Christine - 6. rész

Meglepetés! Hosszú idő után új részt írtam hozzá.

Lehet, hogy nem túl izgalmas,

és nem túl hosszú, de erre futotta, majd lesz izgisebb

rész is. Jó olvasást!

- Richard kisfiam mi a fenéért kellet idejönnünk otthagyva csapot, papot? – támadt Martha a fiára amint az kinyitotta az ajtót.

-        Neked is, szia, anya, Alexis. Gyertek be – kijjebb tárta az ajtót és ők besétáltak. Alexis némán nézett körbe, feltűnt neki, hogy mindenhol gyerekjáték, képeket is látott a szekrényen, de azokat nem nézte meg, mert az apja megszólalt és inkább őt figyelte.

-        Azért hívtalak ide benneteket, mert találtam valakit, illetve két valakit…

-        Apa miért nem Katet keresed meg, akárkit is találtál biztos nem leszel olyan boldog, mint ő vele – szakította félbe Alexis.

-        Nézzétek meg magatok – szólt és a fürdő felé fordult – gyertek ki.

Kate kézen fogta a totyogó csöppséget és kisétáltak a nappaliba. Megálltak és csak néztek. Senki nem szólt semmit.

-        Édes istenem – találta meg Martha először a hangját.

-        Kate – Alexis máris a nő nyakába ugrott.

Christine csak állt és nézte a történteket. Ismét nem értett semmit. Megint egy csomó ember, akiket nem is ismer és az ő anyukáját ölelgetik.

-        Anya, Alexis, Katet már ismeritek, de még valakit be kell mutatnom – mielőtt folytatta volna felkapta a kislányt a karjaiba – Ő itt Christine Hanna Beckett.

Marthanak nem kerülte el a figyelmét a kislány ugyanolyan szeme, mint a fiának.

-        Ő most akkor? – tette fel a kérdést Alexis. Nem értett semmit.

-        Christine a húgod Alexis – szólalt meg végre Kate is.

-        Hogyan? De hát mi történt? – kérdezte Martha.

-        Mindketten hibásak vagyunk anya.

-        Hagyd majd én Castle, én tartozok magyarázattal. Nehéz ügyünk volt, Ti nem voltatok otthon, Rick meghívott borozni egy kicsit. Többet ittunk a kelleténél, de nem túl sokat, annyit, ami megadta kezdő lökést. Pia nélkül nem mondtam volna el, az ágyban kötöttünk ki. Hajnalban mikor felébredtem lementem valami inni, azt hittem égve hagyta tv-t, odamentem, hogy kikapcsoljam, de megjelent rajta valami. A képem, anyám képe és mindenféle összefüggés. Alkut kötöttünk és ő megszegte – ennél a pontnál Kate felállt és az ablakhoz sétált, közben pedig ránézett a sarokban játszó lányára. Megeresztett egy félmosolyt és folytatta. – Becsapva éreztem magam és megalázva. Én kiteregettem a lapjaim előtte és ő nem. Megegyeztünk nem nyomozok tovább, mert begolyózok ő mégis folytatta. Összepakoltam és elindultam arra amerre az út visz, itt kötöttem ki és pár hét múlva tudtam, meg, hogy magammal hoztam annak az éjszakának a következményét. De eszembe nem jutott volna, hogy elvetessem. Tudom nagyon nagy hiba volt, de akkor helyesnek tűnt, most meg már nem volt bátorságom visszamenni.

-        Mindketten hibásak vagyunk, de megtörtént, már nem változtathatunk rajta. De élhetünk tovább egy családként – folytatta Rick és figyelte, ahogy kisebbik lánya a nagyobbikhoz sétál és csendben nézni kezdte.

-        Sia – szólalt meg Chris, kézen fogta a nagylányt és a játékok felé húzta – Deje.  

Kate végre mosolygott, nem kellett sok idő és a két nagyon nagy egyetértésben kezdett játszani, a felnőttek pedig beszélgettek, sok megbeszélnivalójuk volt. Rettentő gyorsan repült az idő, gyorsan közeledtek a vacsora felé.

-        Maradtok vacsorára? – kérdezte Kate Marthatól.

Ő először csak nézett és várta, hogy a fia válaszoljon, de rá kellett jönnie, valószínűleg ő alapból marad és Kate csak őt és Alexist kérdezte. Bólintott, hogy maradnak, és együtt a konyhába sétáltak.

-        Aja – jelent meg a kicsi a konyhában Alexis kezét fogva – memmét – nyöszörögte.

-        Éhes vagy? Mindjárt kiscicám.

Kate gyakorlott mozdulattal vette át a kislányt, egyik kezével megtartotta a másikkal pedig befejezte a terítést, miközeb Martha és Castle már a sütőbe is rakta a zöldséges lazagnet. Christine hisztis volt és fáradt. Túl sok ember, túl furcsa helyzet, kicsi még ahhoz, hogy ezt felfogja. És bár bízott a bácsiban, akire anyukája azt mondta az apukája és abban a lányban is bízott, de semmit sem értett és már éhes is volt.

-        Semmi baj kicsim, csak egy kicsit kell várnod. Ne most mutasd meg apuéknak hogy hisztis is tudsz lenni – simogatta kicsi hátát, miközben ő nő nyakhajlatához bújt.

-        Semmi baj kedvesem, felborult a szokásos rutinja és idegenek vagyunk.

A vacsora elkészült és asztalhoz ültek, mindenki éhes volt már. Christine szó nélkül evett, most azonban a saját kis székéből. Vacsora után még beszélgettek, aztán Martha és Alexis a közeli hotelba mentek éjszakára.