Elfelejtett rokonok - 16. rész

- Jó reggelt – lépek be egy újabb péntek reggelen a kapitányságra. Holnap már hétvége. Rettentően várom. A hét kemény volt. Kimy-vel megbeszéltük, hogy egész hétvégén csak lazsálunk. Szépségszalonba készülünk és hagyjuk, hogy kényeztessenek minket. Este azonban még hivatalosak vagyunk az Old Hunt-ba. nem is tudtam, hogy az unokabátyámnak egy saját klubja is van. Kimy első itteni vizsgáját ünnepeljük meg, ami felettébb jól sikerült neki, annak ellenére, hogy mit kellett az utóbbi pár hétben kiállnia. Már egy hónapja történt az édesapja balesete, és már sokkal jobban van. Beilleszkedett az iskolába és a csapatba is. És én is újra visszakaptam a mindig mosolygó barátnőmet.
Már csak pár papírom volt hátra, mikor a telefonom csörögni kezdett.
- Mondjad – vettem fel. Tudtam, hogy Kimy az.
- Szia, ne gyere értem a sulihoz, én már itt vagyok a klubban – meglepődve nézek az órámra. Már elmúlt öt óra és lassan a hat órát is megüti a mutató.
- Francba, túlságosan is belemerültem a munkába. Akkor ott találkozunk.
- Most már ne dolgozz többet, szia.
- Szia.
Javier asztala felé néztem, aztán a többieké felé. Kate már nincs itt és Ryan sincs. Csak ketten maradtunk Javier-rel.
- Javier, nem kéne mennünk? Már rég elmúlt 5 óra – mutatok az órára és közben becsukok mindent, ami az asztalomon van és máris készen állok az indulásra.
- Nem rossz ötlet. Nálad felveszlek. Elég, ha egy autóval megyünk – suttogja, mikor mellé érek. Ideiglenesen elköszönünk és beülök az autómba. Gates még mindig nem tud a kapcsolatunkról, így odabent diszkrétek próbálunk maradni, de a többiek már tudnak róla. Mindegyikük megesküdött arról, hogy hallgatnak. Még Lanie-t sem zavarja a kapcsolatunk, legalábbis ezt állítja.
- Na, végre, azt hittem sosem érsz ide – ülök be az anyós ülésre mikor oda ér értem.
- Ne tessék panaszkodni, pirosat kaptam – mentegetőzik, de közben már indít is. Vezetés közben többször találja meg a combomat, mint a sebváltót, de nem bánom. Egész nap az érintésére vágytam, a csókjára, de helyette csak lopott pillantások, egy-egy észrevétlen kézfogás jutott. Nem tudom az unokabátyámék annak idején hogyan bírták ki, de majd kifaggatom Kate-et. Az Old Hunt-ba már kézen fogva sétáltunk be. Az unokatesóm szélesen elmosolyodott, ahogyan a kezünkre pillantott. Rick-kel nagyon jó lett a kapcsolatunk, és be is tartja a védelmező unokabáty szerepét.
- Azt hittük már sosem értek ide – jegyezte meg Kimy.
- Pirosat kaptunk – jegyeztem meg lazán, nem számítva rá, hogy azonnal ki is cikiznek.
- Jó kifogás sose rossz – jegyzi meg vihogva Ryan.
- Legalább valami hihetőbbet mondjatok – nevet Kate.
- Hagyjatok már – bújok párom mellkasába – most Kimy miatt vagyunk itt.
- Igaza van, akkor igyunk Kimy-re – szólal meg Rick – David! Egy kört mindenkinek! – rikkantja el magát az unokatesóm és mindenkinek egy pohár bort hoz a csapos.
- Akkor igyunk arra, hogy m,i is megismerhettünk Kimy és hogy első New York-i vizsgád sikerült. Reméljük, hamarosan közénk tartozhatsz – kezdte a szót Kate.
- A húgomra – emeltem meg a poharam. A többiek barátnőm nevét kiáltották és már bele is ittak a poharukba. Én még az emelésnél tartottam. Hírtelen olyan érzésem támadt, mintha a jobb kezem nem engedelmeskedne. Lassan leemeltem magam elé. Még mindig nem ittam bele, jobban lekötött az, hogy alig érzem a kezem és már remegni is elkezdett.
- Nem kéred – simította meg a hátam Javier, aztán észrevette a remegő kezem. – Minden rendben?
- Nem tudom, olyan mintha nem is lenne karom. Egyáltalán nem érzem és irányítani sem tudom – suttogom és bámulok a remegő kezemre. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is a remegés és a többi. De már nem volt kedvem maradni. Megijesztett ez az egész. Már csak haza akartam menni.
- Haza vinnél? – nézek rá Javier-re.
- Menjünk. Veled is maradok. Most nem szívesen hagynálak egyedül – kapok egy puszit a homlokomra, aztán még szólok Kimy-nek is.
- Kimy, hazamegyünk. Nem érzem jól magam. Vigyázz magadra jó.
- Ne aggódj, majd mi hazavisszük. Te meg pihend ki magad – szólta aggódva Rick, mi pedig elhagytok a bárt. A hazafelé út csendes volt. Valószínűleg tényleg csak fáradt vagyok. Amint beléptünk a lakásomba egy nagy kád, forró vizet engedtem és belemerültem. Csukott szemmel élveztem a lazító füdőt, mikor érzetem, hogy Javier is beszáll mellém.
- Szia – mosolyodtam el és egy szenvedélyes csókkal is megjutalmaztam.
- Megijesztettél – suttogja a fülembe és máris a szája máris nyakam érzékeny pontján kalandozik.
- Csak, fáradt vagyok. biztos azért – hangom már csak suttogás.
- Biztos? – kérdezi és hangja már jóval mélyebb a megszokottnál. Már nem futja válaszra, csak a nyakába kapaszkodok, és szenvedélyesen csókolni kezdem. Kiemel a kádból és mindketten az ágyra fekszünk. Fél éjszakán át szeretkeztünk, aztán szorosan összebújva, kimerülve aludtunk el. Még azt sem vettük észre, Kimy mikor jött haza. Vagy, hogy haza jött-e. A nap sugaraira ébredtem. Javier még alszik. Lassan óvatosan simogatni kezdtem az arcát mire ő is magához tért.
- Jó reggelt, szépségem.
Épp egy újabb szenvedélyes csókba kezdtünk bele, mikor a telefonom csörögni kezd. Kimy az. Nem értem. Miért hív a szomszéd szobából?
- Miért hívsz a szomszéd szobából? – veszem fel a telefont.
- Ezek szerint észre sem vettétek, hogy nem mentem haza. Az unokatesódéknál aludtam, mert kicsit kiütöttem magam. Elmentem egy kicsit vásárolni, de ott hagytam náluk az iskolatáskámat. Átmennél érte.
- Jajj te lány. Persze hogy átmegyek érte.
- Köszönöm szeretlek.
- Én is szeretlek. De okosan a vásárlással – mosolygok bele a telefonba és már megint észreveszem magamon, hogy túlságosan is anyáskodok Kimy felett. DE még eddig nem szólt, hogy zavarná.
- Át kell mennem Rick-hez. Kimy otthagyta a sulis cuccát.
- Most? – kérdezi Javi duzzogva és figyeli, ahogy öltözök.
- Aha. Megvárhatsz, ha szeretnél – adtam neki egy csókot – sietek.
Gyorsan bepattanok a kocsimba és máris úton vagyok. Kevesen vannak, akik miatt akármilyen programot vagy elfoglaltságot lemondanék, de Kimy az elsők között van. És ez viszont is így van. Ha nem van rá szükségem, ő mindig ott van. Gyorsan leparkolok, és máris fent vagyok az ajtónál. csengetek és Rick nyit ajtüt.
- MI járatban? – kérdezi meg mosolyogva és beenged.
- Kimy itt hagyta a cuccát. Elvinném. Többiek? – sétálok a konyhába és kiszolgálom magam a kávéból.
- Anyám nincs itthon, Alexis tanul, Kate meg még fent öltözik – aha, szóval ha Kate most öltözik, akkor nekik is jó éjjelük volt. Mosolyogva kortyoltam bele a kávéba, aztán újra éreztem azt a fura, irányíthatatlan érzést. A kezem remegni kezdett, a hangok távolodni.
- Lara – hallom Rick hangját, de csak bámulok. A kezem egyre jobban remeg. De már nem csak az egyik, mind a kettő. Nem bírok megállni a lábamon. Érzem, hogy borulok, de az unokabátyám elkap, és a földre fektet.
- Lara! Lara nézz rám – hallom, hogy szólongat, érzem, hogy mi történik körülöttem és velem, de képtelen vagyok megszólalni. Az egész testem görcsbe rándul. Érzem, hogy a görcsös rángatózástól a fejem többször is koppan a padlón.
- Kate hívd a mentőt! – ez az utolsó dolog, még amit fel tudok fogni, aztán eluralkodik rajtam a sötétség...