Az éjszaka percei Castle számára
ólom lassúsággal teltek. Egy szemhunyásnyit sem aludt, egész éjjel azon
imádkozott, hogy egy orvos robogjon be a szobába kezében az ellenszerrel. Csak
hajnalig kellett várnia. Hajnal háromkor orvosok tömkelege özönlött a szobába.
-
Kérem, menjen ki Mr. Castle – kérte egy orvos.
-
Megtalálták a gyógymódot?
-
Igen, de kérem, menjen ki.
-
Azt már nem, itt kell lennem mikor felébred.
-
Nem fog azonnal felébredni, először kihozzuk a mesterséges
kómából, majd megkapja az ellenszert.
Aztán pedig már csak imádkozni tudunk, vajon hat-e!
-
Rendben – sóhajtott lemondóan és kisétált a szobából.
A kapitánnyal némán nézték az
üvegen keresztül, ahogy az orvosok sürgölődtek a nő körül. Figyelték az
életjeleket, gyógyszereket kapott.
-
Most már minden rendben lesz Castle – nyugtatta a
kapitány. – Miért nem hívja fel Dr. Parist, Espositot vagy Ryant.
Rick úgy döntött talán tényleg
telefonálnia kéne, de ilyenkor? Hisz hajnali három van. De talál Lani nem fog
haragudni, ha egy ilyen miatt hívja ennyire korán. Előkereste a telefonját és
tárcsázott. Sosem gondolta volna, hogy egyszer hasznát vesz Lani
telefonszámának mikor kicsente Kate telefonjából.
Valahol New Yorkban, egy sötét
szobában két összeölelkező ember a telefon csengésére ébredt.
-
Dr. Paris – szólt bele úgy a telefonba, hogy meg se
nézte a kijelzőt.
-
Lani, Castle vagyok.
-
MI az? Van valami hír? – nyíltak ki a szemei és erre
már Esposito is felült az ágyban.
-
Azt hiszem megtalálták a megoldást. Azt mondták az
orvosok, hogy most már csak várnunk kell. Gondoltam jó, ha tudod.
-
Kösz Castle, felhívjam Ryant? És Espositot? – tette
hozzá gyorsan.
-
Kérlek. ÉN meg hívlak majd ha felébredt.
-
Rendben, szia és fel a fejjel.
-
Szia Lani.
Azzal bontották a vonalat. Lani
még felhívta Ryant aztán visszafeküdt a férfi jótékony ölelésébe. Már nem
tudott elaludni újra, inkább csak csendben azon imádkozott Kate tényleg
felépüljön.
Egy fél óra idegtépő várakozás
után egy orvos jött ki tájékoztatni Castlet és a kapitányt.
-
A kómából visszahoztuk, a gyógyszert megkapta. Egyelőre
nem tudom megmondani hogyan, reagál rá, de pár óra és kiderül. A lélegeztető
csövet nem vettük ki, így jobban fogja segíteni a légzésbe a roncsolt tüdejét.
Visszamehet, ha szeretne.
Ez nem volt kérdés, persze hogy
vissza szeretett volna menni és vissza is ment. Most már nyugodtabban ült az
ágy mellett. Megfogta a kezét, fejét az ágy szélére hajtotta és próbált
pihenni. Bár nyugodtabb volt, annyira mégsem volt nyugodt hogy aludni is
tudjon. Teljesen elmerült a gondolataiban. Az orvos azt mondta neki Kate tüdeje
roncsolódott, remélte nem annyira, hogy ezután az legyen a baj. Egyszer csak
egy barna szempárra lett figyelmes. Hát felébredt. Castle boldogan ugrott fel.
-
Szia, hát felébredtél? – kérdezte és egy csókot nyomott
a nő homlokára.
-
Hölgyem ki fogjuk venni a csövet amint megvizsgáltuk és
elég erősnek találtuk a tüdejét – tájékoztatta egy ott lévő orvos Katet mielőtt
pánikba eshetett volna. – Uram – fordult a férfi felé.
-
Jól van, megyek – majd Kate felé fordult - Nagyon
szeretlek! – suttogta és boldogan hagyta el a szobát. Örömében még Montgomeryt
is megölelte, aztán pedig felhívott mindenkit hogy elújságolja a jó hírt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése