Christine - 5. rész

-        Szereti a férfit, és bűntudata támadt, amiért eddig megfosztotta a lányától. Hozzábújt a férfi mellkasához, és hagyta ő a hátát simogassa, míg könnyei el nem apadtak.

-        Haragszol rám? – kérdezte hüppögve Kate.

-        Én? Nincs miért. Mesélj róla, kérlek. Mesélj a lányunkról.

-        Christine nagyon jó kislány, általában szófogadó, viszont néha nagyon makacs tud lenni.

-        Olyan, mint az anyja – jegyezte meg Rick mosolyogva, és egy újabb csókot adott két feje búbjára. 

-        El kéne mondanom Alexisnek és anyának.

-        Hívd ide őket, én addig megnézem Christ.

Kate a gyerekszobába sétált, Rick pedig megpróbálta úgy elmagyarázni anyjának, hogy miért kell Alexissel együtt Bostonba jönnie, úgy hogy nem mondja meg a valódi okot, csak hogy siessenek.  Kate egy könyvvel tért vissza és némán Castle kezébe adta. Egy Babanapló című könyv volt. Christine, eddigi életének főbb eseményeit tartalmazta. Castle már az első oldalnál meglepődött. A nevem, amit a szüleimtől kaptam felirat alatt Christine Hanna Beckett állt. A férfi a nőre nézett.

-        Ne haragudj – nézett bűnbánóan Kate.

-        Semmi baj, haragudtál.

A következő meglepetés egy oldallal később érte. Anyukám és apukám képénél az ő képe is ott volt, igaz csak egy újságból kivágott kép volt, de sokat jelentett neki. Volt még beragasztva az első ultrahang kép, az első lépésről, az első játékkal készült kép és még sok más fontos adat volt a könyvben. Csendben nézegették, és mikor végezték keresték a szavakat, egészen addig, amíg egy vékony hangocska félbe nem szakította gondolatmenetüket.

- Aja – jött a hang a gyerekszobából. Kate a szobába ment majd nem sokkal később Christinnel a kezében tért vissza. A kislány két kezével anyja nyakát ölelte kis arcát pedig a nyakához nyomta nyűgösen.

- Jól aludtál kis hercegnőm? – kérdezte Rick.

- Nyem – jött a dacos, álmos hang.

- Hagyd, majd ha felébredt szóba áll veled – simogatta a kicsi hátát Kate. Rick teljesen megbabonázva nézte Katet. Látta már kemény nyomozóként, gyenge nőként, és látta mikor teljesen a padlón volt, de ez az oldala teljesen más volt. Közben Kate is azon gondolkozott, milyen jó Rickket apaként látni, pedig látta már hisz ott van neki Alexis, de valahogy ez mégis más volt. Mikor Lexi még kicsi volt ő nem ismerte őket így nem láthatta Rick hogyan, viselkedik egy kicsi gyerekkel. Aztán már azon gondolkozott mikor kezdte el Ricknek hívni a szokásos Castle helyett. Amint a kislány kezdett ébredezni a férfi átvette az anyjától a kislányt és a szobába indult vele. Elvégezték, ami szükséges aztán belevetették magukat a játékba. Kate közben uzsonnát készítet nekik és elmerült a gondolataiban. Úgy érezte most jó egy kicsit egyedül lenni és gondolkodni, átgondolni, hogy mit is csináljon most. Visszatérjenek New Yorkba Rickkel vagy egyszerűen hétvégi apát csináljon a férfiből akit szeret?

- Hé anyuci van már ennek a tökmagnak ennivaló?

Kate mosolyogva vette ki Rick kezéből csemetéjüket és a kis székbe, ültette és elkezdte megetetni.

-        Anyám hívott még játszottunk, elmondtam hova jöjjenek. Bármikor megérkezhetnek.

Kate idegesen nézett Castlera. A férfi leült szerelme mellé és némán nézte a két lányt. Mire Kate végzett, az ajtócsengő is megszólalt. Idegesen nézett a férfira, mire ő odasétált és egy csókot lehelt a nő homlokára, jelezvén, hogy nem lesz semmi baj.

- Mi lenne, ha megmosnád a maszatos pofiját, én meg ajtót nyitok és szólok majd ha előjöhettek – magyarázta Rick. Kate némán bólintott, idegességében szólni sem tudott, fogta Christinet és a fürdőbe sétált.