-
Mit tettem – suttogott maga elé.
-
Nem tehetsz róla. Ne hibáztasd magad – Rick leült
Kate mellé és finoman magához húzta, de Kate hagyta, hogy a férfi átölelje,
aztán hírtelen ellökte magától és felpattant.
-
Mi nem lehetünk többé együtt.
-
Hogyan? Ezt most mért mondod? – lepődött meg a
férfi és az ablaknál álló Kate mögé sétált.
-
Nem tudom megadni neked azt, amit szeretnél –
hangja alig volt erősebb a suttogásnál. Castle felismerte, szerelmét újra a
sírás fojtogatta.
-
Ezt nem gondolod komolyan ugye?
-
Dehogynem, Rick nem tudok neked gyereket szülni,
pedig tudom, hogy szeretnél, hallottam amikor Alexissel beszéltél – és már könnyei
végig is folytak az arcán.
-
Én téged szeretlek Kate. Gyerek nélkül is életem
szerelme vagy, de tudom, hogy meg fogjuk oldani. Fel fogunk keresni orvosokat,
fogadhatunk is örökbe egy babát. Rengeteg lehetőségünk van. Megoldjuk. Együtt –
az együtt szót Rick jobban kihangsúlyozta, mint a többit. Kate könnyes szemmel
nézett a férfira és keserves zokogásban tört fel.
Castle csak ölelte, és hagyta,
hogy sírjon. Alexis a lépcső tetején ült, és figyelte a fejleményeket. Egy
kicsit megnyugodott, talán most már rendeződnek majd a dolgot.
Rick és Kate csak ültek és most először
együtt gyászolták meg nem született gyermeküket.
-
Miért Castle? Miért mi? – sírta a nő.
-
Biztos, hogy van valami oka, csak ne lökj el
magadtól. Kérlek. Még mindig szeretlek Kate – Nem beszéltek többet. A csend
többet mondott minden szónál.
Egyszer csak egy hatalmas villám
világította be a szobát.
-
Ilyen viharban nem mehetsz sehova, itt maradsz –
jelentette ki Rick és csak most vette észre, Kate csurom vizes.
Órák teltek el mire Kate kisírta
magát. Egyszer csak Castle azt vette észre, Kate egyenletesen szuszog. Álomba
sírta magát. Óvatosan felemelte és elindult az emelet felé. Egy pillanatra
megállt a szobaajtóban, nem tudta Kate mit szólna hozzá. Úgy döntött talán jobb,
ha a szomszéd szobába viszi, ami a vendégszoba. Óvatosan letette az ágyra, leszedte
róla a vizes ruhákat. Már csak egy bugyi melltartóban volt. Ráhúzta a takarót,
kisimította arcából a vizes tincseket és egy finom puszit lehelt a homlokára.
Az ajtót nyitva hagyta ott is, és a saját hálószobájába is. Most először nyugodtabban
aludt, mint már hetek óta. Azonban éjjel kettőkor, hánykolódásra és fojtott
zokogásra ébredt. Gyorsan a vendégszobába sietett. Jól hallotta, Kate sírt.
-
Mi a baj szerelmem? – ült le mellé és újra
magához húzta.
-
Mégsem akarsz már?
-
Hogy gondolhatsz ilyet? Édesem persze, hogy
akarlak.
-
Akkor miért egyedül ébredtem? – nézett rá
könnyes szemmel.
-
Nem tudtam mit szólnál, hogy akarnál-e mellettem
aludni.
Kate nem szólt semmit, csak kapaszkodott az író nyakába. Ő
felállt, és a közös hálószobájukba indult. Régen volt már, hogy ketten aludtak
ott. Rick hanyatt feküdt, Kate pedig a férfi csupasz mellkasára hajtotta a fejét
és hallgatta a szívverését. Egyszer csak felemelkedett és megcsókolta a férfit.
A csók egyre szenvedélyesebb lett. Elfelejtették minden gondjukat és csak
egymásra figyeltek. Hamar lekerült Kateről az a két pici ruhadarab és Rick is
megszabadult pizsama nadrágjától. Órákig szerették egymást, elfelejtve a borzalmakat,
ami addig történt velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése