Angel - 5. rész

Lily a kezét nyújtotta anyja felé. Elköszöntek, majd Rick hazavitte őket. Miután Lily már aludt Kate a kanapén ült és átgondolta mit kell tennie ahhoz, hogy a lánya nála maradhasson. Lépésről lépésre gondolkodott és egyszer csak már nem teendőiről elmélkedett, hanem már arról, ami közte és az író között történt. Egyre közelebb kerültek egymáshoz és Castle jól kijött a kislánnyal, de Kate egyáltalán nem akarta, hogy a férfi csak sajnálatból legyen vele. Egész éjjel csak gondolkodott és észre se vette, hogy reggel lett és hogy mennyire kimerül. A konyhába sétált, hogy mire Lily felkel, addigra legyen reggeli. Épp egy bögre kakaót készített, mikor megszólalt a csengő. Meglepődve látta, hogy nem más, mint Castle áll az ajtóban.

-        Castle, fél 7 van. Nem kéne neked még az ágyad melegét élvezned? Mit keresel itt?

-        És neked? Amint látom, nem sokat aludtál.

-        Magánügy Castle. Bejössz? – tárta nagyobbra az ajtót Beckett.

A férfi Kate után sétált a konyhába, leült és csendben figyelte, ahogy a nő tevékenykedett.

- Minek köszönhetem, hogy itt vagy? – kérdezte a férfitől miközben egy bögre kávét tett elé, majd ő is leült egy kávé társaságában. Nagyon remélte, hogy nem az esti majdnem csókról akar beszélni.

- Ami tegnap este történt…

- Mami – szakította félbe a férfit egy álmos kicsi hang. Kate a hang irányába fordult és a szeme már könnyektől csillogott. Nemcsak azért mert a kislány hosszú idő óta először szólalt meg, hanem mert kimondta azt a szót, amire várt, holott soha nem mondták neki, hogy ő az anyukája. A kislány a konyhaajtóban állt, kócosan, mezítláb, világos hálóingben, kezében, pedig a Ricktől kapott rózsaszín maci. A nő odasétált a kislányhoz és megölelte, de a következő pillanatban már sírt.

- Éhesz vadok – szólalt meg Lily újra.

Kate hamar letörölte a könnyeit és az asztalhoz emelte csemetéjét.

-        Hozom már kicsim. Egyél szépen, mindjárt jövök – azzal a konyhába hagyta a férfit és a kislányt. A fürdőbe ment belenézett a tükörbe és újra sírva fakadt. Hallotta, ahogy az ajtó nyílik és egy nagy kezet érzett a hátán.

-        Óh Rick – mondta a nő sírva és a férfi mellkasához bújt. Castle csak simogatta a hátát még meg nem nyugodott.

-        Az anyjának tekint, pedig eldobtam magamtól.

-        Szeret téged, azért tekint az anyjának. Csak bízz magadban, jól csinálod az anyaságot.

Egy fülig maszatos kislány lépett a fürdőszoba ajtóba. Arcán reggelijének nyoma egy kis kakaó és egy kis lekvár.

-        Jossz vojtam? Azéjt szilsz?

Beckett lány elé térdelt és letörölte arcáról a maszatot.

-        Dehogy voltál rossz kicsim. Ne feledd el, hogy a mami nagyon szeret.

-        Én isz szejetjek – ölelte át a kicsi anyukája nyakát. A beszélgetés a két felnőtt között ismét elmaradt. Kate felöltöztette lányát, majd az író felajánlotta, hogy elviszi őket az őrsre. Az út csendes volt, csak Lily vidám csacsogása hallatszott, Kate pedig kifele bámult az ablakon. Örült, hogy a kicsi már beszél és úgy látszott, a történtek nem igen hagytak nyomot benne, de nem tudta mit tegyen a férfival, mi lenne a helyes megoldás. Castle érezte, hogy most jobb, ha hagyja a nőt gondolkodni, viszont úgy látta még soha nem volt ilyen szép Beckett, leszámítva, hogy egy cseppet karikásak a szemei. Mikor beértek a kapitányságra odabent igen nagy felfordulás fogadta őket. Mint a mérgezett egerek mindenki futkosott összevissza.

-        Mi történt? – kérdezte Castle.

-        Jó hogy jöttetek, előrébbléptünk és egy gyanúsítottunk is van. Lilynek meg kéne néznie, hátha felismeri – magyarázta Esposito.

    Kate elgondolkodott, hogy mit is tegyen. Ha engedi, hogy megnézze Lily újra visszaeshet a némaság állapotába, ha viszont nem engedi meg nem tudják mivel megfogni a gyanúsítottat. Esposito az asztala felé indult. Mielőtt Beckett követte volna vetett egy futó pillantást a táblára. Sok kép és még több felirat volt rajta, de nem állt meg elolvasni inkább kollégája után sietett lányával együtt. Megálltak az asztalnál és várták, hogy a férfi eléjük rakja a képet. Nem kellet sokáig várni, a képen szereplő férfinek már a kinézete is rossz volt. Nem szívesen találkozott volna vele az utcán. Érezte, ahogy Lily pici keze egyre szorosabban fogja az ő kezét. Felemelte és már sírva bújt anyja védelmet nyújtó karjaiba.

-        Láttad ezt a bácsit Lily? – kérdezte Esposito.

-        Iden, josz báci, bántotta a mászik mamit és papit – a kicsi még mindig anyja nyakához volt bújva, de a vékony alig hallható hang elég volt a nyomozónak ahhoz, hogy tudja, jó emberre gyanakszanak.

-        Ügyes vagy. Most már behozhatjuk.

-        Javi ha ez alapján hozod be és csukatod le Lilynek végig kell csinálni az egész tárgyalást és az összes hercehurcát, arról nem is beszélve, hogy azzal fognak védekezni, hogy egy négyéves nem eléggé megbízható. Nem engedem, hogy Lilynek végig keljen csinálnia ezt. – Kate anyatigrisként védte a lágyát.

-        Esposito Beckettnek igaza van – jelent meg Montgomery – Viszont, ha behozzák neki nem kel tudnia, hogy a szemtanú egy négy éves kislány.

-        DE kapitány, ott volt és tudni fogja, hogy ki a szemtanú, így viszont a lányom veszélyben van – ellenkezett újra Kate.

-        Beckett maga ezen az ügyön nem dolgozik. Esposito hozzák be a pasast.

A kapitány elviharzott, Esposito kiadta a járőröknek az utasítást és ő is elment.