Az ügy ami összeköt - 15. rész

Köszönöm Raina <3 :D

Alexis hallotta, hogy valaki az üzenetrögzítőre beszél, de mire leért az emeletről, az illető már letette. Megnyomta a villogó piros gombot és meghallgatta az üzenetet.

„Castle Olivia elájult, a mentő épp a kórház felé viszi. A lányod nagyon rosszul van. Bár nem vagyok benne biztos, hogy a lányodnak tekinted. Mindegy, azt akartam, hogy tudd.˝

Alexis nem hitt a fülének. Ki az az Olivia? Kate azt mondta, hogy lányod? Nem tekinti lányának? Mi a franc folyik itt? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak az összezavarodott lányban. Nem tudott jobbmegoldást, felkapta a táskáját, taxit fogott és már meg is adta a sofőrnek az úti célját. Hála egy rövidebb útnak, hamarabb odaértek. A logika azt diktálta, ha most vitték kórházba azt a bizonyos Oliviát, akkor biztos a sürgősségin van, így arrafelé vetet az irányt. Gondolatai helyesek voltak, Kate a folyosón járkált fel alá. Látta rajta, hogy ideges, legalábbis egy kicsit biztosan.

- Kate. Mi a fene folyik itt? – lépett oda a nyomozónőhöz Alexis. Hangja nyugodt volt, nem kiabált, de látszott rajta a zavarodottság.

 

Szóval nem Rick, hanem Alexis volt otthon. Vonom le a következtetést mikor Lexi megjelenik előttem a folyosón. Tudom, mire gondol, pedig nem konkrétan kérdez rá. Intek neki, hogy üljön le. Kénytelen vagyok én elmondani, ha már az apja nem képes rá, hogy tudassa vele, van egy nővére. Leülünk egy székre, aztán belekezdek.

- Pár napja egy szakadt ruhás lány jelent meg az őrsön és pénzt kért apádtól. Vitatkoztak és a lány elrohant. Apáddal utána mentünk a lakására és már mentőt kellett hívnunk. Apád nem adott neki pénzt, mert azt hitte drogra kell neki, a kórházban azonban kiderült, nagyon beteg és drága gyógyszerre kellet volna neki. Nem értettem apád viselkedését aztán elmondta, Olivia a lánya. Három évvel idősebb, mint te, és 9 éves korától árva. 16 éves volt, mikor apád megtudta, hogy ő létezik, de addigra Olivia már drogos volt, és kétszer is volt elvonón, most pedig már gyilkossági nyomozó. Apád valamiért, fogalmam sincs miért úgy döntött, hogy nem mondja el senkinek a titkát.

- Hogyan? Van egy nővérem? Egész eddig nem tudtam róla? – kérdezi hitetlenkedve. Én csak bólintok, aztán folytatom.

- Igen. Nálam lakik és beteg. Borzalmas élete volt. Árvaház és az utca nevelte. Tudnod kell még valamit, illetve két valamit. Apáddal szakítottam, miután kiderült a dolog. Hazudott mindenkinek, és én nem akarom azt átélni, mint Oliva. Hét hetes terhes vagyok Alexis. Rick részt vehet a kicsi életében, és szeretném, ha te is része lennél az életének.

- Ennél több minden nem is jöhetne. Kiderül, hogy apa hazudott és van egy nővérem. És lesz egy kistesóm, aminek örülök, de szegény épp olyan csonka családban nő fel, mint én – néz zavarodva maga elé. Arra számítottam, hogy kiborul, de nem, inkább próbálja megfejteni magában, hogy mit miért tett az apja. Az orvos lép ki Liv szobájából. Én felpattanok és megkérdezem mi baj, hogy jól van-e. Még az sem érdekel, hogy az orvos az anyjának néz, pedig nem vagyok olyan öreg. Hála isten jól van. Felizgatta magát és attól lett rosszul. Kell neki az a gyógyszer, és tenni fogok róla, hogy Castle kifizesse. Az orvos szerint, ha Liv szedi a gyógyszert, akkor a rohamok, ha meg nem is szűnnek, de kordában tudják tartani vele. Csendben bemegyek hozzá, de alszik. Leülök az ágya mellé és csak nézem őt. Nagyon hasonlít az apjára.

 

Alexis az arcát a tenyerébe temetve ül a folyosón. Gondolkodik. Fogalma sincs mit kéne csinálnia. Észre sem vette, hogy Kate eltűnt onnan, csak azt vette észre, hogy Rick megszólítja.

- Alexis.

- Mindent tudok apa. Miért nem mondtad el, hogy van egy nővérem? Meddig titkoltad volna? A hülye titkolózásoddal tönkretettél jó pár életet. Megérte? Szakítottál Katetel, hétvégi apa leszel. És az ő élete? – mutatott a szoba felé. Nem kiabált, halkan, kimérten beszélt.

- Te ezt nem érted. Meg kellett, hogy védjelek tőle.

- Megvédeni? Az istenért apa, szüksége lett volna ránk, a családjára. Csalódtam benned – jelentette ki és elsétált a folyosóról. Most nem volt képes találkozni a nővérével.

 

Látom, hogy nyílik az ajtó. Castle lép be rajta, de már vissza is fordítom a tekintetem az alvó lányra. Az orvos szerint, ha minden rendben lesz, estére haza vihetem.

- Hogy van? – kérdezi meg, de kisebb dühöt látok a szemében.

- Szüksége van a gyógyszerre, vagy a rohamok megölik. És te ki is fogod fizetni – jelentem ki vitát nem tűrő hangon, de halkan beszélek, hogy Livet ne keltsem fel.

- Milyen jogon szóltál Alexisnek? – most már felemeli a hangját.

- Valakinek el kellet mondani neki, nem gondolod? Különben is, ha felvennéd a mobilod, nem kéne üzenetet hagyni a vezetékes telefonon. Mi az talán nem tetszik, ahogyan Alexis reagált? Bele gondoltál, már hogy mit tettél a hülye titkolózásoddal? Mennyi ember életét tetted tönkre. Három gyereked van, és mind a háromét és még sok más emberét is - most már én is megemelem a hangom. Látom, hogy vissza akar vágni, de egy gyenge hang megállított minket.

- Ne veszekedjetek. Kérlek. Legalább a baba miatt – suttogta Liv erőtlenül. Azonnal az ágya mellett termettem és egy apró puszit nyomtam a homlokára és mosolyogva megsimogattam az arcát. Fél szemmel láttam, ahogy Rick dermedten nézi a jelenete, aztán elrohan. Most először nem tudom megmondani milyen érzelmet láttam az arcán, de nem is érdekel. Csak Livre és a babára kell koncentrálnom. Nem veszíthetem el egyiküket sem. Mind a ketten nagyon fontosak a számomra. Viszont nem hagyhatom annyiban a dolgot Castle-el sem.
- Menj utána. – meglepődök a kijelentésen, és nem is nagyon tudok megszólalni. – Látom, hogy aggaszt a dolog. Nem idegeskedhetsz a baba miatt. Menj utána, és rendezd le vele a dolgot. De ha felizgatod magad, akkor esküszöm, hogy nagyon fogok haragudni. – Látom rajta, hogy komolyan gondolja, de elereszt egy halvány mosolyt. Felállok az ágy mellől, és Rick után megyek. Nagy lendülettel lépek ki az ajtón, de hirtelen megtorpanok. Rick ott ül a kórterem előtt széken. Arca a kezébe temetve, és látom, hogy nagyon el van mélyedve a gondolataiban.
- Rick! – szólok hozzá teljesen higgadt hangon. Sem magamat, sem a babát nem akarom veszélybe sodorni. És nem szeretném, ha Liv még ennél is rosszabbul lenne. – Beszélnünk kell. - Muszáj volt elmondanom Alexisnek, megtalálta az üzenetet – sóhajtok, mert nem tudom, mit is mondjak.

- Tudom. Nekem kellett volna.

- Richard Olivia tényleg nagyon beteg. Ha nem szedi azt a gyógyszert, a rohamok megölik. Itt az ideje, hogy vele is törődj. Csak gondolkodj el egy kicsit, mihez vezetett a hazugságod. Olivia gyűlöl, az anyád még nem is tudja és valószínűleg nem fog megdicsérni érte. Alexis csalódott benned. Én nem tudom, képes vagyok e még megbízni benned. a gyerekünk pedig csonka családban nő fel.

- Mindent elrontottam – döbbent meg halkan. Mióta kiderült az igazság, most először beszéltünk higgadt ember módjára.

- Igen. De talán van, amit helyrehozhatsz, vagy ha helyre nem is, de javíthatsz a helyzeten. Olivia nálam lakik, ha beszélni akarsz vele. De ne ugorj a közepébe. Rettentően gyűlöl – mondtam, aztán visszaindultam a szobába, ő pedig kifelé az ajtón.

- Nem hallottam kiabálást – jegyezte meg Olivia.

- Nem is kiabáltunk. Holnap megkapod a gyógyszered. De meg kell ígérned, hogy mindig be fogod venni – nézek rá komolyan – de van még valami, amit tudnod kell. Alexis, a húgod most már tud mindenről. Már nincs itt, de ahogy én ismerem, ha mindent helyre tett magában, akkor lehet, hogy jelentkezni fog.

- Jó. Menjünk haza – nem mond mást. Megkeresem az orvosát és elkérem a papírjait, aztán

hazafelé vesszük az irányt. Mikor belépünk a lakásba, rögtön ágyba parancsolom. Ő ellenkezik velem, de aztán rájön, hogy semmi esélye. Bemegyek a szobába utána, és leülök mellé az ágyra.
- Mi történt? – kérdezem tőle finoman. Nem akarok olyasmibe belemászni, amihez semmi közöm, de aggódok érte.
- Jeremy hívott. – furcsálltam, hogy ilyen könnyen elmondta. Talán már ennyire megbízik bennem?
- És ki az a Jeremy? – kérdezem még mindig óvatosan.
- Ő…Ő volt a szerelmem. De, mint mindenki másnak, neki is csak arra kellettem. – ezt úgy mondja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- És most miért hívott? – érdeklődök.
- Pénz kell neki, de én megmondtam, hogy nekem nincs pénzem. Megfenyegetett, hogy ha nem jut anyaghoz, akkor rossz dolgok fognak történni.
- És ezt még csak most mondod? – kicsit fel vagyok háborodva. Nem értem, hogy hogyan lehet ennyire nyugodt, mikor megfenyegették.
- Nyugi Kate, higgadj le. Nem fog semmi történni. Jeremy nem komoly. Nem fog ő semmit sem tenni. – mondja nyugodtan, és megsimítja a kezem, amit viszonzok.
- Kérdezhetek valamit? – néz rám komolyan. Érzem, hogy valami nagyon komolyat akar kérdezni. – Milyen Rick, és Alexis? Úgy értem, hogy te sokáig voltál velük. Milyennek ismered őket? – most először érdeklődik az apjáról. Mit kéne mondanom? És Lexről? Hogy mondjam el úgy, hogy ne fájjon neki?
- Mind a ketten jó emberek. – nyögök oda valami ostoba választ.

- Tudod, hogy nem így értettem. – rám nézett, és elmosolyodott.
- Apádat négy éve ismertem meg. Először nagyon idegesítőnek találtam, de aztán bekellett látnom, hogy nem tudok neki ellenállni. Nagyszerű könyveket ír, és be kell vallanom, hogy örülök annak, hogy az egyik könyve főhőse lehettem.  Alexis, pedig egy csodálatos lány. Most egyetemista, és kitűnő tanuló. Még sosem tett rosszat. Laine-nél volt gyakorlaton, de elkezdődött az iskola. – annyira belefeledkeztem az áradozásba, hogy észre sem vettem, hogy Liv-nek egy könnycsepp gördül végig az arcán. Mikor megláttam, azt az apró, magányos könnycseppet, hirtelen elhallgattam.
- Mi a baj? – kérdezem tőle értetlenkedve. Látom, hogy mondani akar valamit, de nagyon nehezen tud megszólalni.
- Annyira… Tökéletesek. Én nem illek ide. Ott van neki a tökéletes lánya, aki mindenben jó, és szép, akkor miért pont én kellenék neki? – a szívem összefacsarodik. Nem akartam neki fájdalmat okozni, de be kell látnom, hogy most nagyon fáj neki, amit mondtam. Közelebb húzódok hozzá, és én is felfekszem az ágyra.
- Tudod, hogy kellesz nekik. És nekem is szükségem van rád. Nem is tudom, hogy mit csinálnék nélküled. Már nem kell attól félned, hogy nincs családod, hiszen én és az öcséd, vagy húgod itt vagyunk neked. – próbálok a legkedvesebb hangon szólni hozzá. Rápillantok, és észreveszem, hogy már alszik is. Pár pillanat múlva én is álomba merülök.