. Apa átölelt, és a fülembe súgott.
- Anyád igazán büszke lenne rád. És a lánynak igaza van. Ő lát téged, és most mosolyog rád, hiszen tudja, hogy boldog vagy. – kibontakozunk az ölelésből, és apa megfogja a kezem. Kilépünk az ajtón, és egy új élet felé megyek…

Megállok a széksorok végén. Először Alexis indul el, kicsivel utána Lanie és mikor ők már a helyükön vannak, belekarolok apába és elindulunk. Rick ott ál, az anyakönyvezető mellett és mosolya szélesebb, mint bármikor máskor. Szinte senkire nem figyelek, csak elveszek a tekintetében. Boldog vagyok, de rettentően boldog. Szinte örökkévalóságnak tűnik az a pár perc, amíg szerelmem mellé érünk.

- Szeretlek kicsikém – puszil meg apa és Rick felé fordul, közben pedig összeteszi a kezünket – vigyázz rá fiam.

Könny futja el a szemem, de látom, hogy apának is. megfordul és leül a neki fenntartott helyre.

- Csodálatos vagy – suttogja Ő miközben az anyakönyvezető elkezdi a szövegét.

A tekintetünk nem engedi el egymást, szinte semmit sem hallok abból, amit mondanak. És lemerném fogadni, hogy Rick is így van. egy mondat üti meg a fülem és mosolyunk még szélesebb lesz tőle.

- Négy év macska-egér játék után most itt álnak és arra készülnek, hogy összekössék életüket.

Kíváncsi lennék, vajon honnan tudja ezt. A vendégek között van, aki felnevet, már aki tudja, hogy igazából miről is van szó. csak akkor figyelek fel, mikor az igen részhez érünk.

- Richard Alexander Castle, elfogadod-e az itt megjelent Katherine Elizabeth Beckett-et feleségül? Mellette leszel-e jóban, rosszban, egészségbe, betegségben, gazdagságban és szegénységben, míg a halál el nem választ?

- Igen elfogadom – nem hittem volna, hogy tudok még szélesebben mosolyogni, de mikor meghallottam az igen bizony szélesebben mosolyogtam.

- Katherine Elizabeth Beckett, elfogadod-e az itt megjelent Richard Alexander Castle-t férjedül? Mellette leszel-e jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban és szegénységben, míg a halál el nem választ?

- Igen elfogadom.

- Kérlek, titeket húzzátok egymás ujjára a gyűrűket.

Előbb Rick, aztán pedig én húztam fel a gyűrűt.

- Megcsókolhatjátok egymást – mondta, és mi azonnal engedelmeskedtünk. Szenvedélyesen csókolt meg, aztán pedig a hasamat is végig simította.

- Most pedig, írjátok alá az anyakönyvet. Először a menyasszony, aztán a férj, majd a menyasszony tanúja és a férj tanúja.

Előreléptem és aláírtam, immár Katherine Elizabeth Castle a hivatalos nevem. Rick is aláírta, aztán Olivia és végül Esposito.

- Kedves vendégek, had mutassam be önöknek Mr. és Mrs. Castle-t.

Hatalmas taps és ujjongás következett. Rick újra magához húzott és még szenvedélyesebben megcsókolt. Szinte mindenki odajött gratulálni és puszit is kaptunk, sok puszit. Átsétáltunk a hotel éttermébe és mindenki elfoglalta a helyét.

- Nagyon szeretlek – suttogta Rick egy újabb csók után, már az asztalnál és kezét a pocakomra rakta.

- Szia, hercegnőm, téged is szeret apu – beszélt a hasamnak, mire a kicsi rúgott egyet.

- Ez azt jelenti, hogy ő is – kaptam egy újabb, ezúttal csak egy gyors csókot, mert Olivia kezdett csörömpölni a poharával. Mindenki előtt pezsgő volt, előttem is, persze szigorúan alkoholmentes. Felállt és ránk mosolygott.

- Szóval, ha már tanú vagyok, illik beszédet mondanom, azt hiszem. Pár hónapja lehetek csak az életük része, de azt kell mondanom, soha nem láttam még két olyan embert rajtuk kívül, akik ennyire szeretik egymást. Sok mindent éltünk át mostanában együtt, és jó végre látni, hogy boldogok. Ez a nap csak a tietek, és az összes többi is, ami ezután vár rátok. Anyu, apu szeretlek titeket. Éljen az ifjú pár! – poharát a magasba emeli és mindenki az utolsó mondatát ismétli. Én persze megint elsírom magam, szerencsére a sminkem vízálló. Mivel ő ül mellettem így csak fel kell állnom és megölelnem. Az ő szemei is könnyesek, de biztos vagyok benne, hogy egy könnycsepp sem fog legördülni az arcán ennyi ember előtt, ahhoz túl makacs.

