A szombat este fantasztikusan telt. Mindenki örült az új
jövevény érkezésének és annak, hogy angyalkát végre senki sem veheti el a
Castle házaspártól.
Az idő telt. Lily jól beilleszkedett az óvodába és a sok kis
barátjának hála, kellőképpen nyugodt tud lenni mire hazaérnek délutánonként.
Bár néha azért még mutatkozik az aktívsága. Kate azon imádkozott, angyalka ne
olyan kiborító kamasz legyen, mint ő. Elmosolyodott, ahogy a Hamptoni ház
udvarán pihent a hintaágyba, teljesen bebugyolálva, hisz már október van. Lily
a parton kergetőzött Rickkel és Alexissel. Kate a hasára simította a kezét. Az
orvos szerint a baby január 10-re várható. Az egész család alig várta már, hogy
megszülessen a kis trónörökös. Bár már tudták, hogy fiú lesz, nevet még nem
választottak, pedig angyalka lelkesen rohamozza újabb és újabb nevekkel a
szüleit. A Lily által ajánlott nevek között olyanok szerepelnek, mint például a
tapsi-hapsi, Micimackó, füles, szupermen és ehhez hasonlók. És egy újabb lelkes
ötlettel szaladt a hintaágyhoz.
-
Mami, tudom, már hogyan hívják az öcsikémet – mondta és
nagy lelkesedéssel ült le Kate mellé és megsimogatta testvére rejtekhelyét.
-
Na, most milyen ötleted van? – mosolygott a nő és
megölelte lányát.
-
Tazmán ördög – mondta komolyan, mire Katen hatalmas
nevetés tört ki. Angyalka nem értette miért neveti ki az anyukája, pedig ő
komolyan gondolta.
-
Nem kicsim, nem hívhatjuk az öcsédet tazmán ördögnek.
-
De miért? Nagyinál is van egy tazmán ördög és úgy becézik,
hogy taz.
-
Azért angyalkám, mert az egy mese, Az öcséd pedig nem
meseszereplő lesz. Keresünk neki egy embernevet – ültette az ölébe a kicsit
Rick.
A hétvégéjüket a nyaralóba töltötték, aztán hazamentek, és
visszacsöppentek a hétköznapokba. Rick nem örült neki, de a felesége még mindig
dolgozott, igaz, helyszínre már nem megy ki.
Az ősz rohamosan telt és lassan eljött a tél. Mivel Martha
már nem lakott velük, így az ő régi szobáját megcsinálták gyerekszobának.
Castle ragaszkodott a kék színhez és a mesefigurákhoz a falra. Vettek egy
gyönyörű baldachinos kiságyat, hozzávaló pelenkázó asztallal, az ablak elé egy
hintaszék került, és a polcra pedig rengeteg plüss és egyéb babaholmik. Már
minden készen várta kis lakóját. Lily a szabadidejében sokat tartózkodott a
babaszobába és egyre türelmetlenebbül várta, hogy a tesója megszülessen. Még az
sem foglalta le, hogy pár nap és karácsony, a mikulás pedig ajándékot fog neki
hozni. Napjában vagy ötször kérdezte meg mennyit kell még aludni, amíg
megszületik.
Az idei karácsonyi partit Lanie szervezte meg, az új évi
partit pedig a Castle család.
31.-én Martha, Alexis és Lanie egész nap sütöttek és főztek,
hogy ne Katenek kelljen. Mire este megérkeztek a többiek már erősen havazott és
nagyon fújt a szél. A nappaliba halk zene szólt, csak a szokásos csapat volt
ott. A Castle család, Beckett apuka, Ryan és Jenni, Esposito és Lanie.
- Mami, mikor születik már meg az öcsikém – futott Lily újra
anyjához.
- Nem tudom Lily.
- Hé, kis unokám, miért nem táncolsz velem? – sétált oda Jim
a kicsihez, ő pedig boldogan indult táncolni. Élvezte a szilveszteri partit,
bár nem értette minek is van. Csak tetszett neki, hogy egész éjjel fent lehet.
Kapott gyerek pezsgőt és trombitát is. Pár órával éjfél előtt, a nagy
beszélgetés közepette Kate egyszer csak megdermedt és a hasához kapott.
- Rick – nyögött fel halkan, de a férje épp lelkesen
magyarázott valamit az apósának.
- Castle! – kiáltott fel és fojtatta – Azt hiszem, elfojt a
magzatvíz.
- Azt hittem van még idő – jegyezte meg Ryan.
- Hozom a kocsit – mondta Castle és indult volna az ajtó
felé, mikor Javier megállította.
- Hé, haver néztél már ki az ablakon? Hatalmas vihar van,
ugye nem akarod veszélyeztetni az életüket?
Castle a telefonhoz rohant, de az süket volt.
-
Most mit csináljak? – kérdezte a többieket idegesen.
-
Csak csinálj valamit, mert a nappali közepén szülöm meg
a fiadat – kiáltott fel Kate.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése