VISSZAEMLÉKEZÉS!
Aznap végre lezártak egy nehéz
ügyet, Castle felajánlotta, hogy igyanak meg valamit nála, kapcsolódjanak ki.
Kate megpróbált hárítani, de aztán a nagy győzködésnek mégis megadta magát.
Alexis és Martha valami színház körúton voltak, így csak ketten voltak a
lakásba. Egyik pohár bor csúszott a másik után de egyikük sem rúgott be, csupán
az alkohol megadta a kezdő lökést.
-
Tudod Castle, mindent hallottam – mondta a nő maga elé
nézve. Rick nem tudta mire gondolt, s mikor Kate látta a felhúzott szemöldököt
maga elé nézve folytatta mondandóját. – Hallottam mikor a temetőben azt
mondtad, szeretsz. Csak… letagadtam.
Rick nem mondott semmit,
egyszerűen felállt, odasétált hozzá és finoman szájon csókolta. Lassú, de
szenvedélyes csókcsatába kezdtek, ami a hálószobában ért véget. Lassan és
hosszan szerették egymást, s végül egymás karjaiban érte őket álomország.
Órákkal később Kate felébredt, magára vette Rick ingét és lesétált a konyhába,
hogy igyon valamit. Miután célját megtalálta, észrevette hogy a férfi
dolgozószobájában a nagyképernyős monitoron lévő apró gomb világit. Odament
hozzá, megérintette a képernyőt és már elő is villant az, amire nem számított.
Anyja képe, halálának helyszíne és különféle összefüggések voltak kint rajta.
Megígértette vele a férfi, hogy abbahagyja a nyomozást, mert beleőrül, erre
kiderült, hogy ő végig nyomozott az ügyben. Hazudott neki és ez nagyon fájt.
-
Hát te mit kóborolsz éjnek éjjelén, gyere vissza az
ágyba – hallotta a lépcső aljáról jövő hangot, de mikor Castle meglátta mit
talált szerelme, elhallgatott. – ezt… meg tudom magyarázni!
-
Nincs mit megmagyarázni – Kate hangja egyre hangosabb
lett – Hazudtál nekem Richard Castle. Hagyj békén és tűnj az életemből!
Felöltözött, és kiviharzott a
férfi lakásából, mikor hazaért dühében összepakolt, autóba ült és arra autózott
amerre az út vitte, Bostonban kötött ki. Onnan intézte felmondását, de hollétét
egyedül csak Lanenek mondta el. Pár héttel később megtudta hogy terhes, de egy
pillanatra sem fordult meg a fejében hogy elvetesse a kicsit, hisz már csak ő
maradt neki a férfiből, akit szeret, de ha a tettére gondolt, újra harag és
keserűség gyűlt lelkébe.
VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE!
Talán mégsem volt jó ötlet,
eljönni? Talán nem helyes hogy Christine nem ismeri az apját. Ilyen és ehhez
hasonló gondolatok kavarogtak fejében.
-
Jóllaktál cicám? – nézett a lánya felé.
-
Iden – nevetett Christine és morzsás kezét anyja felé
nyújtotta.
Kate kiemelte a kicsit a székből, lemosta a
morzsát kezecskéiről és a szobába mentek játszani. Már egy ideje a puha
szőnyegen várat építetek Chris babájának, de a kislány boldogan rombolta szét a
várat, újra és újra, közben, pedig nagyokat kacagott. A vár éppen újra teljes
pompájában ragyogott, mikor a csengő megszólalt. Olyannyira elmerültek a
játékban, hogy Kate el is felejtette kit vár, vagyis éppen hogy nem akarja,
hogy jöjjön. Felpattant, lányát a szobában hagyta, majd az ajtóhoz sétált és
kinyitotta. Abban a percben eszébe is jutott, amit a játékban elfelejtett. Ott
állt Ő, teljes valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése