Angel - 13. rész

Az író csak pár órát tudott aludni, ugyanis Lilynek annyi elég volt, hogy már ne legyen fáradt. Ő már nem volt álmos, így úgy döntött az apukája se legyen már álmos, hát felkeltette. Castle még is úgy érezte napokat aludt át, annyira kipihente magát.

-        Keljünk angyalkám? – nézett a kicsire.

-        Iden. Medünt mamihoz – Rick csak most vette észre, Lily ugyan olyan szemekkel tud nézni, mint Kate, és ő ugyanúgy nem tud ellentmondani a kicsinek, mint az anyukájának.

-        Jaj, ti nők. Akkor öltözzünk.

Kiszedte a kicsit az ágyba és felöltöztette, közben pedig úgy döntött talán jobb, ha elugrik Kate lakásába néhány ruháért a kicsinek, hisz nem lehet ugyan abban a ruhában. Megbizonyosodott, hogy a kicsi semmi bajt nem tud okozni, aztán ő is elment felöltözni. Gyorsan autóba ültek és Kate lakására mentek. Most már örült, hogy az orvos neki adta a nőnél levő személyes dolgokat, akkor megijedt tőle, úgy gondolta, egy halott ember személyes dolgait szokták oda adni a hozzátartozónak. Míg ő összeszedte a szükséges ruhákat, Lily önkéntes alapon egy kupacba rendezte a játékait. Szép nagy kupac kerekedett belőle, pedig a régi játékokat még el sem hozták angyalka régi lakhelyéről. Rick kézen fogta a kicsit, másik kezében a táskával és kifelé indult. Lily megállt és nem mozdult. Megrántotta a férfi kezét, duzzogva rászólt és a hatás kedvéért még a lábával is dobbantott egyet.

-        Azt isz! – mutatott a játék kupacra.

Nem volt mit tenni, összeszedte a játékokat és most már azokkal együtt indult a kocsihoz.

-        Moszt már medünt mamihoz?

-        Megyünk a mamihoz, de előtte eszünk valamit – azzal egy reggeliző hely felé vette az irányt, majd magának hozzátette – Már elfelejtettem, hogy egy kisgyereknek még fontos a reggeli.

Egy gyors étteremben kötöttek ki, de mivel úgy döntött, Kate valószínűleg a fejét szedné, ha megtudná, hogy hamburgerrel tömi a kislányt, így palacsintát rendelt neki áfonyaszósszal, míg ő csak egy kávét kért. Lily úgy tömte magába a palacsintát, mint aki még sose evett. Rick elmosolyodott rajta, majd a csörgő telefonért nyúlt. De nem a sajátja volt, szerelme telefonja még mindig a zsebében lapult. Ismeretlen szám volt, felvette, talán fontos.

-        Kate Beckett telefonja, Rick beszél.

-        Tudom, felismertem a hangodat.

-        Szia, felébredtél? Jól vagy? – lágyult el a hangja.

-        Jobban vagyok, azért hívtalak, illetve hívtam magam, na, mindegy… Átvittek már a kórházba. Lily?

-        Épp reggelizik!

-        Reggelizik? Rick 11 óra.

-        Tudom! Aludtunk, aztán csomagoltuk a fél gyerekszobát, mert nem volt nálam semmi cucca.

-        Hogy mentél be a lakásomba?

-        Majd elmagyarázom. Indulok hozzád. Szeretlek. Szia

-        Szia.

Azzal bontották a vonalat. Kifizette a számlát és a kicsivel együtt a korházba indultak. Megfogadta, ezek után annyiszor mondja Katenek, hogy szereti, ahányszor csak tudja. A kislány boldogan újságolta a macijának, hogy bizony a mamihoz tartanak, de a maci lelkére kötötte, hogy a mamira vigyázni kell és még a doktor bácsik is vigyáznak rá, azért nem mehet majd velük a mami. Rick tudta, a gyerekek az ehhez hasonló cselekedetekkel saját magukat nyugtatják. Alexis is csinált ilyet, főleg a válás után és mikor nagyon megijedt a vihartól, vagy ilyesmi. A korházhoz érve a férfi kézen fogta a kicsit, megkérdezték a recepción merre találják Katet és odasétáltak.

-        Mami! – rontott be boldogan a szobába a kicsi lány.

-        Lily! Jó kislány voltál? – ölelte meg őt boldogan, miután Rick az ágyra emelte. A kicsi kényelmesen elhelyezkedett anyukája ölében. Már nem volt nehéz dolga, Katen már nem volt semmilyen műszer.

-        Iden. jó votam. Mitó jösz hazsa?

-        Még pár napig itt leszek, aztán hazamegyek, jó?

-        Iden.

-        Az orvos szerint gyorsabban gyógyulok, mint azt gondolták, lehet, hogy pár nap esetleg egy héten belül hazamehetek, ha vigyázok magamra – nézett Kate Rickre.

-        Az nagyszerű lenne. Nagyon hiányzol – ült le mellé és egy gyengéd csókot adott neki, most már a szájára.

-        Naaa – hívta fel a figyelmet magára Lily. A két felnőtt elmosolyodott és együtt simogatták meg a barna buksit.

-        Szeretlek. Nagyon szeretlek, Kate. Szeretem Lilyt is. Már teljesen olyan nekem, mint Alexis. A nevemre szeretném venni és örökbe fogadni – Kate meglepődött, felnézett a férfira és egy pillanatig nem tudta mit mondjon. Tudta, nem is tudta inkább érezte a férfi nem fogja őket elhagyni, és így legalább Lilynek Rick papíron is az apja lesz, nem csak egy kinevezett apa.

-        Rendben. Indítsd el a papírokat – mosolygott rá boldogan a nő, angyalka is mosolygott, bár ő még nem értette min mosolyognak a felnőttek.

-        Kate?

-        Igen Rick?

-        Költözzetek Hozzám!