Közben a kapitányságon Ryan és
Esposito teljes erőbedobással nyomoztak. Az örökbefogadó irodában megtudták az
örökbefogadó szülők nevét és nemrég értek vissza a lakásukról. Sajnos
vérbefagyva találták meg őket, lőtt sebbel a homlokukon. Egyikőjük sem akarta
közölni a jó rossz hírt, így sorsot húztak és Ryanre esett a választás. Egyből
az író lakására ment, gondolta, ha Martha vitte el a kapitányságról a kislányt,
akkor Kate is biztos ott van. Gondolatmenete helyes volt, viszont épp vacsora
közben zavarta őket.
Martha csendben figyelte Katet
ahogy a vacsoráját turkálta, majd fiára nézett, aki hol a kislánynak segített
megküzdeni a vacsorával, hol pedig aggódva nézett a nyomozónőre. Épp azon
gondolkodott, hogy mi történhetett mikor gondolatmenetét a csengő zavarta meg.
Felállt, ajtót nyitott és a nappaliba engedte Ryant.
-
Kate, az egyik munkatársad jött.
-
Köszönöm Martha.
Beckett a nappaliba sétált, ahol
kollégája várta.
-
Megvannak a szülők, vagyis a nevelőszülők – javította
ki magát, de a nő hallgatására tovább mondta – Valaki fejbelötte őket. A kicsi
végignézhette az egészet, lehet, hogy azért nem beszél. A helyszínelők még
gyűjtik a nyomokat, de a kapitány üzeni, hogy míg tart a nyomozás szabadságon
vagy.
-
Átnéztétek a házat? – kérdezte Kate és Ryan mint aki
tudta, hogy mire gondol, csak annyit mondott;
-
Semmit sem találtunk és a lányodnak jó helye volt
Beckett. Szerették őt. De most már megyek, mert sok a dolog. Majd értesítünk.
Viszlát! – azzal kifordult az ajtón és elment.
-
Mit fogsz csinálni? – kérdezte Castle aki egész idő
alatt a nappali ajtóból figyelt és hallgatta az egészet.
-
Nem vetem észre, hogy itt vagy, mindent hallottál igaz?
– kérdésére csak egy bólintás volt a válasz, így folytatta – Nem tudom. Nem
akarom újra eldobni magamtól. Rettentő anya vagyok, és ezt helyre kell hoznom.
Már nem is tudnám odaadni senkinek.
-
Magadhoz veszed? Tudod, hogy az egész életed át kell
alakítanod? – kérdezte Rick.
-
Igen tudom,
nincs több hajnali kezdés, csak miután őt oviba vittem és nincs több éjjelbe
nyúló meló. Segítesz, míg elintézem a papírokat?
-
Persze – suttogta a férfi, hisz arcuk már nagyon közel
volt.
Rick érezte hogy a fal, amit a nő
maga köré húzott, kezdett leomlani. Beckett szívverése felgyorsult, érezte a
férfi arcszeszének halvány illatát. Már csak hajszál választotta el őket, hogy
csókban forrjanak össze, mikor a nő telefonja sms-t jelzett. A kijelzőn csak
annyi állt: Lily Jensen. Annyira gondolkodott, hogy el is felejtette
megkérdezni a kicsi nevét. Kate a konyhába sétált és meglepődve látta, hogy
lánya a pulton ül és Martha kezébe adogatja a koszos tányérokat, Alexis pedig
eltörölgeti a már tisztákat. Nem igazán lepődött meg, ezt otthon is el szokták
játszani, bár kétszer olyan sokáig tart a művelet mintha egyedül végezné.
-
Lily – a kislány felnézett neve hallatára – Ideje
mennünk kicsim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése