Mire Castle és a kislány a
kórházba értek Kate már fel volt öltözve és a csomagját is összepakolta.
-
Mami – szaladt be Lily a szobába és anyja lábait
ölelte. Kate lehajolt a kicsiért és felvette.
-
Szia, angyalkám, apát hol hagytad? – puszilta meg az
arcát.
-
Mindájt jön – mutatott az ajtó felé és az említett már
be is lépett az ajtón.
-
Lily, mondtam, hogy ne szaladj el. Szia, szerelmem –
odalépett a nőhöz és megcsókolta. – Te is ilyen energikus voltál?
-
Voltam? – húzta fel a szemöldökét Kate.
-
Ja, igen, te még ma is energikus vagy. Gyere, menjünk
haza.
Rick felemelte
a nő táskáját, kezét a derekára a tette és úgy indultak el kifelé. Lily nem
volt hajlandó leszállni anyja kezeiből, kicsi keze belelilult abba ahogy Katebe
kapaszkodott. A hazafelé tartó úton a felnőttek hallgattak, bár ha akartak
volna sem tudtak volna beszélgetni, Lily nem igen hagyta szóhoz jutni őket.
Kate meg sem lepődött azon, hogy a férfi nem az ő házába vitte haza, hanem
magához. De nem bánta. Úgyis összeköltöznek, akkor mindegy, hogy pár nappal
előbb megy el a lakásából. Egy pillanatra lecsukta a szemét és mosolyogva hallgatta
Lily csacsogását.
El-elpillantott
oldalra, ahogy az autót vezette. Már nem is látta Katen hogy beteg volt, már
csak egy rossz emlék, hogy akár el is veszíthette volna.
-
Kate, megérkeztünk – szólt Rick.
Kiszálltak a
kocsiból és felmentek a lakásra. Ahogy felfelé haladtak nem kerülte el Kate
figyelmét, angyalka egyre izgatottabb lett.
-
Megmutathatom apa – ugrált az ajtó előtt, ahogy
beléptek rajta.
-
Mit? – kérdezte a nő.
Lily csak
kézen fogta az anyukáját és az egyik szoba felé húzta. Ahogy az ajtó kinyílt
egy csodaszép szoba tárult elé. A falak rózsaszínek voltak, tele hercegnős
dísztapétákkal, egy fehér ágy, de nem akármilyen, baldachinos. Hozzápasszoló
fehér szekrény a játékoknak, egy komód a ruháknak és egy apró fésülködős asztal
pont Lilyre méretezve.
-
Na, sép a sobám? – izgult a kicsi.
-
Nagyon szép, csodálatos – ámult el, és ahogy
körülnézett a szekrényekben, Lily már meglévő cuccai mind ott voltak. És erről
jutott eszébe, el kell indítania a papírokat és a kicsi régi házából a holmikat
is el kell hoznia.
-
Örülök, hogy tetszik – szólalt meg a háta mögül Rick,
majd közelebb ment és hátulról át karolta a nőt. – De most már, hogy a mami itt
van, ő fog ám mellettem aludni, neked pedig itt kell aludni a szobádban.
-
Jó ész, ha félek – tette fel komolyan.
-
Akkor gyere oda a mamihoz válaszolt Kate. Mi lenne, ha
játszanál, én addig kipakolok.
Nem is kellett
a mondatot végigmondania, a kicsi már is egy babának magyarázott valamit. Kate
a szobába ment, kinyitotta a táskáját, de nem tudta mit tegyen. Ezen túl itt
fog élni. Ezt nem bánta, de eszébe jutott, hogy a gyámságot hivatalosan még el
sem intézték. Félt egy kicsit, mert nem akarta, hogy elvegyék tőle, tőlük
Lilyt. Leült az ágy szélére és csak nézett maga elé.
-
Mi a baj – sétált a szobába Rick, leült az ágyra, és finoman
átkarolta a nőt.
-
El kell indítanom a gyámságot, mi van, ha elveszik
tőlem? – kérdezte a férfit kétségbeesve.
-
Nem fogják. Van egy nagyon jó barátom, ügyvéd és ilyen
ügyekkel foglalkozik. Délután átjön és megbeszéljük a dolgokat. Rendben?
-
Rendben. Megígéred, hogy minden rendben lesz?
-
Megígérem James nagyon jó a munkájában – biztatta, és
egy bátorító mosolyt is megengedett.
-
Köszönöm – suttogta.
-
Mindig – és csókban forrtak össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése