A meglepetés nászút Franciaország volt. Rettentően jól
érezték magukat, sokat sétáltak, és ami a legfontosabb szenvedélyes egy hetet
töltöttek el. De azért alig várták, hogy hazaérjenek: Kate sosem gondolta
volna, hogy ennyire nehéz pár napot az ő kis angyalkájuk nélkül tölteni. A nászútra
telefont sem vittek és csak egyszer beszéltek a szálloda telefonjáról Alexissel
és Marthaval, szigorúan csak azután miután Lily elaludt. Tudták, ha beszélnek,
vele csak sírás lenne a vége és akkor Kate otthagyna csapot, papot és
hazamenne. Hazafele a repülőn Kate legondolkozott, feje férje mellkasán
nyugodott. Rick aludt, de ő neki nem jött álom a szemére, pedig igazán keveset
aludtak az éjjel. Elmosolyodott az emlékek hatására. Az éjjelük nagyon forró
volt. Rick kitett magáért, hogy az utolsó ott töltött este emlékezetes legyen.
A rózsaszirmok, a gyertyák, és az összes többi. Izgatott volt, alig várta, hogy
leszálljanak és újra a karjaiban tarthassa a kislányát. Az elválás nehéz volt.
Lily teljesen meg volt győződve arról, hogy az anyukája és az apukája nem szereti,
és azért mennek el. Nagy volt a sírás és nehéz volt elválni tőle. Még jobban a
gondolataiba meredt, az élete négy hónap alatt 360°-os fordulatot tett.
Megtalálta a lányát, pontosabban ő talált rá Katere, összejött Rickkel és össze
is házasodtak. Ezerszer bánta meg, hogy eldobta magától a lányát, de már nem
tudna megválni tőle. Olyan anya lett, amilyen mindig is akart lenni, gondoskodó
és boldog. Persze ebben a férjének is volt szerepe. Elfogadta a kislányt, pedig
DNS-ileg nem is az övé, hajlandó az apja lenni és valóban úgy szereti őt is,
mint Alexist. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy bemondják, kapcsolják be
az öveiket. Felnézett és meglepődve látta, Richard már felébredt.
-
Szia, mióta vagy fent – mosolygott szélesen miközben
bekapcsolta az övét.
-
Nem régóta, figyeltelek, de nagyon el voltál
gondolkodva. Aludtál valamit? – váltott aggódóra.
-
Nem tudtam. Nagyon várom már, hogy otthon lehessünk.
-
Én is, de tudod, hogy pihenned kell.
-
Rick terhes vagyok és nem beteg. És porcelánból sem
vagyok – mosolygott, nem zavarta, hogy a férfi aggódik érte.
A repülő végre leszállt, és ők átvették a csomagjaikat, majd
a kijárat felé indultak.
-
Mami, apucikám – szaladt Lily feléjük. Rick boldogan
kapta fel és dobta a levegőbe a kislányt. Jutalma egy gyöngyöző kacagás lett.
-
Szerbusz, angyalkám, Hol hagytad Alexist?
-
Otthon, a nagyival vagyok. Ott van – mutatott hátra és
fel is tűnt, ahogy Martha feléjük közeledik. Kate átvette a férjétől angyalkát –
kapott is egy rosszalló tekintetet – és magához ölelte.
-
Miért silsz mami?
-
Mert örülök, hogy látlak.
-
Menjünk haza – szólalt meg Rick és hazafelé indultak.
Jó volt végre otthon lenniük. Mire hazaértek Kate már
érezte, hogy valóban fáradt. Lepihent és mire felébredt már délután öt óra volt.
Isten tudja mikor ébredt volna fel, ha nem szólal meg a csengő. Lesétált a
nappaliba és az ajtó előtt Rick állt, kezében egy borítékkal. Csak néztek
egymás szemében. Kate tudta mi az, pedig még senki sem mondta, látta a férfi
arcvonásait.
-
Ajánlva jött – mondta halkan a férfi.
-
Talán fel kéne bontanunk – vetette fel az ötletet Kate
és közelebb sétált. Kivette a borítékot az író kezeiből. Az idő ólomlépteken
haladt, a másodpercek, amíg a levelet felbontották óráknak tűntek. Végül
meglátták azt, amit már régóta vártak.
„ Ezúton értesítem önöket,
hogy a kiskorú, megnevezett Lily Jensen gyámságát a valódi édesanyának Kate
Castlenek ítéljük. Tudomásul vettük az anya egy héttel ezelőtt történt
házassági kötését Richard Castlevel, és tudomásul vettük Mr. Castle örökbe
fogadási kérelmét, amit jóvá is hagytunk. A mai naptól kezdve Lily Jensen neve,
Lily Castle-re módosul.’’
Rettentő boldogok voltak mikor elolvasták a levelet. Aznapi
keltezés volt rajta. Kate még el is sírta magát, úgy döntöttek másnap estére lévén,
hogy szombat lesz, összehívják a csapatot és megünneplik, megtartják az
élménybeszámolót és bejelentik a következő Castle baba érkezését is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése