Az ügy ami összeköt - 11. rész

Sziasztok, ez az első rész amit Raina-tól rakunk fel, itt ül mellettem. Jó olvasást :D
Always Raina :D

Megmondtam a sofőrnek a címet, és már indultunk is a lakásom felé. Az út csendes. Csak egyszer kétszer szólaltunk meg. Nem utaztunk sokáig, talán fél órát. Mikor megérkeztünk, kipakoltam a kocsiból, és elindultunk felfelé…- Az utóbbi időben nem sokat voltam itt, de érezd magad otthon – nyitottam kicsi lakásom ajtaját és engedtem előre Oliviát. Nem szólt csak csendben körülnézett – Sajnos egyelőre nem lakható a vendégszoba, a szomszédban történt csőtörés miatt, de rendbe hozatom.

- Jó lesz a kanapé, köszi. Én… Használhatom a fürdőt? – néz rám bátortalanul. Megmutatom, neki merre tud letusolni, adok neki törölközőt is. A szobába sietek, és néhány ruhát szedek elő neki. Nem lehet mindig ugyan abba. Holnap pedig beszélek Vasladyvel, hogy adjon Livnek valami munkát, így a lakbér rá eső részét fogja tudni fizetni, de nem fogom engedni, hogy a gyógyszerét, ami méregdrága, ő fizesse. Rick fogja állni. Ez olyan biztos, mint hogy itt állok. Ha már magára hagyta a gyerekét, legalább a gyógyszerét fizesse ki. Persze tudom, nem lesz egyszerű menet, Liv valószínűleg ellenkezni fog majd.

Liv belép a fürdőbe, és leveszi a ruháit. Megnyitja a csapot, és elkezdi engedni a vizet. Párr  pillanat múlva, feleszmél, hogy ez nem az ő lakása, és nem annyi vízben fürdik amennyiben akar. Gyorsan a zuhany alá ugrik, és megmosakszik. Pár percig lazít, majd kiszáll, és a ruháját keresi. Magára teker egy törölközőt, és kikukkant a nappaliba. Látja, hogy Kate nincs ott, ezért kioson. Bemegy a szobába, és meglátja a saját ruháit. A törölközőt lentebb csúsztatja, és magára veszi a fehérneműjét. Ekkor toppan be a hálószobába Kate.
- Oh ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy. – szabadkozik Kate.
- Semmi baj. A lopakodás az erősségem. Sajnálom szólnom kellett volna. – mondja Olivia. Liv testén, csak a fehérnemű van. Kate megpillant egy sebhelyet a lány hátán, a bordái alatt.
- Ne, várj készítettem neked ruhát. Az én méretem neked is jó lesz.
- Nem, ezt már tényleg nem fogadhatom el. – Liv ellenkezik, de Kate meggyőzi, hogy ő szeretné odaadni a ruhát.
- Mi történt a hátaddal? – kérdezi visszahúzódóan, és óvatosan Kate.
- Mikor 9 éves voltam, leestem egy fáról. Nem voltam valami ügyes. – mondja a lány és felkapja magára Kate felsőjét.

Kisétáltam a konyhába, és egy kávét tettem fel. Pár perc múlva a kávé már a kis üvegben van.  Éppen Liv lép ki az ajtón, és felém közeledik.
- Mit csinálsz? – kérdezi tőlem, de az arcán még mindig nincs semmiféle érzelem.
- Kávét főztem. – adom az egyszerű választ. Liv közel megy a kávéfőzőmhöz, megfogja a kis üveget, és a benne lévő fekete italt, mind leönti a mosogatóba.
- Nem ihatsz ilyet a baba miatt. – mondja komolyan. A szemembe néz, és már-már egy kis törődést vélek felfedezni a tekintetében.
- Te pedig nem ihatsz a szíved miatt. Sajnálom erre nem is gondoltam. – a hangom halkabb lett, és bűnbánóbb. Felemelem a tekintetem, és látom, hogy tétovázik. Mintha elkezdett volna érezni valamit.
- Én nem vagyok fontos, tudok magamra vigyázni. A baba viszont nem. Érte még te vagy felelős… Főzök teát. – Olivia nagyon jól tud témát váltan. Csak bólintok, és leülök a kanapéra, majd bekapcsolom a tv-t. Néhány perc múlva felállok.
- Elmegyek fürdeni. – jelentem ki egyszerűen. A fürdő felé veszem az irányt, és bemegyek az ajtón. Mielőtt becsukom, még hallom, ahogy Liv elhelyezkedik a kanapén. Megnyitom a csapot, és leveszem a ruhámat. Megállok az egész alakos tükör előtt, és a hasamra szegeződik a tekintetem. Semmi különös nem látszik még rajta, de én tudom, hogy ott van. Rick gyermekét hordom a szívem alatt, és Rick gyermeke fekszik a kanapémon is. Még mindig nem bírom felfogni, hogy mit tett Rick szegény lánnyal. Megfordulok, és belépek a zuhanyzóba, és a meleg víz megcsapja a testem. Néhány percig mozdulatlanul állok a szinte forró víz alatt, és nem gondolok semmire. Megmosom a hajam, és utána kilépek a zuhany alól. Megtörölközök, és felveszek egy lenge pólót, és egy nadrágot. Megfésültem a hajam, és kiléptem a nappaliba. A látvány, megfacsarta a szívemet. Már láttam egyszer aludni Oliviát, de ez most más volt. Most az én kanapémon alszik, és úgy látszik, mintha nyugodtabb lenne. A kanapé szélére ülök, és a fejét kezdem simogatni.
Egy két simítás az arcán, és már fel is ébredt. Zavarodottan nézett rám.

- A kanapé kényelmetlen. Gyere, elég széles az ágyam, aludj velem – még mindig zavarodottan nézett rám.

- De nekem ez pont jó – mutatott a kanapéra, de nem kerülte el a figyelmem, hogy már most el van gémberedve. Tudom, hogy nem tudna egész éjjel ott aludni.

- Nincs de, gyerünk a szobába. Nem vagy éhes?

- Nem, neked viszont enned kell. Miatta – mutatott a még lapos hasamra.

- Nem vagyok éhes. Mi lenne, ha lefeküdnénk, holnap be kell mennünk az őrsre – közben pedig a szoba felé sétáltunk és mind a ketten befeküdtünk az ágyba. Nem kell sok és már mind a ketten alszunk. Jó végre egy kényelmes ágyban aludni, de még jobb lenne, ha Ő aludna mellettem. körülbelül hajnali kettőig aludtam nyugodtan, aztán a mellettem alvó lány hánykolódására ébredtem.