2012. június 6., szerda

Angel - 21. rész

Egyfejezetbe akartam rakni nektek az esküvőt, de túl hosszú lett volna, összecsapni meg nem akartam, így sajna ketté kellett vennem, de remélem így is tetszeni fog nektek. Jó olvasást!




Másnap reggel Kate korán fent volt, ideges volt és újra azok az ismerős rosszullétek keltették. Miután kiadta magából tegnapi vacsoráját, a tükörbe nézett és elmosolyodott. Jobb napon el sem mondhatta volna Castlenek. Abban biztos volt, hogy örülni fog, hisz már pár hónapja mondogatta. Hamar letusolt, és mire végzett a ház már egy méhkasra emlékeztetett. Egy fehér köntösbe bújt és bement a szobába. Már mindenki ott volt és perceken belül megérkezett a fodrász is. Sorban megcsinálta a lányok haját, természetesen Katetel volt a legnehezebb dolga, annyira ideges volt, hogy állandóan izget-mozgott. Mire végzett már a sminkes is ott volt: Ő valamivel hamarabb lett kész, mint a fodrász.

-        Megmutatom apának – szaladt volna ki angyalka a szobából, annyira örült annak, hogy ő is kapott egy kis pirosítót.

-        Lily most nem szabad, majd megmutathatod apunak – kapta el Jenni idejében a csöppséget.

Martha, Jenni és Lanie már fel voltak öltözve, Lanie segített Katenek belebújni a ruhájába, Martha öltöztette Lilyt és Jenni pedig Alexisnek segített. Már nem volt sok hátra az esküvőig. A szobában már csak a menyasszony maradt a két koszorúslánnyal és Lanievel, a tanúval. Kopogás hallatszott és Jim Beckett lépett a szobába. Csak állt ott és meghatódva nézett lányára.

-        Oh Katie, csodálatosan nézel ki. Bárcsak Johanna is láthatna.

-        Oh, apa – Kate odasétált apja elé és megölelte.

-        Nagyon szeretlek kislányom.

-        Én is szeretlek apa.

Jim megcsókolta lánya homlokát és egy kósza könnycseppet törölt le az arcáról.

-        Ne sírj, elfolyik a sminked – magyarázott a férfi.

-        Ne aggódj, vízálló – mosolyodott el. – Rick?

-        Már kint vár, és olyan ideges, hogy egy percre sem tud megállni egyhelyben.

Eközben kint a pavilonnál a székek szépen sorban voltak rendezve, mindegyiken egy-egy vendég várta, hogy az ara megjelenjen.

-        Hol van már? – türelmetlenkedett Rick. Az összes esküvője közül most volt a legidegesebb.

-        Nyugi haver, itt lesz, minden menyasszony késik – nyugtatta Esposito, hisz ő volt a tanúja.

És valóban, késett ugyan, de Egyszer csak zene szólalt meg. Először Lanie sétált végig a sorok a között és elfoglalta helyét. Aztán megjelent Lily, szépen lassan elhintette a rózsaszirmokat úgy, ahogy azt a felnőttek mutatták neki. Aztán megjelent Alexis is és szépen húga mellé sétált. Rick mosolya egyre szélesebb lett és akkor érte el teljes szélességét mikor a sor végén feltűnt Kate, ahogyan az apjába karolva sétál felé. Soha életében nem látott még olyan szépet, mint akkor. Egymás felé fordultak és szinte alig hallották az anyakönyvvezetőt amint a szertartást vezényli. Csak egymásra figyeltek és elvesztek egymás szemében, mindkettejük szeme egy csodás jövőt ígért, egy csodás családot.
Az igenek elhangzása után, rengeteg gratulációt kellet fogadniuk. Kate érezte, egész nap nem evett és ez most kiütött nála. Épp csak lement a sok gratuláció, a vendégek a megterített asztalok felé indultak és elfoglalták helyüket, mikor óvatosan Rick fülébe súgta.
-        Kérlek, üljünk le, de úgy hogy ne vegyék észre, hogy szédülök.
-        Baj van? – Az újdonsült férj ijedten nézett feleségére.
-        Kicsit szédülök, egész nap egy falatot sem ettem és már délután öt óra van.
-        Szeretlek – egy csókot adott neki és ők is az asztalhoz indultak.
Minden szem őket nézte, csodálta. Ez most az ő napjuk volt, és ezt senki nem is akarta elvenni tőlük.
 Kate ruhája

 Alexis ruhája

Lily ruhája

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése