Az idő gyorsan telt, beköltöztek az első közös otthonukba,
Alexis pedig sikeresen vette az első vizsgáit az egyetemen és persze Castle,
Kate és Martha is nagyon büszke volt rá. Január végén, egy korai reggelen Rick
idegesen, kezeivel malmozva ült az ágy szélén és meredten nézte a fürdőszoba ajtaját.
Nem telt el sok idő, az ajtó nyílt és Kate jelent meg letört arccal.
-
Na? – sürgette a férfi és már fel is pattant az
ágyról.
-
Negatív. Újra csak negatív – csüggesztette le a
fejét, Castle pedig átölelte és próbált lelket önteni a nőbe.
-
Ugyan kicsim, még csak három hónap telt el a
műtét óta. Adj időt. Sikerülni fog. HA nem megy így, menni fogorvos
segítségével.
-
Mennem kell dolgozni – azzal Kate már el is
indult a munkahelyére.
Castle tudta, jobb, ha egy kicsit később megy csak a nő
után. Az elmúlt három hónapban Kate rendszeresen csinálta a terhességi
teszteket, hiába. Sose gondolta, hogy az a munkamániás, hideg nyomozónő, akit
annak idején megismert, ennyire fogja akarni a gyereket. Persze Kate sokat
változott az idők alatt. Sok mindent éltek túl ők ketten, és tudta, ezt is túl
fogják élni.
Miután Kate beért az őrsre, felkereste Laniet. A barátságuk
kezdett helyreállni. Kate rájött, nincs értelme tovább haragudni, ami történt,
az megtörtént, a múltat pedig nem emlegetik. Már az újévet is négyesben
töltötték a Castle rezidencián. Nem akartak sehová sem menni, kényelmesen
elbeszélgettek és iszogattak.
-
Szia, kislány, mi járatban? – kérdezte Lanie
vidáman, miközben az egyik asztalát törölte le munkahiányában.
-
Újra negatív – csak ennyit mondott, s Lanie már
ott is volt és átölelte barátnőjét.
-
Össze fog jönni az a baba, hidd el.
-
Már a munka sem tudja elterelni a gondolatimat.
Lehet meg kéne próbálnunk orvos segítségét kérni? – nézett segélykérőn a
barátnőjére Kate, majd hozzátette – annyira irigyellek Lanie – végigsimított a
nő már 6 hónapos pocakján és egy pillanatra elmosolyodott.
-
Ezt kettőtöknek kell megbeszélnetek.
Kate belátta, barátnőjének igaza van, és megfogadta, este a
vacsora után beszélni fog a férfivel. Visszament dolgozni. Este pedig megbeszélték,
várnak még két hónapot, és ha a tesztek, még akkor is negatívot mutatnak,
elmennek egy lombikprogramra. A hetek teltek, az ügyek csak jöttek és mentek.
Castle végzett az újabb könyvével és már a dedikálásoknál tartott, meg a
felolvasásoknál. Szinte észre sem vették, hogy a két hónap, amiben megegyeztek
már rég letelt, csak mikor Kate egy fárasztó nap után rosszul lett otthon.
Akkor újra remény csillant a szemükben. Castle kocsiba pattant és negyed óra
múlva egy gyors tesztel a kezében tért vissza. Kate bevonult a fürdőbe, Rick
pedig elfoglalta megszokott helyét kint és izgult. Az a két perc egy
örökkévalóságnak tűnt. Nagyon remélte, hogy Kate babát vár, és nem csak a kimerültségtől,
vagy valamilyen vacak vírustól lett rosszul. Mikor Kate újra letörten jelent
meg az ajtóban, tudta, ismét csak semmi. Nem kellett kimondani. Másnap bejelentkeztek
egy orvoshoz. Két héttel később pedig már a megbeszélésen is túl voltak. Az
orvos elmondta mit kell tenniük, és hogy mit fognak ők az orvosok tenni.
Rengeteg minden vár rájuk, de ha minden jól megy, két hónap múlva már
megtörténhet a beültetés.
A következő két hónap viszont csigalassúsággal telt. Mire elérkeztek
a megbeszélt időponthoz, szinte már felőrölték az idegeiket.
-
Rendben van Ms. Beckett, két-három hét múlva
megcsinálhatja a terhességi tesztet, akkor már biztosra kiderül, hogy sikerrel
jártunk-e vagy sem. Felöltözhet.
-
Köszönöm – mondta a nő és már be is ment a
paraván mögé öltözni. Elköszönt az orvostól és váróba ment Castlehez.
-
Menjünk haza szerelmem – ölelte át Rick a férfit
és hazafelé indultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése