Kate és Rick egy újabb veszekedésen voltak túl. A férfi
kiadója azt akarta, hogy Castle menjen Európába egy két hetes könyvbemutató körútra.
Rick hiába ellenkezett, hogy nem az a megfelelő alkalom, a kiadó hajthatatlan
volt. Kate pedig meg volt sértődve. Már egy hét eltelt a beültetés óta, és már
csak egy hétre volt attól, hogy megtudja az eredményt. Nem akart akkor egyedül
otthon lenni. Fogta magát és inkább átment Laniehez, aki már mindennapos volt,
és tudták, hogy kislányuk lesz.
-
Ugyan már Kate, ne legyél már ilyen, neki ez a
munkája. Tudtad mikor összejöttetek, már régebb óta tudtad. Holnap elutazik, és
te haraggal akarod elengedni? – nézett rá a kanapéról Lanie barátnőjére.
-
Igazad van Lanie. Tudtam mivel jár az ő életében
lenni, és nem haragudhatok rá emiatt.
-
Akkor menj haza és béküljetek ki.
Kate gyorsan elköszönt és hazasietett. Castle már a
bőröndjeit csomagolta össze, illateve valami olyasmit csinált, nem tudta
eldönteni mit pakoljon. Szüksége lett volna Katere vagy Alexisre. Elgondolkozva
nézte a szekrényét mikor nyílt az ajtó és egy hang szólalt meg mögötte.
-
Segítsek? – jött a vékony hang.
-
Sehogy sem boldogulok, régen Alexis segített. Ne
haragudj rám, hogy elmegyek. De muszáj, próbáltam későbbre halasztani, de a
kiadóm nem engedi – nézett bűnbánóan az író.
Kate nem habozott, odament Rickhez, a karjaiba bújt és
szenvedélyesen megcsókolta, jelezvén, már nem haragszik rá. Castle már el is
felejtette a bőröndöket és a ruhákat, egy mozdulattal lerántotta őket az ágyról
és már is elvesztek az édes, mámoros érzésben.
Később befejezték a pakolást és már este is volt. Reggel
Kate kivitte Castlet a repülőtérre.
-
Sietek hozzád haza, megígérem – ölelte meg Katet
a férfi.
-
Vigyázz magadra jó, és hívj, ha megérkeztél.
-
Szeretlek.
-
Én is szeretlek Rick – majd még egy csók és a
férfi már el is tűnt az ellenőrző állomáson.
A nyomozónő úgy gondolta, mivel üres a ház és úgy nincs
értelme vasárnap otthon lenni, inkább bement a kapitányságra és nekilátott az
elmaradt papírmunkájának. Nem lepődött meg azon, hogy szinte kongott az
ürességtől. Minden épeszű ember a családjával van otthon. Persze mehetett volna
Marthahoz vagy az apjához, de Lanie és Esposito sem mondta volna, ha odamegy,
hogy nem maradhat. Azon a hétvégén Alexis se tudott hazamenni, mert valami
iskolai elfoglaltsága volt, így a kapitánysági asztalát találta a megfelelő
társaságnak. Egész nap papírozott és észre sem vette, hogy késő este van, mikor
hazaért éppen a telefonja is csörgött. Rick jelezte, minden rendben van és
megígértette a nővel, hogy nem hajszolja túl magát. A napok teltek, és az
ígéretet megszegve Kate reggeltől estig dolgozott, de legalább nem görcsölt
folyton azon, mikor kell a tesztet megcsinálnia, ami már otthon várta a
szekrényben. A vasárnapot választotta, azonban a keresztlánya, Lanie és
Esposito babája közbeszólt. Szombat éjjel, mivel Espositonak be kellett mennie
valamiért dolgozni, így Kate vett ki szabadságot és ott aludt a barátnőjénél.
Lanie hajnali háromkor riasztotta a nőt, hogy azonnal vigye be a korházba. Kate
hiába próbálta hívni a kollégáját, hogy siessen, mert apa lesz, azt mondták
valami akcióban vesz részt. Katenek fogalma sem volt milyen akció lehet az, amiről
ő nem tud. Nem volt más választása ő maradt Lanievel, s nem is kellett sokat
várniuk, a baba három órával később, reggel hatkor megszületett, s még Esposito
is időben odaért. Mindenki boldog volt, de Kate kikészült. Újra attól
rettegett, hogy ő nem élheti át, s a sok sírástól el is felejtette mit is
tervezett aznapra, csak mikor este bement a fürdőbe. Meglátta a tesztet és
minden eszébe jutott. A teszt a napszaktól függetlenül bármikor megcsinálható
volt, így nem is várt, azonnal megcsinálta. Alig bírta kivárni, amíg a
két-három perc letelt. Szinte ólomlábakon haladt az idő. DE aztán az is letelt,
s Kate ránézett az apró szerkentyűre, amin megjelent a rózsaszín csík. Ami csak
egyet jelentet. Végre sikerrel jártak. El sem hitte, amit látott. Kisbabát vár.
Csak nézte és nézte, aztán már a könnye is eleredt. Sírt, mint egy kisgyerek,
de már nem a szomorúságtól, hanem az örömtől. Előkapta a telefont és már
tárcsázott is.
-
Kate mi a baj? Az előbb hívott Lanie, hogy
megszületett a baba és te kiborultál. Ott kellene lennem – hadarta egy szuszra
Castle, de szerelme szipogó hangjának hallatán megijedt. – Miért sírsz? MI a
baj?
-
Rick! Azt hiszem, apa leszel – szipogta
telefonba a nő. Rick először fel sem fogta, de aztán pillanatok alatt leesett
neki a tantusz.
-
Biztos?
-
A teszt pozitívat jelez.
-
Amint tudok, hazamegyek. Szeretlek édesem.
Azzal bontották a vonalat, és Castle már pakolt is. Már
hajnal volt mire hazaért. Csendben kinyitotta a szobaajtót ledobta felesleges
ruháit és bebújt a nő mellé.
Kate érezte amint a takaró felemelkedik, érezte azt a bódító
illatot, ami csak egy embernek volt az egész világon. Tudta, hogy Castle az.
Elmosolyodott, ahogy egy kéz csúszott a hasára és egy csók landolt a nyakán.
Nem beszéltek, mindketten csak aludtak tovább. Fantasztikus érzés volt tudni,
hogy már hárman fekszenek az ágyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése