Angel - 25. rész (Befejező Rész)

- Semmi baj, menjünk a szobába – karolta át Katet Lanie.

- Mi, Én nem akarok itthon szülni – esett kétségbe a kismama.

- Ryan, te leszel a telefonügyeletes. Javi, te vigyázol angyalkára. Mrs. Roger és Castle fel velünk az emeletre. Alexis hozz meleg vizet és sok törölközőt.

Azzal eltűntek az emeleten. Katet óvatosan az ágyra fektették és bár Lanie még sosem vezetett le szülést, annak idején az iskolában ezt is megtanulta. Ellenőrizte Katet, bíztatta és vártak. Martha a vajúdó nő homlokát törölgette, Rick pedig Kate háta mögött ült és támasztotta.

-        Félre ne érts Lanie – szólalt meg két fájás között a nő – bízom benned, de mi van, ha valami baj lesz? Auuuu.

-        Semmi baj nem lesz szerelmem. Csak koncentrálj a fiúnkra – puszilta meg izzadságtól gyöngyöző homlokát Katenek, de valahogy nem nyugtatásként hatott rá.

-        A te hibád, hogy ebben a helyzetbe vagyok Richard Alexander Castle! Auuuu.

-        Nem emlékeznék, hogy nem tetszett volna, amit csináltunk – huncut mosollyal az arcán mondta.

Órákig vajúdtak a szobába. Ryan, Jenni és a többiek lefoglalták Lilyt, Esposito percenként próbált meg telefonálni, de sem a mobilok sem pedig a vezetékes telefon sem működött. A hó szakadt, a szél pedig szüntelenül tombolt. Órákkal később Kate már arra is fáradt volt, hogy dühös legyen férjével, pedig igazán nem volt rá dühös, csak félt, nehogy valami baja legyen a babának. Bízott a barátnőjében, de a tudat, hogy semmi gép és olyan orvos, aki élő emberrel foglalkozik.

-        Rendben Kate, azt hiszem, kezdhetsz nyomni – szólalt meg Lanie mikor már biztos volt benne barátnője már teljesen kitágult.

-        Gyerünk kicsim, menni fog – bíztatta az író a nőt és hagyta, felesége olyan erősen szorítsa a kezét, ahogy csak tudja. Persze tudta, ezzel nem könnyíti meg a nő dolgát. Féltette Katet és a fiát is. Rossz volt szenvedni, látnia a nőt, akit szeret. Megfogadta magában, csak akkor vállalnak több gyereket ha Kate akarja.

-        Nem bírom, nem megy – dőlt hátra kimerülten a nyomozónő.

-        Dehogynem Kate, csak gondolj a kicsire – bíztatta őt Alexis is.

Nem válaszolt, vett egy nagy levegőt, jobban megszorította Rick kezét és nyomni kezdett. Nem törődött mással, csak arra figyelt, megkönnyítse fiának a világra jövetelt. Városszerte az összes toronyóra elütötte az éjfélt, a trombiták jelezték egy újévbe léptek és abban a pillanatban egy New Yorki ház szobájába felsírt egy újszülött.

Kate megkönnyebbülten dőlt hátra miután hallotta fiát felsírni. Castle óvatosan kimászott a nő mögül és az ágyra fektette szerelmét.

-        Mindjárt megfoghatod, csak megfürdetem – Lanie megfürdette a babát, Rick pedig meghatottan nézte. Átvette a bebugyolált újszülöttet és Kate mellé ült. Ő óvatosan félig fekvő helyzetbe ült és átvette a kicsit.

Lanie még betakarta barátnőjét és csendben elhagyta a szobát. Magára hagyva a szülőket első fiúkkal.

-        Köszönöm – suttogta Rick és egy gyengéd csókot adott a nőnek.

-        Mit? – nézett értetlenül.

-        Mindent. Hogy szeretsz, angyalkát, ahogy bánsz Alexissel, hogy vagy és a fiúnkat is.

Kopogás hallatszott az ajtón és az egész csapat állt ott. Castle némán intett, hogy jöjjenek be és mindenki besétált. Sorban gratuláltak a szülőknek.

-        Gyere ide angyalkám – szólt Rick a távolból figyelő kislánynak. Lily nem értette, miért is olyan kicsi a tesója. Persze a mami és a papa mondták, hogy a tesója kicsi lesz, de ő nem is gondolta, hogy ennyire kicsi. Így nem fog tudni játszani vele, vonta le a következtetést a kicsi lány. Odasétált a szüleihez, felmászott az ágyra Alexis és az anyukája mellé és nézte a kisfiút.

-        Bemutatom az öcsédet Lily – szólalt meg Kate, és meghatottan figyelte, ahogy angyalka egy puszit nyom a baba fejére és meg is simogatja.

-        De hogy hívják? – tette fel a kérdést, ami mindenkit foglalkoztatott.

-        Brian Alexander Castle – szólaltak meg a szülők egyszerre.

-        Én azt hittem Tazmán ördögnek fogják hívni – mondta teljesen komolyan Lily, mire mindenki nevetésben tört ki. végszóra még Brian is kinyitotta a szemét és az anyukájára nézett. Kate már tudta, menthetetlenül beleszeretett a fiába, aki ép olyan jóképű lesz majd, mint az apja.  

Vége!