A hétvégén sikeresen elintézték,
hogy Kate összes holmija átkerült a Castle házba, és a következő egy hét alatt
teljesen el is tudtak rendezni mindent.
-
Eladom – jelentette ki Kate, miközben az asztalánál ült
a kapitányságon. Lily már az új óvodájában volt.
-
Ez biztos? Úgy értem nem muszáj eladnod – ellenkezett Castle.
-
Castle el tudom dönteni mit, akarok tenni a lakásommal.
Eladom – Rick tudta, hogy most Kate haragszik rá, hisz már csak akkor hívta
Castlenek ha haragudott rá.
-
Veszekedő anyu apu – jegyezte meg Ryan.
-
Ryan, nincs dolgod – szólt rá Kate ő pedig már vissza
is ment az asztalához.
Castle felállt
az asztaltól és a kávégép felé indult. Nehéz éjszakájuk volt, angyalkának már
majdnem teljesen elmúltak a rémálmai. Azonban éjjel mégis sikítozva ébredt fel.
Nem volt hajlandó egyedül aludni, de a sírástól vissza sem tudott aludni
rendesen, csak kapaszkodott Kate nyakába. A nő nem tudott mit tenni, fel alá
sétált vele a szobában. Az író hiába próbálta átvenni tőle, a két kis kezet nem
tudta lefejteni Kateről. Miután elaludt Kate maguk mögé fektette a kicsit és
úgy aludtak.
Az író
hamarosan két kávésbögrével tért vissza az asztalhoz.
-
Mindig tudod, mi kell. Igaz? – nézett bűnbánóan a
férfira.
-
Majdnem mindig. Mi lenne, ha mára abbahagynánk? Lassan
három óra, nem hiszem hogy baj lenne ha előbb elhoznánk angyalkát az oviból.
-
Ez egy nagyszerű ötlet Rick, díjazom, de mielőtt
elmegyünk Lilyért, nézzünk be a boltba. A hétvégi buli miatt.
-
Mehetünk – azzal elköszöntek és már el is tűntek. Mióta
Lily velük van, Kate teljesen megváltozott, ha a munkaidő lejárt, felállt és
hazaindult, vagy az óvodába angyalkáért. Ritkán maradt bent tovább, de akkor
tudta Lily jó kezekben van otthon az apjával.
Az autóban a
hétvégi bulit szervezgették. A tortára nem volt gondjuk, Lanie ragaszkodott
hozzá hogy ő vihesse a tortát keresztlányának. Lanie természetesen önkéntesen
jelölte ki magát keresztanyának, de ezt sem Kate sem pedig Rick nem bánta, és
Lily is imádta őt. A boltban csak lufikat vettek és mindent, amivel díszíteni
lehetett. Az ajándék már pár napja otthon lapult, persze jól eldugva, ami
méretét nézve nem volt egyszerű, pedig nem is volt olyan nagy. Mire mindent
elintéztek, már háromnegyed négy volt, hogy az oviba értek. Lily feltöltődve
magyarázta a kocsiban mi mindent rajzolt az oviba. Miután hazaértek nekiláttak
a vacsorának, Lily pedig a nappaliban játszott.
-
Megjöttem! – kiabált Martha – Gyerekek, elköltözöm! –
jelentette be röviden.
A két felnőtt
meglepődött, olyannyira hogy Rick még az úját is elvágta.
-
Hogy mondod anya?
-
Jól hallottad Richard, elköltözöm. Már holnap, úgyhogy
a hétvégi tudod min már Charles is itt lesz és be is tudom mutatni.
-
Hozd csak el, szeretnénk megismerni, igaz Rick? –
nézett párjára Kate látva, hogy Rick eléggé megdöbbent a hírtelen bejelentésen.
– egyébként hogy hívják?
-
Charles Caroll. – mondta Martha és már el is tűnt.
Később persze
ő is ott ült a vacsoránál. És már Rick is megnyugodott. Alexis is elfogadta,
hogy a nagyanyja elköltözik, de megígértette vele, hogy attól még gyakran
fognak találkozni.
Lilyt nagyon foglalkoztatta
valami, amit az oviban hallott. A vacsora közepét választotta, és feltette a
kérdést.
-
Hogy lakja a gólya a bábát a mami hasába? – Lily szókincse
sokat fejlődött, négyéves létére nagyon pösze volt, és ez a négy hét alatt
majdnem teljesen eltűnt, már csak egy-egy betűnél maradt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése