Fájdalmas búcsú - 11. rész

Rick a hasán fekve ébredt, a takaró a derekáig le volt csúszva. Megemelte a fejét és oldalra fordulva figyelte a mellette alvó szerelmét. Széles mosoly terült el az arcán mikor az éjszakájukra gondolt. A meglepetése nagyon jól sikerült és egy szenvedélyes éjszakát töltöttek el együtt. Egy tincset simított ki a nő arcából és egy gyengéd puszit nyomott a szabaddá vált nyakra.

-        Jó reggelt – mosolyodott el Kate és közelebb bújt a férfihoz. Castle szorosan magához húzta és hosszan megcsókolta.

-        Jó reggelt – mondta a férfi miután levegő hiányában megszakították a csókot.

-        Rick!

-        Hmm? – nézett a nőre még mindig mosolyogva.

-        Boldog vagyok, és nagyon szeretlek. Ne haragudj rám.

-        Miért kéne haragudnom?

-        Amiért olyan hülye voltam. Ha akkor nem… - sütötte le a szemét a nő. Az író a nő álla alá nyúlt és megemelte a fejét, hogy a szemeibe tudjon nézni.

-        Kate édesem, ezt már megbeszéltük. Nincs miért haragudnom és nagyon szeretlek. Rendben?

-        Ühüm – bólogatott és újra csak hozzábújt az íróhoz.

Némán feküdtek összebújva, közben Rick Kate hátát simogatta.

-        Éhes vagyok – Jelentette be Kate, mire Castle kiszállt az ágyból, felöltözött és a konyhába indult.

Kate még az ágyban maradt. Jobban magára húzta a takarót és behunyta a szemét úgy gondolkodott. Lassan vissza kell menniük New Yorkba és a szabadsága is lejár. Még mindig haragudott azokra az emberekre, akiket eddig a barátainak nevezett. Vissza kell csöppenniük a hétköznapokba és azt egyáltalán nem várta. Kávé illatot érzett. Belebújt Rick ingjébe és a konyhába sétált. Már a reggeli is készen volt. Leült az asztalhoz és közösen megreggeliztek. Kate elfeküdt a nappaliban, ugyanis a férfi nem engedte, hogy segítsen feltakarítani a sok mécsest, ami előző napról maradt. Castle szorgosan takarított, közben pedig azon gondolkodott mi lesz, ha hazamennek. Kate vajon olyan marad ott is mint itt? Attól félt, hogy minden csoda csak három napig tart. Félt, hogy újra lesz valami, ami akkorát lök szerelmén, hogy újra visszacsúsznak a gödörbe. Miután végzett ő is a nappaliba sétált és leült a nő mellé a nyugágyra.

-        Szia – mosolygott rá Kate.

Castle nem felelt, egyszerűen csak megcsókolta. Túlcsábítónak találta úgy, hogy csak az ő ingje van a nőn. Szinte észrevétlenül szedte le róla a felesleges ruhadarabot és Kate már csak azt vette észre az ing, ami eddig jótékonyan takarta már nincs rajta. Azonban a telefon csörgése megzavarta abban, hogy ő is levesse a férfit takaró ruhákat.

-        Mi lenne, ha nem venném fel? – kérdezte Rick.

-        Benne vagyok.

Folytatták ott ahol abbahagyták, de a telefon nem szűnt meg csörögni.

-        Lehet, hogy fontos – suttogta Kate.

Castle felállt és a telefonhoz sétált.

-        Tessék, Richard Castle – szólt bele.

-        Lanie vagyok Castle. Beszélnem kell Katetel.

-        Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. – hangja szigorúbb lett, nem akart, hogy Kate újra maga alá kerüljön – Nem engedem, hogy újra összetörjön – védte volna foggal, körömmel. Nem vette észre, hogy Kate már ott állt mögötte, csak mikor a puha kéz a hátához ért.

-        Semmi baj Rick – suttogta és kivette a kezéből a telefont.

-        Igen? – szólt bele kissé ridegen.

-        Lanie vagyok: Kate beszélnünk kell. Csak hallgass meg, kérlek.

-        Van egy perced – újra az a kemény nő volt, aki a kihallgató szobába szokott lenni. Castle távolabbról figyelte, de nem túl messziről, ha kell, pár másodperc alatt ott tudjon lenni.

-        Ott voltam az irodában mikor megkaptad a képeket Ginától, aznap akartad elmondani a babát Castlenek. Kiborultál a képek láttán, kiabáltál és elrohantál. Mikor felhívtak, hogy mi történt és mikor az orvos elmondta, hogy mi lett a következménye a balesetnek megfogadtam, hogy megvédelek attól a felelőtlen embertől. Ne haragudj rám kislány.

-        Akkor sem értelek, jogom lett volna tudni, én elmondtam volna. És Rick nem csalt meg – néhány könnycsepp gördült végig Kate arcán.

-        Sajnálom Kate. De van még valami. Azért mondom el most, hogy mikor visszajössz és ténylegesen bejelentem, ne érjen téged váratlanul. – Lanie tartott egy kisebb szünetet, de miután Kate nem szólalt meg, folytatta – Terhes vagyok.

Katenek sem kellett több, térdre csúszott, a telefont kiejtette a kezéből és zokogni kezdett.

-        Kate! Kate! – hallatszott a telefonból.

Castle tényleg másodpercek alatt ott volt.

-        Ne most Lanie – szólt bele és letette.

-        Semmi baj Katie – suttogta miközben az ölében húzta a zokogó nőt.

Az elmúlt pár hétben Castle többször hívta a nőt Katienek, de ő nem szólt érte, hogy esetleg zavarná. Nem tudta Lanie mit mondott barátnőjének, de pont attól félt, hogy Kate újra kiborul.

-        Ez nem igazság Rick. Én elvesztettem, ő pedig kisbabát vár – zokogta keservesen.

A férfi felemelte szerelmét és a kanapéra ült vele. Már tényleg kezdtek jobban lenni, erre most jött egy telefon és újra visszacsúsztak. Kate arcát Rick mellkasába fúrta. Castle simogatta a nő fejét, hátát, miközben érezte, mellkasa már csurom víz. Kate csak sírt, egészen addig, amíg álomba nem sírta magát épp úgy, mint az elmúlt hetekben oly sokszor. Rick óvatosan felemelte és felvitte a hálószobába.