Előzetes!

Egy kis előzetes, a következő ficemből.

Miután befejeződik az éppen aktuáliskét történet a Christine és s Fájdalmas búcsú,

ezt is olvashatjátok majd.

Addig is kérlek titeket kövessetek nyomon.

További jó olvasást.

-        Jó napot Mrs. Beckett – jött elém az óvónő.  ....

...

-        Jó napot – köszönök én is.

-        Csak nem el akarja vinni őket?

-        Nem… Én csak… - próbálok elfogadható magyarázatot találni miért is állítottam be csak úgy a napközi vége előtt.

-        Értem én, hiányoznak igaz? – kacsint rám az idős hölgy és már el is viharzott.

-        Anu, Anu – szaladt felé az én kis hercegem.

-        Beni! Vállá! – nyomában a húga.

Leguggolok és kitárom a kezeim. Alig múltak még háromévesek, de a két kis csöppöm egy tornádó erejével futott felém. Éppen csak meg tudom tartani magunkat, hogy ne essünk hátra. Csak ölelem őket, ahogyan ők ölelnek engem. Egy könnycsepp hagyja el a szemeim és végigfolyik az arcomon. Hálát adok, hogy legalább még ők vannak nekem, és hogy nem ebben az oviban történt a lövöldözés.  ....

....

-        Gyerekek, anya mondta már, hogy itt nem szaladunk és nem is kiabálunk.

-        Iden – jött egyszerre a két bűnbánó hang.

Csendben sétálunk tovább és meg is érkezünk a célhoz.

-        Sia apucsi – mondták kórusban, az ikrek sok mindent ugyanúgy csinálnak, de még ugyanúgy pöszéznek is.

Én csak némán végigsimítok a hideg márványfeliraton, amin csak annyi állt: „Richard Alexander Castle˝

Hallgatom, ahogy a kicsik a napokban történteket mesélik

.....

(Ezek csak bekezdések a történet elejéről, nem egy összefüggő rész!)