Az ügy ami összeköt - 1. rész

Rainaval ketten gyártottunk nektek egy új ficet, reméljük minden kedves olvasónak tetszeni fog!

Ez csiklandoz. A takaró alá nézek, és észreveszem, hogy egy kéz éppen átcsúszik a derekamon, és a hasamon pihen meg. Összekulcsolom a kezünket, és visszahajtom a fejemet a párnára. Visszaaludtam. Éppen öt perce kezdtem bele egy csodálatos álomba, életem szerelméről. Majd hirtelen kinyílik a szemem, és a telefonomért nyúlok.
- Beckett. - szólok bele álomittasan.
- Szia. Lanie vagyok. Felébresztettelek? - kérdezi Lanie, mire megforgatom a szemem, és érzem, hogy a szerelmem a fülembe szuszog. Éppen mondani akar valamit, és összeszedi minden energiáját, hogy az álmosságtól megtudjon szólalni.
- Áhh dehogy Lanie, mindig pont jókor hívsz. -  dörmögte a telefonomba, és hallottam, ahogy Lanie egy cseppet megdöbben, és az arcomra egy fáradt mosoly szalad.
- Új ügyünk van? - kérdezem a barátnőmet egy ásítás kíséretében.
- Igen, a Lexington, és a 42. utcai sikátorban. - mondta Lanie, és azzal a mozdulattal le is tette a telefont. Visszahajtottam a fejem a párnára, magcsókoltam szerelmemet, és elindultam öltözni. Magamra kaptam a szokásos öltözékemet, egy szolid felsőt, és egy farmernadrágot. Amikor felöltöztem, visszamentem a hálószobába, és láttam, hogy Rick már nincs ott. Biztos a konyhába ment. Lemegyek a lépcsőn, és megpillantom szerelmemet, egy szál boxerben, amit a tűzhely mellett áll, és reggelit készít. Közelebb mentem hozzá, és átkaroltam a derekát. Ő megfordult az ölelésemben, és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Kérsz reggelit? – kérdezte tőlem. Nemet kellene mondanom, de nem tudok ellenállni neki.
- Igen, de gyors legyen. – közlöm vele, és már elém is rakta a rántottát. Sosem értettem, hogy hogyan csinál meg, egy rántottát öt perc alatt. Ameddig én eszem, addig ő is felöltözik. A helyére teszem a tányért, és a kocsi kulcsomért nyúlok. Pár perc múlva már az autóban ülünk, és a helyszín felé tartunk. A kocsiban, megfogja a kezem. Az érintésébe még mindig beleborzongok. Hat hete vagyunk együtt. Megérkezünk a helyszínre, és kipattanunk a kocsiból. Mellém áll, és látványosan megfogja a kezem. A szalag mögé lépünk, és eltűnik a mosoly az arcunkról.
- Szia Lanie. – köszönök a barátnőmnek, és ő lassan emeli fel a tekintetét, először az összekulcsolt kezünkre, majd az arcunkra.
- Ezt nem fogom megszokni. – mondja, de tudom, hogy viccel, és örül nekünk.
- Ki az áldozat?
- 35 éves férfi. A halál oka, hat szúrás a hasba. A hatból, csak egy volt halálos. – érzem, ahogy Castle egyre szorosabban fogja a kezem. Nem igazán értem a reakcióját, de látom rajta, hogy feszült lett.

- Mi az? – nézek rá, de ő megrázza a fejét semmit intve, így visszafordulok Laniehez. – Találtál nála valami iratot? Tudjuk ki ő?

- A jogosítványa alapján David Goldbergnek hívják. Bent többet tudok mondani – barátnőm már fel is állt a holtest mellől, int, hogy elvihetik és pár ember már be is csomagolja a hullánkat. Rickkel tovább sétálunk Espositohoz, de ő is először az összekulcsolt kezünket veszi észre. Nem értem, hogy mi ilyen érdekes benne. Na, jó talán mégis.

- Hahó – rázza meg Rick a kezét Espo szeme előtt, mire én elkuncogom magam.

- Jah! Igen! Izé… Egy csöves látott egy sötét furgont amint behajt, aztán már ki is hajtott, de egy kicsit ittas szóval…

- Értem kösz. A helyszínelők nézzenek át mindent. Gyerünk az őrsre.

Látom, ahogy Espo kiadja a parancsot a helyszínelőknek, aztán elindul a nyomunkba. És külön autóba ül Ryantől. Még mindig nem beszélnek, annak ellenére, hogy Ryan lényegében nem tett rosszat, hiszen megmentett. Nélküle halott lennék és akkor most nem Rick kezét szorongatnám. A kapitányságig figyelem őt vezetés közben, de ő csak kifelé bámul az ablakon és egy kukkot sem szól, ez nem az ő stílusa. Majd odabent kifaggatom. Leparkolunk és már felfelé is tartunk a lifttel. Az ajtó nyílik, és ahogy szilárd talajra lépek, meg is szédülök egy kicsit. Senki nem veszi észre, Rick is csak azért, mert a kezébe kapaszkodok.