2012. május 28., hétfő

Angel - 12. rész


Hosszú ideig tartott mire az orvosok megvizsgálták Katet. Rick már mindenkit értesített addigra, már csak a lánya maradt és az anyja. Épp tárcsázni akart, mikor megjelent a kijelzőjén hogy Alexis hívja.

-        Szia, kicsim mi újság? – szólt bele vidáman.

-        Apa? Túl vidám a hangod! MI történt?

-        Kate felébredt, minden rendben van.

-        Apa?

-        Igen Alexis?

-        Komolyabb volt, mint amit mondtál, igaz?

-        Igen, de már minden rendben lesz. Átviszik majd egy rendes korházba és meglátogathatjátok. De te miért is hívtál?

-        Ennek örülök. Ja, csak azért, hogy Lilyt a nagyival hagyom, tudod, ma suli van.

-        Persze, el is felejtettem. Szeretlek kicsim, adj egy puszit angyalkának és mond meg neki, hogy a mami is puszilja.

-        Én is szeretlek apa, szia.

-        Szia.

Ahogy letette a telefont megjelent egy orvos. Tájékoztatta őket hogy a vizsgálat során mindent rendben találtak, hogy Kate szervezete reagál a gyógyszerre. Kivették a csövet a torkából is és jelenleg alszik, mert fájdalom csillapítót kapott a fájó mellkasára. Viszont még üzent az orvossal, azt szeretné ha Rick hazamenne pihenni. Castle beszaladt még Katehez. Az ágy szélére ült és egy pillanatra elmerengett rajta. Már jobban nézett ki, nem volt a torkába cső sem. Színe még nem sok volt, de nyugodtnak tűnt és ez őt is megnyugtatta. Lágyan végigsimított a sápadt arcot. Adott egy apró csókot a homlokára, vigyázva nehogy felébressze, megigazította a takarót, aztán kiment. Megköszönte a kapitánynak hogy vele volt, hívott egy taxit és hazament. Ahogy belépett a lakásba nagyon meglepődött, Martha tejes harci díszben indulásra készen állt és egy telefont tartott a kezében. Lily még sem volt öltőzve, Alexis egy kisebb méretű pólójában rohangált.

-        Áh, Richard kisfiam, jó hogy jössz épp dadát akartam hívni. Sürgősen el kell mennem.

-        Rendben, de Lily miért Alexis pólójában van? – nézett értetlenül.

-        Fiam, semmi ruhát nem hoztál szegény kicsinek, valamiben aludnia kellett. Na, szia.

Azzal kirobogott a lakásból. Lily még mindig a nappali közepén ált, mezítláb, egy túlméretezett pólóban, kócosan és a rózsaszín macijával a kezében.

-        ketten maradtunk angyalka.

-        Mami? – nézett reménykedve a férfi mögé, de semmi. Kicsi szája lefelé görbült.

-        Gyere ide – leguggolt és két kezét a kicsi felé nyújtotta – Emlékszel a mami beteg, már jobban van, de még mindig vigyáznak rá a doktor bácsik. Jó?

-        Iden – hüppögte a kicsi és Rickhez bújt. – Ámos vadok.

-        Akkor irány az ágy.

Felsétált az emeletre, Lilyt lerakta az ágyra ő pedig egy gyors zuhanyzásra indult a fürdőbe. Tekintettel a kislányra rendes pizsamát húzott és a szobába sétált, de a kicsi addigra már aludt. Befeküdt az ágyra, a maga mellé fektette a kislányt és miután meggyőződött róla, hogy rendesen betakarta ő is álomra hajtotta a fejét. Megnyugodott, tudta, hogy ugyanúgy Katetel élheti le az életét ahogy azt tervezte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése