Mikor Kate felébredt már sötét volt. Az órára nézett és
meglepődve látta, hogy már este 10 óra és csak akkor vette észre, hogy Castle
ott szuszog mellette. Szinte az egész napot átaludta. Óvatosan kimászott az
ágyból és zuhanyozni ment. Annyi alvás után, még mindig úgy érezte, hogy
rettentő kimerült. Visszabújt az ágyba és közelebb fészkelte magát az alvó
íróhoz. Castle ösztönösen magához húzta a nőt és úgy aludtak tovább.
Pont úgy, ahogy Rick számított rá, a másnap már nem volt
mosollyal teli. Ősz lévén az eső is esett és ez még jobban rányomta a bélyegét
a hangulatukra.
-
Haza akarok menni – sétált le délután Kate a
konyhába.
-
Biztos vagy benne? – kérdezte a férfi miközben
magához húzta és egy csókot nyomott a feje búbjára.
-
Teljesen.
-
Pakoljunk össze – miután mindent összeszedtek, a
reptérre siettek és hazautaztak.
Az úton beszélgettek ugyan, de semmi komoly dologról, inkább
olyan mindenről, de mégis semmiről szóló beszélgetések voltak. A reptéren
megkeresték Castle kocsiját és folytatták útjukat.
-
Haza viszel? – kérdezte Kate a kocsiba.
-
Mármint hozzád haza? – nézett furcsán a férfi.
-
Igen – Kate csak ennyit mondott és csak nézett
ki az ablakon. Túl fáradt volt ahhoz, hogy most megmagyarázza férfinak azt, ami
a fejében van.
Castle ismerte már annyira a nőt, hogy tudja, egyedül szeretne
lenni, De mégis eszébe jutott az az idő amikor Kate szintén csak a dolgokat
akarta átgondolni. Akkor három hónapig tartott és majdnem egy évbe mire
feldolgozta magában a dolgokat és engedett nekik. Nem akarta a nőt újra
elveszíteni.
-
Hívhatlak majd? – kérdezte Kate mikor már a
lakása előtt álltak.
-
Akkor hívsz, amikor akarsz. És én is hívni
foglak.
Még egy hosszú csók, amivel a nyomozónő érzékeltette a
férfival, nem menekülni akar, csak gondolkodni, és már el is váltak. Most nem
löki el magától, most szüksége van Rickre, de ez a baba dolog Lanie-nél,
felkavarta. Persze tudta, nem várhatja el a környezetétől, hogy a nők ne
szüljenek gyereket, csak mert neki nem lehet. Egyszerűen csak felkavarta és felébresztette
benne a vágyat egy saját gyerek után. A tudat pedig, hogy nem lehet neki,
szinte őrjítő. Még csak péntek volt, előtte állt az egész hétvége gondolkodni.
Vasárnap estére már az egész ház ragyogott a tisztaságtól.
Ugyan nem találkoztak a hétvégén, de telefonon beszéltek. Így legalább Kate nem
tudta mivel is foglalkozott Castle. A két nap alatt több tucat orvossal és
specialistával beszélt, van-e arra esély, hogy Kate kihordjon egy babát,
esetleg többet. De mind hosszú-hosszú magyarázat után csak annyit tudott
mondani, hogy meg kéne hozzá vizsgálnia a hölgyet. Az interneten is minden
ehhez kapcsolódó oldalt elolvasott. Egy-egy orvostól bíztató magyarázatot
kapott. Már csak a megfelelő alkalomra várt, hogy megemlítse a szerelmének.
Hétfő reggel együtt léptek ki a kapitányság liftjéből. Két
kollégája Ryan és Esposito üdvözölni akarta, de nem tudták, hogy reagál, hisz
haragszik rájuk, így csak egy halk, szia, hagyta el a szájukat. Új ügy hiányába
Kate leült az asztalához és néhány régi aktát kezdett el olvasgatni, csak hogy
csináljon valamit. Castle főzött egy kávét és a jól megszokott helyére ült le a
nő asztala mellé. Már jó ideje dolgoztak, illetve úgy tettek mintha
dolgoznának, mikor Lanie jelent meg az asztalok között. Adott egy csókot
Esponak, aztán Kate asztala felé indult. Kate felállt és Lanie felé indult. A
fiuk ugrásra készen álltak, el akartak kerülni egy esetleges csajbunyót. Mikor
már egymás előtt álltak, Kate hirtelen megölelte Laniet. A doktornő meglepődött,
de visszaölelt.
-
Szükségem van a barátnőmre – suttogta Kate a nő
fülébe.
-
Én mindig itt vagyok neked kislány – percegik csak
ölelkeztek, aztán Lanie a többiek felé fordult, nagy levegőt vett és folytatta –
Javierrel szeretnénk bejelenteni, hogy kisbabát várunk.
Néma csend támadt, nem azért mert senki sem örült, hanem
mert mindenki Kate reakcióját várta. És ő csak megölelte a kismamát és a
kollégáját, udvariasan elnézést kért és elment a női mosdó felé. Lanie és
Esposito fogadták a gratulációkat. Rick a barátnője után igyekezett, óvatosan
benézett a női mosdóba és miután senkit sem látott Katen kívül bement. A nő a mosdókagyló
szélére támaszkodott és lefelé nézett. Nem sírt, csak mélyeket lélegzett.
-
Jól vagy? – simogatta meg a hátát a férfi.
-
Igen – egy könnycsepp gördült le az arcán és
hangosabban folytatta – Nem, nem vagyok jól. Nem bírom elviselni, hogy én nem
érezhetem azt, amit Lanie. Castle keressünk fel egy orvost.
-
Rendben, felkeresünk egy orvost – Rick megölelte
szerelmét és magában elmormolt egy imát, hogy nem neki kellett felhozni az
orvos témát. Attól félt, ha ő hozza fel és nem a nő, akkor Kate azt fogja
hinni, ő csak gyereket akar tőle. De ez nem így van. Remélte, az orvosok
segítenek és minden jóra fog fordulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése