Fájdalmas búcsú - 9. rész

Sziasztok, itt az új rész és elkövettem egy hibát. Az egyik részben Rick azt mondja gyűrűt vásárolt, a másikban már egy ügyön dolgozott.

Hogy eloszlassam a fejekben támadt kétejeket, Rick gyűrűt vásárolt,

és nem egy ügyön dolgozott.

Ez van ha siet az ember.

Ezer bocsánat az olvasóimtól.

Rick reggel a nap sugaraira ébredt. Az első, amit felfogott az Kate feje volt, ami a mellkasán pihent. Egy pillanatra elmosolyodott, de aztán csak feküdt ott. Nem tudta, hogy örüljön-e vagy mit tegyen. Nem tudta, Kate hogy fog reagálni, ha felébred. És bár egy szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt, félt, hogy a nő úgy fogja érezni, csak a gyász irányította őket. Nem tudta, Kate újra közel fogja-e engedni magához őt. Óvatosan a párnára rakta a nő fejét és kimászott mellőle. Egy pillanatra még elmerengett a nőn. ˝Vajon mióta nem aludt?˝ gondolta, hisz Kate teljesen átaludta, ahogyan Castle áthelyezte a fejét, csaknem teljesen rajta feküdt. Kisétált a szobából és nekiállt kávét főzni, majd bögrével a kezében leült az asztalhoz.

-        Szia, apa. Hogy van Kate? – ölelte meg Alexis az apját.

-        Alszik. Azt hiszem össze tört. Nem tudtam, hogy nem tud a babáról és arról, hogy mi lett a baleset következménye – Castle csak bámult maga elé.

 Alexis egy pohár kakaóval a kezében leült apjával szemben. Ismerte már az apját, tudta, hogy őt is rettentően megviselte az eset. De igyekezett nem kimutatni. Viszont a lány olykor-olykor rajta kapta az apját amint a laptopja előtt ül, de egy betűt sem üt le a billentyűzeten.

-        De rendbe jön ugye? És köztetek is rendbe jön a helyzet ugye? – nézett reménykedve.

-        Remélem. Inkább azt mond, mikor kell visszamenned a suliba.

-        Ma délután.

-        Ma? De hisz szombat van – lepődött meg Rick.

-        Apa hétfőn letelik a szünet és még semmit sem tanultam. Tudod, hogy jönnek a vizsgák – magyarázta a Lány miközben elmosta a két bögrét.

-        Mikor jösz legközelebb haza? – nézett reménykedve, hiányzott neki a lánya pedig még nem is olyan régóta járt a Columbiára.

-        Karácsonykor, addig is csak a vizsgáimra koncentrálok. De ne aggódj, apa majd beszélünk telefonon. Most felmegyek pakolni.

A lánya felnőtt, és mint minden apa ezt ő is nehezen viselte. A szoba felé sétált és vízcsobogásra lett figyelmes.

Kate miután felébredt, látta, hogy egyedül van. Átsétált a szobából nyíló fürdőbe és beállt a zuhany alá. Úgy érezte, boldognak kéne lennie, hisz Castle nem csalta meg, és még mindig szereti, ahogy ő is. És még így is vele akar lenni a történtek ellenére. Egy újabb síró roham fogta el. Nekitámaszkodott a hideg csempének, miközben folyt rá a víz és lecsúszott a földre. Átkarolta a térdeit és sírt. Észre sem vette, hogy a víz szinte már jég hideg. Arra eszmélt fel, hogy már nem folyik a víz, két erős kar megemeli egy törölközőbe csavarja, és az ágyra teszi.

Ricknek a szíve szakadt meg újra ahogy Katet látta a fürdőben. Ahogy az ágyon magához vonta a vizes nőt érezte, hogy szinte reszket. Feljebb ült vele és magukra húzta a takarót. Nem tudta mióta ülhetett a hideg víz alatt, de biztos volt benne, hogy elő szőr a víz meleg volt. Ütemesen simogatta a nő csupasz hátát a takaró alatt és hagyta, hogy megnyugodjon. Jó időbe telt, mire a jéghideg test felmelegedett és Kate zokogása is alább hagyott. A férfi tudta, ahhoz hogy tovább tudjanak lépni, előbb hagyni kell, hogy kisírja magát, hogy valamennyire feldolgozza, a feldolgozhatatlant. DE egyben biztos volt, nem fogja magára hagyni. Egy idő után az író érezte szerelme már nem sír. Csak csendben ültek ott ölelkezve.

-        Köszönöm Rick – szólalt meg Kate mikor már meg tudott nyugodni.

-        Mit?

-        Hogy nem vagyok egyedül, hogy velem vagy.

-        Mindig – és egy csókot nyomott a nő vizes fejére – Soha nem leszel egyedül. Mindig veled leszek.

Azon a héten Kate haza sem ment. Szinte mindene volt már a férfi házában így ruha sem kellett és semmit sem hiányolt. Nehéz hetük volt. Sok hasonló síró roham volt. Ugyanakkor már az is előfordult, hogy Kate elmosolyodott, néhanapján nevetett is. Minden este beszéltek Alexissel, Kate néha órákat is külön beszélt a lánnyal. Alexis sokat segített neki abban, hogy elhiggye Rick valóban csak vele akar lenni. A hét végén már a parkba is kimentek sétálni, igaz alighogy hazaértek újabb sírás lett belőle, de a férfi úgy gondolta jobb, ha lassan haladnak előre, lépésről lépésre. Szerette volna megbeszélni a nővel, keressenek fel specialistákat, hátha tudnak valamit kezdeni, de ahhoz az kell, hogy Kate jobban legyen lelkileg és stabilabb legyen. Nem akarta olyan könnyen feladni. Számtalan lehetőségük van, és végig is fogják járni, csak az a kérdés, Kate mit fog hozzá szólni. Minden még vár vele, hogy ezt megbeszéljék. Még csak most kezdtek el felkapaszkodni a gödör aljáról, előbb fel kell érniük a tetejére és kimászni.