Rick úgy döntött, a kapitányságra
megy. Talán tud segíteni valamiben, bár már három hete nem volt bent az őrsön.
Mindannyian hallották a veszekedést Katetel, ami után ő elrohant. Igaza van
Lanienek, hogy az ő hibája. Ha nem történi az ami, Kate nem akarja elhagyni a
várost és akkor nem történik meg a baleset és akkor minden rendben lenne. De
máshogy történt. Vajon visszakapja még valaha az ő Katejét? Kétségtelen hogy az
övé volt, azon az éjszakán biztosan, és utána is már vagy fél éve, aztán egy
régi ismerős, aki bekavart, aztán…
-
Mr. Castle mit keres itt – állt fel Ryan az
asztaltól. Esposito is észrevette az érkezőt és odament. Veszélyesen közel, és
veszélyesen dühös lett.
-
Ide figyelj, Kate olyan nekünk, mint a kishúgunk.
És aki bántja annak vége. Ne gyere többet az őrsre.
-
A fenébe, én tehetek, róla tudom! De nem csak ő
szenved, hát nem értitek? – kiabált Rick.
-
Mr. Castle ne űzzön sportot abból, hogy a
kapitányságomon kiabál. Hallotta az embereimet, nem kívánnak magával dolgozni –
jelent meg Gates.
Castle sarkon fordult, aztán
elment. Haza autózott. Aznap ismét egyedül volt. Alexis suliba, Martha pedig
színház körúton volt. A telefonja csörgött, ránézett a kijelzőre, ami Gina
számát jelezte, aztán dühösen kinyomta. Már vagy kismilliószor kereste a nő a
három hét alatt, de egyszer sem akart beszélni vele és ő ezt nem értette meg. Ismét nem tudott magával mit kezdeni otthon.
Hetek óta nem nyúlt a könyvéhez. Talán ki kéne nyírnia Nikit? Hisz lehet, hogy
soha többé nem írhat Nikiről.
Beckett lakása:
-
Biztos, hogy el kell rakni az összes könyvet? –
kérdezte Ryan.
-
Ezt már megbeszéltük Kevin – szólt Lanie,
miközben egy újabb Richard Castle könyvet rakott egy dobozba.
-
Csak pakolj Ryan – szólt rá Ryan.
-
Talán nem helyes eltitkolni előle. Talán az sem
helyes, hogy eltitkoljuk a baleset részleteit – vetette fel az ötletet Ryan.
-
Ide figyelj, pajtás. Lanie elmondta mit mondott
az orvos. Tudod, hogy milyen gyorsan tud padlóra kerülni Beckett, el ne mond
neki hogy mi is történt még.
-
És arról?
-
Arról pláne nem – csattant fel újra Lanie.
Előpakolták a könyveket,
elrendezték a polcot, hogy ne tűnjön üresnek és mindenki hazament. Lanie egy
kicsit elbizonytalanodott, vajon tényleg jót tesz barátnőjének azzal, hogy
titkolózik? Lehet, hogy ha kiderül haragudni fog rá, de talán mégis ez a helyes
döntés. Aznap már nem gondolkodott tovább, inkább aludni tért.
A korházban Kate újra álmodott.
Képek villantak be, orvosnál volt, de nem villant be milyen orvosnál. Újra azt
a Rick nevű férfit látta, de nem tudta miért. Egy szőke nőt is látott egy vörös
lányt. Érzések is voltak. Szeretet, düh, féltés. A képek az érzések keveredtek, Kate felriadt
álmából.
-
Mi az, amire nem emlékszem? – kérdezett bele a
sötétbe és egy könnycsepp gördült le az arcán. Visszafeküdt és egy kis idő után
újra elaludt.
Másnap szinte egész délelőtt
egyedül volt, Lanie munka után megy, hozzá a fiúk pedig alighanem dolgoznak. Az
orvosok rendesek voltak vele és egy tv-s szobába vitték át. Miután már teljesen
kitévézte magát, nem bírt tovább odabent maradni. Az egyik nővér egy tolókocsival
kitolta az udvarra. A saját lábán akart kimenni, de nem engedték. Csak ült a
napsütésben, élvezte, hogy kint lehet egy kis zöld között.
˝Reggel Lanie dolgozik˝, gondolta
Rick, talán láthatom őt. A kórházhoz érve elbizonytalanodott, úgy döntött tesz
előbb egy sétát a kórház udvarán, de akkor meglátta őt. Ott ült egy pad mellett
egy tolókocsiban. Fehér köntösében szinte csak úgy világított a napfényben.
Arcán nyoma sem volt a balesetnek.
-
Szép napot! – köszönt Rick.
-
Jó napot, ismerjük egymást? – kérdezte Kate.
˝Tényleg nem emlékszik rám, azt
hittem Lanie hazudott. Jobb, ha megyek˝
-
Bocsánat, összekevertem valakivel – azzal az író
elsietett.
-
Várjon. Magával álmodtam – jutott eszébe
Katenek, de addigra Castle elsietett.
A férfi beült a kocsijába és csak
ült. Csalódott, bár nem is tudta mit is kéne éreznie most. Be akarta kapcsolni
a rádiót, de a kezébe akadt egy kép. Nézte és nézte. Eszébe jutottak Kate
szavai.
˝-
Ezt nézd meg, aztán kavarj mással! – kiabálta Kate és a kezébe nyomta a képet,
majd elrohant˝
-
Bár csak ne vesztünk volna utána össze,
boldogok lehetnénk – suttogta a kocsinak a férfi, majd indított és elhajtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése