Angel - 17. rész

Mindketten mosolyogva ébredtek. Csak néztek egymásra, és mosolyogtak. Rick egy finom csókot lehelt szerelme ajkaira, majd öltözni kezdett.

-        Hova mész? – kérdezte Kate, miközben jobban magára húzta a takarót.

-        Főzök kávét.

Rick éppen felvette nadrágját és pólóját mikor Lily szinte tornádóként rontott a szobába, és egyből az ágyra ugrott.

-        Lily – kiáltott fel ijedten Kate és segélykérően nézett Rick szemébe. Az írónak eszébe jutott, Kate bizony a takaró alatt még teljesen csupasz. Elmosolyodott az emlékek hatására. És kikapta a kicsit az ágyból.

-        Naaa, apa – sikított fel ijedten.

-        Mit gondolsz, tudsz nekem segíteni a reggeli elkészítésében?

-        Iden, főzsünt – újjongott Lily és már el is tűnt apja karjaiban.

Kate megkönnyebbülten sóhajtott egyet, gyorsan lezuhanyozott, felöltözött és lement a konyhába. Angyalka a konyhapulton ült, arca tiszta palacsinta tészta volt, Rick pedig nagyban sütötte a palacsintákat. Ahogy meglátta őket nevetni kezdett.

-        Gyere, öltözzünk fel – vette kezébe a kicsit Kate. – nehogy összekenj.

Azzal nevetve eltűntek a lépcsőn. Kis idő múlva Rick két kezet érzett hasán.

-        Köszönöm – suttogta nevetve a nő.

-        Mindig.

-        Legközelebb felöltözöm – nevettek mindketten és egy szenvedélyes csókot váltottak. A csókot angyalka megjelenése szakította félbe.

-        Éhesz vadok – a hatás kedvéért toppantott egyet a lábával.

-        Akkor reggelizzünk.

Mire leültek az asztalhoz, Alexis is megjelent és Martha is hazaért. Eddig észre sem vették, hogy nem volt otthon. Persze kiderült, Marthanak újabb barátja van. Castle egy pillanatra a plafon fele nézett és elmormolt egy néma imát, annak reményében, anyja hamarosan elköltözik tőle. Reggeli közben megbeszélték, hogy Alexis vigyáz a kicsire, amíg Rick és Kate elmegy és összepakolja angyalka holmiját, utána pedig együtt mennek Kate házába és őt is átköltöztetik.  

-        Fogadj szót Alexisnek rendben? – Kate adott egy puszit a kislánynak.

-        Szerbusz, angyalkám – köszönt el Rick is és kiindultak az ajtón.

-        Jók ledetek ám – kiabált utánuk Lily, mire nagy nevetésben törtek ki.

Kb. egy órányi autózás után odaértek ahhoz a házhoz, ahol Lily régen élt. Mikor beléptek hálát adtak a jó égnek, hogy nem hozták magukkal a kicsit. A vérnyomok és a helyszínelők nyomai is még mind ott voltak. Kate elkomolyodott, arra a gondolatra, mit kellett átélnie a lányának. Rick megfogta a kezét és a gyerekszobába indultak. Nem néztek körül. Összeszedtek minden cuccát a kislánynyak, minden játékot, ruhát és mindent, ami kell és elhagyták a házat.

-        Mi lenne, ha előbb kipakolnám Lily cuccát, aztán mennénk át hozzám? – vetette fel ötletként Kate.

-        Ahogy gondolod cicus.

-        Cicus? – lepődött meg Kate – Castle nem vagyok a cicusod!

-        Ha az estére gondolok, nekem egy vadmacska jut az eszembe.

-        Inkább vezess, ha egyben hazaérünk, talán este is lehetek vadmacska. De ne hívj többet cicusnak – hangsúlyozta az utolsó mondatát Kate, mire Ricknek önelégült mosoly terült el az arcán.