- Mi is szeretünk – suttogom az ölelésbe, aztán az apja is megöleli. Éppen csak leülünk, aztán Esposito feláll, és magához ragadja a mikrofont.
- Úgy érzem, hogy eljött az ideje, hogy a vőlegény, vagyis már a férj tanúja beszédet mondjon. . Hogy is tudnám négy év eseményeit összefoglalni egy rövid, de annál viccesebb beszédben. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán az elején, mikor Rick Castle az első ügyünk alkalmával, majdnem megölette magát. Persze a fegyver nem volt megtöltve, de szerinte ez vicces volt, viszont én láttam Kate arcát, mikor meglátta, hogy Rick a gyilkos után szalad. Kiverte a víz. Sokáig civódtak egymás iránt táplált érzéseikkel. Például, mikor Rick, meghívta Kate-et Hamptonba, de Kate nemet mondott, és Gina ment helyette. Aztán jött Kate bosszúja, és jött Johs. Sosem kedveltem Johs-t, mert láttam, hogy mennyire elszomorítja Castle-t. Aztán történt valami. Majd Rick bejött a kapitányságra, és szinte kicsattant az örömtől. Kérdeztem tőle h mi történt, és ő tiszta örömmel mondta, hogy Kate és Mr. Motoros doktor szakítottak. Már akkor tudtam, hogy ebből lesz valami. Jah, és mikor összezárták őket. Nem tudom, hogy Castle hogy bírta ki, de túlélte a Kate-el való összekötöttséget. Sok ügy volt, mikor azt hittük, hogy igen, most beadják a derekukat, és mindjárt egymásnak esnek, és meg sem állnak az ágyig. Sajnos, 5 hosszú év kellett ahhoz, hogy most itt álljak, és elmondjam azt, amit már amúgy is tudunk. Tudjuk, hogy ez a kapcsolat, bonyolult, csodálatos, szenvedélyes, és azt is tudjuk, hogy örökké fog tartani…

Esposito beszédét nevetés kísérte végig, mi is jókat nevettünk. Aztán megöleltük és mind a ketten megköszöntük, hogy a barátunk lehet. Mire újra visszaültünk, már a vacsorát hordták kifelé. Valami fantasztikusan finom volt. A zenész most megállt a zene játszásában és felé nézett.

- Most pedig hölgyeim és uraim, következzen a hivatalos apa lánya tánc. Mr. Beckett szeretné megtáncoltatni a lányát.

Mosolyogva álltam fel és sétáltam apához. Fogalmam sincs kinek volt az ötlete, de ahogy megláttam két mostohalányomat vigyorogva, tudtam ők a bűnösök. Mosolyogva bólintottam nekik köszönet képen és már ringatózni is kezdtünk apuval a tánctéren.

http://www.youtube.com/watch?v=otOiO7nKywU

Nem tudok megszólalni a könnyeimtől és az sem segít, hogy látom, édesapám épp annyira el van érzékenyülve, mint én. Inkább csak ringatózunk a lassú zenére. Vajon mennyit fogok még sírni ma éjjel? Mikor vége lett a számnak két hatalmas puszit is kaptam apukámtól és még mielőtt levezethetett volna a táncparkettről Alexis hangja már meg is szólalt a mikrofonból.

- Még mielőtt leülsz Kate, szeretnénk látni az első hivatalos táncotokat apuval, mint férj és feleség. Had lássuk azt a táncot, amit apu a seprűnyéllel gyakorolt – mindenki nevetni kezdett, még én is. Seprűnyél? Valószínűleg az jelen pillanatban vékonyabb, mint én. Már ott is volt és egy rövid csók után átkarolt. Mindenki lement a tánc parkettról, most csak mi voltunk rajta, felcsendült egy dal és kislányunkkal magunk között kezdtünk táncolni.

http://www.youtube.com/watch?v=rl8SuLBCq3k

- Elfáradtam. – suttogom Rick fülébe, és elmosolyodik, majd az asztalhoz kísér. Mikor közeledünk, hátulról megérintem Liv vállát, aki ettől akkorát ugrik ijedtében, hogy ha Rick nincs mögötte, akkor felborítja a széket.
- Nagyon sajnálom. Nem akartalak megijeszteni. – szabadkoztam, de látom, hogy nem igazán figyel rám. Az asztal túlsó oldalára bámult. – Liv? Minden rendben?
- Mi? Ja persze semmi baj. – egy kis időbe telik, mire a szemét rám tudja emelni, és teljesen rám koncentrál. – Ki az ott a túloldalon? – már értem mi folyik itt.
- Nyugi nem rokon. – mosolygok rá, és látom, hogy az említett illető felénk jön.